Site icon Meg van írva

Status confessionis

„Status confessionis” (hitvallásos helyzet) Ej, de sokat beszélgettünk erről annak idején a néhai komlói, majd budafoki lelkipásztorral, Nagy Péterrel. Mikor jön el az ideje a hitvallásnak? Mi az a helyzet, amikor elő kell állni? És akkor mit?

Csak úgy szíre-szóra, össze-vissza, pletykára, szélsuhogásra nem lehet, mert elvész a lényege. Ugyanakkor húzni sem lehet, annyira kimérni a komolyságát, hogy elhagyjuk, amíg minimum Husz János féle máglyák nem égnek.

Egész ifjúságomban azt hallgattam, hogy írjunk hitvallást. Persze vannak komoly hitvallások, de mindenképpen írjunk újat, amit mi fogalmaztunk meg, és mi mondjuk el, a magunk szavaival tulajdonképpen ugyanazt megvallva, mint a hitvalló őseink, csak egy más korban, más körülmények között, más kérdésekre reflektálva. Ugyanazt a Jézus Krisztust. Ugyanazt a kereszthalált. Ugyanazt a feltámadást. Ugyanazt az utat, amellyel ugyanahhoz a Teremtő Atyához járulunk.  „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab 1, 17

Egyébként mindig hitvallásos helyzet van. Nem a teátrális, nagy égboltot is befestő hitvallásoké. Nem színháznak, vászonnak, hömpölygő tömegnek. Csak egyszerűen a mindennapoknak. És egyszerűen.

Most a Magyarországi Református Egyház Zsinata megbeszélt, írt és elfogadott egy hitvalló nyilatkozatot. (A cikk végére odamásoltam) Nincs benne semmi teátrális. Az értéke, hogy van. Lehet vitatni, magyarázni, tagadni, félreérteni és megtámadni. Lehet magát az egyházat is ostorozni, hogy az egyháznak semmi joga nincs megszólalni, mert… Sokan szívesen sorolnák az indokokat. Itt nagy a sorban állás.

Ebben a hitvalló nyilatkozatban az a jó, hogy nem magyarázkodás, nem támadás, nem védekezés. Nem akar másnak látszani, mint ami. Nem zár ki senkit az üdvösségből. Nem is akar üdvözíteni. Nem ítélkezik. Meghódol Isten előtt, és megvallja Jézus Krisztust. Nem akar mást mondani, mint ami az Egyház mondanivalója. Csak azt mondja ki, amit igaznak ismert meg, és ahhoz ragaszkodik.

Van benne alany, állítmány. A mondat nagy betűvel kezdődik és a végén van írásjel. Egyszerű.

Pilinszky János egy regényében ezt írja: „Mintha a történésből eltűnt volna az állítmány. Többé hiába volt minden mimikri: jelző, főnév és igenév – ha egyszer eltűnt az, ami a történést a hic et nunc erejével vertikálisan is megvalósítsa, leszögezze.” /Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal részlet/

A hitvallás lényege is, hogy van benne konkrét állítmány. Ezért nem mintha hinnénk, mintha lenne Isten, mintha mi is mondanánk valamit. Állítunk valamit.

Igaz, mi bűnös emberek állítjuk azt, „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” Jézus Krisztust. Nem miattunk igaz. A mi hiteltelenségünk nem teszi hiteltelenné. Sőt, minket is meggyógyít.

A Magyarországi Református Egyház XV. zsinati ciklusának cikluszáró hitvalló nyilatkozata
reformatus.hu 2026. november 18.

A Magyarországi Református Egyház XV. zsinati ciklusának cikluszáró hitvalló nyilatkozata

A Biblia alapján és hitvallásaink szerint valljuk minden ember Isten képmására teremtett méltóságát, ugyanakkor az Istentől elszakadt emberi élet bűnösségét és gyarlóságát, amely mindenestül Krisztus megváltó kegyelmére és újjáteremtő szeretetére szorul. Krisztus egyetemes, az egész világot átölelő szeretete pedig arra kötelez bennünket, hogy minden embert méltóságában tiszteljünk, és küldetéses szeretettel forduljunk felé.

Éppen ezért a Biblia alapján és hitvallásaink szerint ma is valljuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége; különösen fontos, hogy a lelkipásztori szolgálat rendjében és a lelkészi eskü szövegében is egyértelműen kifejeződjék az egyház házasságról vallott bibliai tanítása, miszerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló, a hűség megtartásán alapuló szövetsége, amelynek megáldásakor a lelkipásztor az egyház tanítása szerint vállalja a szolgálatot.
Valljuk, hogy az emberi élet Jézus Krisztus szeretetében teljesedhet ki, és valljuk azt is, hogy Isten nagy ajándéka és áldása a családi közösség.

Valljuk, hogy oktatási intézményeink keresztyén-értékalapúak és nem értéksemlegesek, ezért a református egyházi intézményeinkben tanuló gyermekeinket eszerint neveljük, és az ezzel ellenkező tartalmaktól távol tartjuk őket.

Valljuk, hogy szociális és egészségügyi intézményeinkben, valamint diakóniánkban a szakmaiság mellett a krisztusi szeretet egész embert gyógyító, irgalmas szeretetének cselekvése nélkülözhetetlen.

Valljuk, hogy a lelkigondozói titok minden tekintetben sérthetetlen, az semmilyen tekintetben nem adható ki.

Valljuk azt is, hogy minden ránk zúduló és valóban ránk tartozó, aktuális társadalmi, közéleti, etikai kérdést, teremtésvédelmi témakört, ideértve a bioetikai és mesterséges intelligencia támasztotta nagy kérdéseket, csakis a helyesen, krisztocentrikusan megértett Biblia és hitvallásaink alapján értelmezhetjük, és csak így szólalhatunk meg a továbbiakban is.

A következő időszakban, a fenti hitvallási nyilatkozatokból kiindulva, számos olyan kérdés megválaszolása vár ránk, amelyekben ugyancsak felelősen és hitvalló módon kell megszólalnunk. Nem a kor változó és egyre kaotikusabb elvárásaihoz, hanem Isten kijelentett Igéjéhez és református hitvallásainkhoz kívánjuk mérni tanításunkat és gyakorlatunkat.

Meggyőződésünket ugyanakkor bátran, de szelíden, egyértelműen, de nem szeretetlenül kell képviselnünk. A hitvalló igazság képviselete nem választható el a Krisztustól tanult irgalomtól és emberszeretettől.

Balatonszárszó, 2026. november 18.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata

Exit mobile version