Úgy tűnik, mégsem fogadja szivárványosra kivilágított stadion a magyar csapatot Münchenben. De ettől én egy cseppet sem vagyok megnyugodva. A tendencia egyértelmű. Van itt egy ideológia, amely úgy gondolja magáról, hogy minden más világkép felett áll, s ezért azt kötelessége mindenkinek elfogadni, aki szalonképes akar maradni a nyugati világban. A szivárványosra kivilágított stadion terve egyértelmű üzenet Magyarországnak. Köszönjük, az üzenetet megkaptuk.
Úgyhogy korai lenne még hátradőlni, a hadüzenet folytatódni fog. S ebben a kontextusban az a fura helyzet állt elő, hogy Magyarország úgy jelenik meg, mint a jobboldali-konzervatív-keresztény világkép egyik utolsó bástyája, másrészt pedig – a szivárványos ideológia szemszögéből – mint a progresszió, a haladás egyik utolsó nagy, reakciós ellensége. Mindig tudtam, hogy Magyarország izgalmas hely.
A szivárványos nyomulás amúgy egy zseniálisan megalkotott forgatókönyv mentén halad, minek következtében a konzervatív-keresztény jobboldal folytonosan védekezésre kényszerül. De azért nem olyan bonyolult kimutatni e forgatókönyv logikai ellentmondásait.
Az első és legnagyobb ellentmondás, hogy miközben sokszínűséget hirdet, nyilvánvalóan állami szintű ideológia rangjára tör. Ha egy ilyen futball világeseményre a stadion szivárványosra van kivilágítva, akkor ez azt üzeni, az adott társadalom normatív eszmei alapja az LMBTQ ideológia. Ez viszont éppen a világnézeti sokszínűséget tagadja, hiszen abba azok is bele kellene férjenek, akik másként gondolkodnak. De úgy látszik, ebben az esetben a másként gondolkodók érzékenysége nem számít. Lenne bár egy kereszt kivetítve a stadionra, világbotrány törne ki.
A második nagy ellentmondás az, hogy az LMBTQ lobbi (bárkik legyenek is azok), folytonosan és következetesen LMBTQ közösséget emleget, mintha bizony valóságosan létezne a normálistól eltérő szexuális identitású emberek valamiféle közössége. Holott nyilvánvaló, hogy ez a kiterjedt csoport belsőleg, világnézeti, politikai beállítottságát illetően nagyon is sokszínű. Úgy tételezni őket, mint valamiféle egységes közösséget szimpla manipuláció, amelynek az a célja, hogy politikai platformot kreáljanak a „reakcióval” szemben. Nem tudom, mikor jön majd rá a nem hagyományos identitású emberek jelentős része, hogy egy politikai hatalmi játszma részévé tették.
A harmadik, legnagyobb ellentmondás az a liberális filozófiai blöff, mintha bizony létezhetne ideológiák fölötti ideológia, s az államnak az a feladata, hogy semlegességet hirdetve egyenlő távolságot tartson mindenféle világnézettel szemben. De ezt a tételt épp a liberalizmus cáfolja, amikor önmagát semlegesnek tételezve birtokába akarja venni az államot.
A szivárványosra tervezett müncheni stadion jelzés arról, hogy miféle világnézeti egyeduralom készül itt, s üzenet Magyarországnak – miheztartás végett.
Így állunk.
