Nagy öröm a számunkra, hogy új egyházi közéleti blog indul. Isten áldását kérjük a blogra és munkatársaira. Azt kívánjuk, hogy ez az új internetes felület a keresztyén/keresztény megszólalás jelentős fóruma legyen mindazokkal a ma örvendetesen szaporodó újságokkal együtt, amelyek mai útkereső és küzdelmes világunkban a határtalan nyilvánosság terhét és nyomását vállalják.
Valamikor a rendszerváltásnak nevezett fordulat idején, amikor Magyarország kikerült az ateista világhatalom fogságából, naiv módon azt gondoltam, nem lehet kérdés, hogy az így támadt ideologikus-szellemi űr helyét milyen új gondolkodás fogja majd kitölteni? A keresztyénség. Mi más? Azt gondoltam, ha visszakerülünk az európai társadalmak közösségébe, akkor visszakerülünk oda, ahova mindig is tartozónak gondoltuk magunkat: a keresztyén Európába.
Csak később döbbentem rá arra, hogy az az Európa-kép és eszmény, amelyet a vasfüggönyön innen magamban dédelgettem, a civilizációs múlt homályába vész. Sőt, már nem az lesz a kérdés, hogy a keresztyén hátterű európai, és tágabb értelemben a nyugati történelem hogyan folytatható, hanem az, hogy a keresztyénség lehet-e még egyáltalán szellemi-lelki háttér, iránytű, tájékozódási pont. Eljött tehát egy olyan, korábban számomra elképzelhetetlennek tartott történelmi fejlemény, amikor a keresztyénség egésze kérdőjeleződött meg, sőt megjelentek és erőteljesen jelen vannak ma is olyan kísérletek, amelyek a keresztyénséget már nem tekintik a történelmi jövő komoly szereplőjének, sőt mindent meg is tesznek azért, hogy azt immár lezárt múlt kalodájába szorítsák.
Nem véletlen, hogy a mai kulturális küzdelmek alapvető kérdése a keresztyénséghez való viszony.
Már-már úgy tűnt, hogy a küzdelem eldőlt, s a nyilvánosság legszélesebb fórumain egyetértés alakul ki arra nézve, hogy a keresztyénség immár nem tekinthető számottevő társadalomformáló erőnek. Ám nem várt módon mégis csak kibontakozni látszik egy konzervatív fordulat, mintegy azt igazolva, hogy kétezer év történetét ne lehet akarnok módjára, egy önkényesen konstruált világ-és történelemkép mentén az archívumba tenni.
Az a véleményünk, s nekem személy szerint alapvető meggyőződésem, hogy ki kell állni és meg kell szólalni a legszélesebb nyilvánosság előtt is.
Nem mintha Isten Igéjének hatalma a mi védelmünkre szorulna, hanem azért, mert el kell mondanunk templomaink falain kívül is, hogy a nyugati társadalmak útkeresése, ideértve a mai magyar társadalmat is, zsákutcába fut, ha az önértelmezés nem talál vissza az eredethez: az Igéhez. Ahhoz, ami már meg van írva.
A Meg van írva nevében sok szeretettel köszöntjük az Egyház és közélet blogot ezzel az Igével: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” ( 2Tim.1,7.)