Mivel dobálózik egy római kisgyerek, amikor kaviccsal játszik? Egy darab történelemmel.
Articsókát úgy nem sütnek sehol, mint ahogy azt Rómában sütik. Nem azért, mert máshol nem tudnák megcsinálni, hanem ott ehhez a történelem tapad.
Szóval az úgy volt, hogy az 1500-as években a gettóba zárták a zsidóságot. Kényszerlakhely volt ez és nem lehetett elhagyni. Éhezetek. Ekkor csak az articsóka maradt. Egy kicsit macerás étel, de azért az éhezők megbirkóztak vele. Nem ehető az egész növény. Valamennyi levelet le kell róla fejteni és a szárából i is ki kell faragni. Citromba mártották a fejet, majd olíva olajban kisütötték.
Megszerették, híre ment, végül ide jártak városszerte, hogy ezt az egyszerű, ám remekművet megízlelhessék. Róma saját konyhájának egyik nevezetes fogása lett az articsóka zsidó módra. Ez annyira igaz, hogy az izraeli rabbinátus bejelentette nem olyan régen (forrás ismeretlen): mivel a zöldség levelei közé férgek férkőzhetnek be, ezért nem tartják kósernek az articsókát. A római főrabbi azt mondta, hogy nem csak a holokauszt népe, az articsóka népe is vagyunk, legalábbis Rómában.
Az éttermek étlapjain szerepel az étel. Nem bánja meg, aki ebből eszik. Persze a „szíve” a legfinomabb, mondják a hozzáértők.
A pizzának lelke van, vagy titka. Ezt mindenki döntse el, hogy milyen gasztrolélektani beállítottságú. Az egyszerűség, az a pizza igazsága. Persze vannak titkok, hogy milyen lisztet kell használni, meg milyen kövön kell sütni és mennyi ideig. Sőt még egyéb dolgok is vannak. Ezt komolyan is kell venni. Ezzel foglalkozni kell, kísérletezni, rátalálni és onnantól megőrizni azt, ami jó. De egy biztos, hogy nem használnak túl sok ízt egyszerre. Minek. Hiszen a jó összetevők csak jó ételt adhatnak. Nem használnak túl sok feltétet. Ahol a gazdagon elnevezés megjelenik, kezdjünk gyanakodni. Ott valószínűleg kicsit túlgondolták.
Az ókori Róma híres az útjairól, az infrastruktúrájáról, postájáról, a birodalmi szervezettségéről, a mérnöki tevékenységéről, a vízvezetékrendszeréről. Persze híres a hadseregéről, a hatalmáról és a hatalom megtartási képességéről is. A Forum Romanum-on található az Umbilicus Urbis. Van egy mondás, hogy minden út Rómába vezet. Ez az Umbilicus Urbis olyan ott, mint nálunk a Lánchíd előtt a 0 kilométerkő. Csak ez előbb volt, mint a miénk. Innen mértek minden távolságot. Nem véletlenül, hiszen hihetetlen hatalom koncentrálódott itt, mármint a Római Birodalom központjában.
Az Umbilicus Urbis-nak van további funkciója is. Azt mondják, hogy valójában magát a világmindenséget, az élők és holtak birodalmát is jelentette, mindenek központja is. Úgy tartották, itt van az Alvilág kapuja, ami része volt a föld alatti építménynek, és amit itt minden évben három alkalommal kinyitottak. Ezek a napok „dies nefas”-nak, azaz tilalmas, baljóslatú napnak számítottak, amikor tilos volt bármiféle közügyet intézni, tilos volt a házasságkötés, adásvétel, bármi olyan ügy intézése, ami balul sülhet el.
Visszatérve az utakhoz. A mai napig használják a római utakat, nyomvonalát, vagy az utat magát, mint alapot. Nyugat-Európa szinte mindenütt pontosan ezeket az utakat jelölte ki magának a közlekedéshez, mint a Római Birodalom mérnökei.
Állítólag a görögök úgy készítették az útjaikat például a hegyvidéken, hogy elengedtek egy szamarat, és ahol az végig csámborgott, kijelölte a nyomvonalat, és ott építették meg. Jó volt, kényelmes volt. Kicsit hosszabb volt. Ha a rómaiaknak kellett ezt megcsinálni, akkor, ha kellett, hegyet bontottak, alagutat fúrtak, feltöltöttek. Erővel, mérnöki pontossággal, de oda tették, ahová akarták. És az ott pontosan megfelelt a következő évszázadokban is.
A Colosseum 8 évig épült. Érzékelhetően hatalmas a fotókon is, de aki látta már, az testközelből érezhette. Most építenek mellette egy metró állomást. Ezt 15 éve építik és még nincs kész. Itt ismét elmondhatjuk, hogy hatalommal építették. A hivatalos mérnökök, építészek, mesterek mellett rabszolgákkal építették. Ebben voltak foglyok és persze keresztények is. Az emberi élet, anyagiak nem számítottak.
A Római Birodalomban, már ami maradt belőle, a császárság és a birodalom bukásával végül a pápai hatalom veszi át a társadalmi irányítást, közigazgatást, közrendet, honvédelmet. Ezt az örökséget csak hatalommal és erővel lehetett megtartani. Egyszerűség, rend, fegyelem, hatalom, pénz volt Róma alapja. Ennek nyomasztó súlyát enyhíteni az élet megannyi örömét próbálták megélni.
