Legyen augusztus első vasárnapja a békéért való fohászkodás ideje, vagy maradjon Hirosima vasárnap?
Évtizedekig kötelező volt minden nyáron Hirosima vasárnapot tartani, emlékezve arra, amikor látványos erődemonstráció helyett élesben vetették be a pusztító atombombát. A becslések szerint azonnal hetvenezer ember, a sugárzás következtében pedig további nagyjából ugyanennyi vesztette életét az első bombától. Méltó ugyan az áldozatok szempontjából, hogy az egyház egy vasárnapot szentelt az emlékezésnek, azonban sajnos a fő vezérelv ebben a politika volt. A hidegháború közepén kapóra jött a politikai akaratnak a pusztítás felemlegetése hazánk akkori viszonyai között: meglovagolta a szocialista békemozgalom. Talán emiatt kopott ki a gyülekezeti gyakorlatból, noha bőven van tanulság és imatéma is a nukleáris fegyverkezés területén, és épp jövőre lesz 80 éves évfordulója a Hirosima és Nagaszaki városokra dobott plutónium alapú bombák ledobásának.
Az istentiszteleti rendtartásunk még legújabb kiadásaiban is megtartotta a Hirosima vasárnapot, noha mind felettünk változott a csillagzat, mind az emberi pusztításra fordított kreativitás meghaladta már az akkori mércét.
Jó kérdés, hogy szabad-e átkereteznünk az ilyen avittossá, okafogyottá vált alkalmainkat, vagy mementóként meg kell hagyni, akkor is, ha már nem használjuk. Legalábbis nem ismerek olyan gyülekezetet, ahol még élő hagyománya lenne a Hirosima vasárnapnak.
A QUO VADIS közösségi médiás lelkészcsoportból indult el az igény, hogy ha már ennyi háború vesz körül bennünket és szomorít, akár a szomszédunkban magyar testvéreinket is veszélyeztetve, akár a Szentföldön, akkor bővítsük ki a hirosimai örökségű alkalmat, csatornázzuk be a békéért való átfogóbb fohászkodásba. Bőven sorolhatnánk tovább a fegyveres konfliktusokat a Szudáni polgárháborúval, a 14 éve tartó Szíriai polgárháborúval. A Ruandai mészárlás utáni 30. évben pedig Kongó és Ruanda konfliktusában és a Nagy-tavak környékén is a szélsőséges milíciák, instabil kormányerők és a nyugati kizsákmányolás káoszában sodródnak tömegek humanitárius katasztrófába.
A békéért folytatott imádság tehát nagyon fontos, és akár az egyházak közös kiállásának is egyik legmeghatározóbb színévé válhat. Hiszen a nemzetek egységét is kifejezni kívánó olimpiai játékok előtt Ferenc pápa is azért imádkozott, hogy legalább a játékok idejére kössenek fegyverszünetet, és a fegyvernyugvás alatt a sportolók a béke hírnökei lehessenek.
Aki szeretné tehát, csatlakozzon a lelkészi körből szerveződő imádsághoz!
Az ajánlás úgy hangzik, hogy egy presbiter olvassa fel az záróimádság utáni könyörgésképpen, és kövesse az ismert Várj ember szíve készen című énekünk dallamára a 827. ének: Szentlélek égi lángja, békesség lelke.
Lehetséges imádság:
Mennyei Atyánk!
Látjuk, hogy az emberi kicsinyesség, kizsákmányolás, érdek milyen dúlást képes végezni a Te teremtett világodban: emberéletet, állatot, szépséget sem kímélve! Szeretnénk előtted megbánni mindezeket az indulatokat, melyek bennünk is ott laknak. Talán mi csak a szomszéd elleni pletykába fordítjuk, vagy rosszindulatú megjegyzésekbe, vagy épp egy ártatlan ügyintézőre borítjuk rá a sérelmeinket és haragunkat, de látjuk magunkban is a pusztítás magvát. A Tőled elszakadt ember nem tud áldássá, csak átokká lenni. Bűnbánattal állunk meg előtted, és bocsánatodért borulunk lábadhoz! Könyörgünk azért, hogy sose tegyünk véleményt, vélt vagy valós igazságot, érdekeket az emberéletek elé! Taníts, hogy olyan drágák legyünk egymás számára, mint számodra vagyunk! Könyörgünk mindazokért a hatalmakért, vezetőkért, akik aktív befolyásokkal vannak konfliktusokra, lágyítsd meg a kemény szíveket! Add, hogy minél többen megéljék a Te kegyelmedet, mert csak akkor tudunk egymás felé könyörülettel és irgalommal fordulni, ha megértettük azt, hogy mi milyen ajándékot kaptunk Krisztus váltságán keresztül. Így lehet ideig-óráig való fegyvernyugvás helyett igazi Krisztusi békénk. Ezt kérjük el Tőled a nemzetek számára, közelebb és távolabb, minden bőrszín és zászló alatt. Könyörgünk az áldozatokért is, minden veszteségben te mutass utat, Lelked vigasztaljon és adjon reményt ott is, ahol az otthonoknak már csak romja van.
Végül add, hogyha mi valamit a magunk helyén tehetünk ezért a békéért, ne mulasszuk el azt megtenni! Hogy Jézus Krisztus áldozata ne legyen hiábavaló, és minél többen adják át a vezetést a Te Lelkednek, Atyánk, a te dicsőségedre! Ámen!
