Közkeletű megállapítás, hogy az emberi jogok éltető elemének nevezik a sajtószabadságot, miszerint minden szabadságunk a sajtó szabadságától függ. Keresztyénként persze mást gondolok és hiszek a szabadság fundamentumáról, de értem, hogy mire utal ez a meghatározás, ami abból az elvből fakad, miszerint a sajtó objektív tényközlő, az igazság pártatlan élharcosa, egyszersmind hatalmi ág, ami a demokrácia ellenőrzője, őre, felügyelője. Nincs történeti távlatokkal bíró biztos tudásom, de úgy gondolom, hogy ez a felszíni meghatározás sosem fedte le igazából a sajtót, napjainkban pedig ez áll tőle a legtávolabb. A sajtó szabadságát aktuálisan rajtunk számonkérők valójában egy másik, valójában fontosabb szerepét féltik, pontosabban akarják maguknak: véleményformálás, az olvasók véleményének direkt befolyásolása. Tehát nem a klasszikus értelemben vett szabadság a vita tárgya, hanem az irányítás tulajdonlása. Ezek a viták a politikai csatározások eszközei, a magam részéről ezt a disputát meg is hagyom a politikusoknak.
Akkor már csak az a kérdés, hogy átveszi-e teljesen a tények helyét a vélemény.
Az ENSZ főtitkára, António Guterres, a sajtószabadság világnapja alkalmából kiadott üzenetében így fogalmaz: „A sajtószabadság biztosítja mindannyiunk számára a szükséges tényeket, amelyekkel véleményt formálhatunk és felszólalhatunk a hatalom túlkapásai ellen.” Ez egy ismert, elfogadott megállapítás, a főtitkár azonban rögvest összemossa a sajtószabadságot a véleménynyilvánítás szabadságával. Az önmagát függetlennek nevező szervezet, a Riporterek Határok Nélkül – ami minden évben méri a sajtószabadság állapotát világszerte – szintén a véleménynyilvánítás szabadságát helyezi előtérbe, a tények, az objektív hírközlés csupán ezt követi. Az Európai Tanács így fogalmazott az Európai Unió nevében tett nyilatkozatában a sajtószabadság, tehát a tényeket számunkra biztosító fórum okán: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, mely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Itt már szó sincs tényekről.
Mindkettő szabadsága (a sajtóé és a véleménynyilvánításé) valóban fontos, de szögezzük le, hogy a vélemény nem objektív tényközlés, nem az a szükséges tény, amelyekből kiindulva hiteles véleményt alkothatunk.
A vélemények felülkerekedtek a tényeken. A sajtócikkek is inkább tűnnek kommentárnak mint hírnek, a tényközlés álcájába bújva. Tehát a világképünket, a véleményünket befolyásoló tények helyett csak álláspontokra alapozhatunk. És abból akad jónéhány, így könnyen találhatunk a kedvünkre valót; kétely helyett állandó megerősítést.
A véleményközlés mindenek felett áll. Mindenről van véleményünk, mindenről megosztjuk a véleményünket: posztmodern korunkban posztoktól függetlenül posztolunk bármit, előbb-utóbb kapunk rá megerősítést, amivel ténnyé emelhetjük a véleményt.
A véleményalapú birodalomépítés sejlik fel például abban is, hogy az Európai Parlament baloldali liberális többsége ténnyé emelné ideológiai véleményét arról, hogy Magyarország nem demokrácia, aggályos és alkalmatlan az EU-t képviselni. Álláspontjuk részben a hazai sajtó számukra elfogadható véleményén alapszik (kölcsönösen erősítik egymást ebben), másrészt azon, hogy ha véleményüket elég sokszor mondják, akkor az ténnyé nemesedik.
Nagyra tartom a véleménynyilvánítás szabadságát, szükség van a véleményekre, előrébb viszik a világot. De úgy gondolom, hogy a szabadságot (ezen a téren is) rosszul értelmezzük, eltávolodva a teremtett világ szabadságától: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává” (1Kor 6,12). E helyett a véleményeink rabjai lettünk, kételyek nélkül, mindig találva megerősítést, a tények elé, a másik ember fölé helyezve nézeteinket. Visszaélve a szabadsággal szórjuk pazarlóan, fegyverként használva bántjuk vele a másikat. Egyénileg, közösségben és világi méretekben is. A szabad teret kapó, lassan mindent ellepő, egyre magabiztosabb és agresszívebb vélemények uralmának láthatóak szomorú következményei: állandó acsarkodás, gyűlölködés, konfliktusok, háborúk.
Ez persze csak egy vélemény, amiben igyekszem magam is kételkedni.
