Tata egy 23 ezer lakosú kisváros, mégis kivételes település. Mondhatnánk, hogy tóparton fekszik, az Öreg-tó partján, de pontosabb lenne azt mondani, hogy a tó fekszik benne. Merthogy a város körbeöleli ezt a kis tavat, a partján ott áll a tatai vár és a víz teljes egészében körbesétálható, -biciklizhető. Egy lenyűgöző angolpark az egész!
Az Öreg-tó rendszeres helyszíne a vízi sportok profi művelői számára tartott edzőtáboroknak, de még ennél is kivételesebb a természetvédelmi jelentősége: késő ősztől több tízezer vadlúd pihen meg a víz színén, ezért évek óta a novembertől februárig tartó időszakban mindenfajta tűzijáték be van tiltva a „Vadludak Városában”. Szeretik és védik a lúdjaikat ☺
Családunkkal nemegyszer sétálgattunk már a tó partján és élveztük egy várossal összenőtt természetvédelmi terület különleges hangulatát, békességét és élet-lüktetését. Egyedülálló, ahogy a városlakók és turisták civilizációja és maga a természet együtt tud élni – egymást elfogadva és tiszteletben tartva.
Néhány éve azonban áll a bál a tataiak házatáján, mint sokan tudják, a Hell Energy érdekeltségébe tartozó Avalon-csoport százhúsz szobás, ötcsillagos szállodát akar építeni a tó partján. Ez nyilván hatalmas, nem megvetendő adó-jövedelmet jelentene a városnak és vagy száz új munkahelyet is teremtene.
Az Avalon Center Kft. képviselői legutóbb július közepén tartottak sajtótájékoztatót, akkor azt mondták: „a Magyarország legnagyobb magánturisztikai beruházását jelentő tatai hotelberuházással a cég a természetes és épített környezet maximális megőrzése mellett magas turisztikai értéket és hosszú távú fejlesztést szeretne létrehozni”.
Mennyire jól hangzik ez. Hogy építészetileg illeszkednének a város egyéb épületeihez, hát még, hogy megőrzik a természetes környeztet! Megőrzik. Csak épp épül egy több ezer négyzetméteres szálloda, és míg felépül, felvonulási területe lesz hangos munkagépeknek, hónapokig tartó zaj és por forrása. Nesze nektek ludak és többiek… És mindezen a közben a terv módosítását illető döntések sem változtatnak.
A tó körüli botrány országos méretű hullámokat vetett – hogy stílusosak maradjunk – és civilek ezreit mozgatta meg. Voltak a lakosság és a szimpatizánsok részéről tüntetések és városvezetéssel megküzdve elérték, hogy népszavazást tarthassanak, noha sok csúszással csak most, a nyár közepén, július utolsó napján.
A bő húszezer szavazati jogú polgárból „csak” nyolcezer-háromszázan mentek el szavazni, és ebből kb hétezer-nyolcszázan álltak ki a beruházás elleni akarat mellett. Nagyjából ötszázan szavaztak ellene. A lakosság felének kilencven százaléka tiltakozott tehát a giga-beruházás ellen. De nem voltak tízezren, ezért a népszavazás érvénytelen. Tényleg az? Jogilag persze, de amúgy?
Egyáltalán nem érdekel e kérdés tekintetében, hogy a jelenlegi tatai városvezetés kormánypárti. Jómagam atom-jobboldali vagyok és megrögzött Fidesz-szavazó – átkozzon ezért, akinek jólesik. De tudom, hogy rengetegen, tényleg nagyon-nagyon sokan jobboldaliak is osztoznak a város- és tó-védő aktivisták álláspontjában. Fideszes politikus, képviselő is buzdított a szavazásra…
Lehet mondani azt is, hogy ugyan mi közöm hozzá, hiszen nem vagyok tatai. De tó partján lakom-élek én is, és látom, ahogy a Balaton partját is lassan teljesen elnyeli a sok „beruházás”. És a lakosság az utolsó, akit megkérdeznek. És ez persze évtizedek óta folyik, így ment az „átkosban” is, mindegy, hogy éppen ki kormányzott. A pénz beszélt, a tó pedig és az ott élő emberek, állatok és növények muszájból tűrtek.
Őszintén remélem, hogy értelmes és felelős emberek megértik, hogy hol van a megállj és ne tovább, a STOP! (Hogy mi a politikailag is vállalhatatlanul népszerűtlen…) Előbb-utóbb úgyis meg kell érteni. A háború miatt (is) kialakult gazdasági és energetikai válságra „rátett”, hitem szerint ítéletként is kapott pusztító aszály is ezt üzeni. Istennek a teremtésbeli „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet!” parancsa nem leigázást, kizsákmányolást és kiirtást jelent. Hanem még a bűn önzése nélkül való gondoskodást!
Szeretettel, felelősséggel, alázattal. Így bánni teremtettséggel és egymással is…
