Nagy kérdésem, szabad-e normális embernek maradni ilyen időben?
Kedvenc Magyarországom választásra készül. Van véleményem a választásokról, a tömegekről, a médiáról, az újságírókról. És nem jó.
Mark Twain idézete elég közel áll a véleményemhez: „Ha a választással meg lehetne bármit változtatni, akkor nem engednék meg nekünk.”
Mivel ma olyan ékegyszerű üzenetekkel bombázzák egymást, minket, a plakátokon, reklámfilmekben, mindenhol, hogy szinte már fáj. Nem is szinte, hanem fáj. A legrosszabb, hogy hittanórán akarok valamit nézni a gyerekekkel online, és először át kell magunkat rágni az ízléstelen, kontraproduktív politikai reklámokon. Moldova György mondja: „A lelki vakok is bottal járnak! A különbség csak annyi, hogy nem támaszkodnak rá, hanem ütnek vele.”
Hamvas Béla verse meg szinte giccs. Nem elég harcos, karcos. Nem dobogtatja meg a nagy társadalmi összindulatba fejest ugrók szívét. Ilyenre gondolni se merészelj ma, itt, ebben az országban.
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Ráadásul a szomszéd országban háború is van. George Orwell szavai így hangzanak: „Nem az a lényeg, hogy egy háború valós, vagy valótlan indokkal tör ki. A győzelem nem lehetséges. A háborút nem azért indítják, hogy megnyerjék, hanem hogy folyamatosan vívhassák. Egy hierarchikus rendszer csak a szegénység és a tudatlanság talaján létezhet. Minden háborút a múlt igazol, de nem léteznek különböző múltak. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éh-halál mezsgyéjén tartsa. A háborút az uralkodó csoport robbantja ki, az alárendelt csoport ellen.”
Ehhez tegyük hozzá Noam Chomsky észrevételét: „A modern kapitalista állam alapelve, hogy a profitot privatizálják, a költségeket viszont a társadalommal fizettetik meg.”
Ez a háború egy gazdaságpolitikai vetélkedés látványos testet öltése. Emberek pusztítják, tartják rettegésben egymást. Menekültek árasztják el a környező országokat. Büszke honfoglalók halnak minden részvét nélkül, és temetetlen katonák hevernek mindenütt. Hős honvédők harapnak húsba és fűbe, családok kushadnak a metróalagutakban, bunkerekben. Nincs kegyelem. Közben a hadviselő felek zsarolással – legyen ez érzelmi, atom, gazdasági, fegyveres – próbálnak maguk mellé minél több felet behúzni a háborújukba.
De ne a büszke honfoglalókról és hős honvédőkről beszéljünk, hanem az áldozatokról. Mert ezek a társadalmak megfizetik ennek az árát. Valakiknek profitot termel, de ők fizetik a költségeit.
Szabad-e normálisnak maradni ebben a világban?
Az emberi nyomorúság végső oka, az emberi bűn, amikor az ember Isten impériumát gyarmatosítani akarja. Mind érintettek vagyunk. Ezt húsvét előtt tűpontosan kell éreznünk. Mert ez az egy esélyünk maradt, hogy Nagypénteken Jézus feláldozta az életét értünk, amit Isten elfogadott engesztelésül, és Fiát megdicsőítette, feltámasztotta a halálból. Nincs más evangélium. Nincs más megváltás.
„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róma 5, 8)
Szabad-e normálisnak maradni? El sem tudok képzelni nagyobb kiváltságot.
(Fotó: Bessi from Pixabay)
