Volt egy szokásunk Mocsán a gyülekezetben, minden nagy ünnepen, amikor jött legátus, a hittanos gyerekek végiglátogatták a református híveket és legátuspénzt szedtek. Vittek egy újságot, gyülekezeti levelet is. Azután a hivatalban leadták a gyűjtést, és valamivel jutalmaztuk őket. Egy időben a gyerekek törték magukat, hogy bekerülhessenek a gyűjtők közé.
Eljött az idő, amikor már olyan hittanos gyerekeink lettek, akiknek szülei nem voltak gyülekezeti tagok, vagy frissen beköltözöttek voltak. A szülők nem szívesen engedték a gyerekeiket. Ők már nem szívesen mentek ki egy-egy címre, mert nem is ismerték az utcabelieket. Az utcabeliek pedig nem ismerték a gyerekeket és a családot. Voltak kellemetlen félreértések. A Kovid előtt már megreccsent a történet. Igazán nem volt kedv, erő a hittanosokban egy-két órát biciklizgetni, köszöngetni, elfogadni a legátusnak szánt 100, 500, esetleg 1000 forintot a családoktól. A Koviddal párhuzamosan érkezett a GDPR nevű adatvédelmi katyvasz. Főleg az internetes adatkezelés miatt. Emiatt azután teljesen ellehetetlenült a legátuspénz szedése. Nem adhattam ki az érintettek beleegyezése nélkül semmilyen adatot. Márpedig egy utca, házszám, névsor elég kényes tud lenni. A Kovid pont olyan indok volt, amely kettévágta ezt a történetet, és azok számára is elfogadhatóvá vált, akik szerették volna erőltetni.
Mindig voltak próbálkozások, hogy adatokat adjunk ki a híveinkről. Elérhetőségeket, telefont, e-mail-t, címet. Az indokban benne volt, hogy munkát, pénzkereseti lehetőséget ajánlanak. Ez általában azt takarta, hogy MLM (Multi Level Marketing) munkába akarták maguk alá szervezni őket. Soha nem adtunk ki egy adatot sem. Időnként a pártok is próbálkoztak az egyház infrastruktúráját használni, de ebben sem voltunk partnerek.
Így egy szép szokással kevesebb lett. Bár, megjegyzem, pár évvel ezelőttig mindig jött legátus. Most már két éve talán egy ünnepen volt valaki.
Az adatkezelés meg bonyolódik. Az Egyházkerületben, Egyházmegyében már szakemberek segítik jogilag, hogy hogyan tudjuk a GDPR-t alkalmazni, az adatokra vigyázni. Már lassan fotózni is beleegyezéssel lehet. A meghívókat kiküldeni lehet, de azt harmadik félnek kiadni nem lehet. De hát nem tudok mindent egyedül csinálni. Olyan sikeres ez az adatvédelem, hogy gyakorlatilag minden időnk rámehet a helyes adminisztrációra. Szóval ellehetetlenítenek minket az adminisztrációval. Pál apostol mondatai, ha nem is teológiailag magyarázva, de igazzá lesznek: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” 2 Kor, 3, 6
Elkezdtünk beszélgetni a témáról, és akkor a gondnokunk elmesélte a katartikus élményét, hogy Németországban egy rövid előadásra hívták meg őket, pont ilyen témában. Egy hacker mutatta be az internet csatornáit, hogy hová is el lehet jutni ma az egyszerű polgári otthonokba. Ha még szakavatott netes nyomkövetők, pszichológusok, profilozók, a szolgálatok, esetleg bűnözői körök vannak a vonal másik felén, akkor miket tudnak meg bárkiről rövid idő alatt.
A hacker a bemutatójában egy facebookról szedett kép alapján 10 perc alatt megszerezte a legtöbb információt egy emberről, beleértve a címét, családi állapotát, felmenőit, utódait, barátait, végzettségeit, akár mobilszámát és a bankszámlaszámát is. Németországról beszélünk, ahol számos okosotthon működik. Okos hűtő, porszívó, kazán, klíma, redőnyök, riasztó, wifi, okostévé és megannyi mobil, számítógép. Gyorsan kiderítette a fogyasztási szokásait, az életritmusát, mikor kel, mikor fekszik nagy valószínűséggel. Azt mondta, hogy ha valamely gép központi irányításról működik, vagy távvezérlehető, akkor fel is törhető és irányítható.
Később találomra keresett egy polgári lakást, persze beszélt az ott lakókkal, hogy náluk végezhessen el egy kísérletet. Egy kislány játszott egy okos macival. A maci kunsztokat tudott, bluetooth kapcsolatban volt a hálózattal, és a benne elrejtett kamerával tökéletesen látott mindent a szobában. A maci mikrofonból beszélt és felelt a kislánynak, ha kérdezte, de volt „önálló” véleménye is. Azután betört a maci összeköttetésébe és kétszer elmondta a kislánynak, hogy egy jó barátja jött a teraszajtóhoz, menjen és engedje be. A kislány kiment az ajtóhoz és kinyitotta. A szülők is csak pislogtak, hogy nem is gondolták, hogy ennyi mindent meg tudnak csinálni és irányítani tudják az életüket.
Mindezt élő adásban csinálta az előadó.
Amikor nekünk itt nagyon vigyáznunk kell a kis legátus pénzekre, mert az adatok kiderülnek, akkor gyakorlatilag, ahol mobil és internet van, már mindent tudnak. Igazán csak arra figyelünk, hogy kivédeni nem tudunk semmit, de legalább ne a 10 éves Pistike csinálja velünk, hanem valami igen képzett techguru.
Ha eldobnánk a mobilt, bankkártyát, netet, notebook-ot, és semmiféle okos eszközt nem használnánk, akkor talán valamennyire meg tudnánk védeni magunkat. Egy kis ház cserépkályhával, saját kerttel, kúttal. Ott se úsznánk meg, ha keresnek, csak lassabban menne.
Amikor a legutolsó gyógyszerfelírás, végbéltükrözés, katéterezés, gyógyszeradag, laboreredmény is fent van a neten, akkor milyen magánéletről beszélünk. Bármit vásárolunk bankkártyával, vagy kuponkóddal, készpénzzel, de alkalmazással és hűségkártyával, akkor azt is tudják miből mennyit vettünk. Ha a neten barangolunk, akkor azt is tudják, hogy milyen oldalon jártunk, mennyi ideig voltunk rajta, mit kerestünk, és mennyi időt töltöttünk egy kép nézegetésével. Két lábon járó nyitott könyv vagyunk minden vélt ravaszságunk ellenére.
A keresztyénség személyes vallás és hit. Istentől emberig és embertől emberig, embertől Istenig. Mindig közösség, a fizikai valóságában is, ha teheti. Hiszen Isten ígérete, amelyet kijelentett az embernek, csak így tud tovább menni. Így lehet továbbadni. Csak így tud megtörténni a maga valóságában, nem virtuálisan, hanem valóságosan. A beteljesedés jó része a testi valóságunkban történik meg, és abban is várjuk.
Az embervilág által szerkesztett rendszerben csupán adat az ember. Csak Istennél lesz az az ember, akire Isten a teremtéskor gondolt.
