Mindennek van rendelt ideje. Megvan annak is az ideje, hogy feledve, hogy összeérünk az árnyékunkkal, kutassuk, mi az öröm és az élvezet közös halmaza. Így van ez jól, a fiatalságnak rendelt ideje, hogy feszegesse a határokat, próbálgassa, hogy a feje vagy a fal az erősebb? Persze ebben akkor van ráció, ha vannak határok, falak, amelyek ellen lázadni lehet, kell vagy esetleg szükségszerű. A megfelelő mértékű adagolás jótékony hatással lehet a fiatalság utáni időkre. A mértéktelenség azonban könnyen ferdítheti az eredményt. Például egy erősebb fal kártékony a fejre nézve, de hiánya könnyen haszontalanná teheti a rendelt időt, értelmét vesztve hovatovább szorongást kelthet a céltalan lázadgatás.
Fesztiválokkal jól el vagyunk látva. Az egy főre jutó fesztiválok száma igencsak magas idehaza.
Van valami csalogató, valami kívánatos, valami megfoghatatlan a fesztiválozásban. Valami szabadságféle izé… A szabadság szigete – hirdeti magáról fesztiváljaink tótumfaktuma. (Vagyis így, „the island of freedom”, britis nyelven, mert a szabadság nemzetközi.) Vélhetnénk, az ifjúságnak rendelt idő szolgálatában jeleskedik. Azonban ahogy az, úgy a többi is leginkább csak egyfajta megvehető szabadságféleséget kínál. Nincs itt valós szabadság, csak megvehető élvezet, drága, de értéktelen kínálat, előregyártott ideológia. Ellenállás nélküli, nem kell hozzá befektetett energia, csak feltölthető egyenleg. Beárazott szabadság, napijegy áron (hosszútávra tervezők hetijeggyel bírnak). Így lett az ifjúság tőkealap, divatos lázadás magáért a lázadásért, valós határok, falak, azaz lázadnivaló nélkül, céltalanul, értelmetlenül. Csapra verik a rendelt időt, ellopják a lázadás, a feszegetés értelmét. Így lesz a drága olcsó, értéktelen, haszontalan.
„Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!” (Préd 11, 9-10)
