Szeretem az imádságnak azt a formáját, amikor nem én beszélek, hanem hagyom magam megszólítani. Lehet szemlélődő vagy kontemplatív imának nevezni, mindegy. A lényeg a pillanat, ahogy a mélységből a magasságba emel Isten. Legtöbbször úgy képzelem, olyan, mintha egy ruhafogason lévő kabátként lógnék, amit bármikor meglengethet egy gyenge fuvallat. Nincs benne aktivitás, csak mozdulatlan némaság és nyitottság.
Könnyűnek tűnhet csinálni a semmit, de a valóság az, hogy korunk emberének ez az egyik legnehezebb tevékenysége. Nem szólni csak hallgatni időfecsérlés. Nem produkálni semmit egyenlővé vált a bűn fogalmával. Közben nem is gondolni semmire csak létezni Isten tenyerén, na az már több, mint hiábavalóság! Mennyivel hasznosabb felásni a kertet! Segíteni a bajbajutottakon, vagy kitalálni valami jó programot. Adni viszont csak az tud, akinek van miből. Van ideje, energiája, szeretete, pénze vagy bármi, amivel a másik mellé odaállhat. Ezekből pedig nekünk is csak akkor van, ha kapunk, megdolgozunk érte vagy magunkhoz veszünk.
A szemlélődő ima szó szerint Lelki töltekezés. Amikor Isten Lelke tölt be, vagyis kapcsol rá egy olyan töltőre, amiből lehet aztán továbbadni. Van, hogy békés, megnyugtató, esetleg katartikus élmény Isten jelenlétének megtapasztalása. Megélni a vezetését, meghallani halk és szelíd szavát ebben a zajos, állandóan fortyogó világban csoda. De van, hogy csak annyit tapasztal belőle az ember, hogy nem bírja elviselni az Úristent.
Öntelt és hiú megközelítésnek tűnhet a Mindenhatóval szemben kijelenteni, „Uram, néha nem bírlak elviselni!”, de mind az Ó mind pedig az Újszövetségben létező tapasztalata az érintetteknek. A kulcsszó pedig az érintés. Olyan szinten érinti meg a jelenlévőt Isten valósága, hogy önnön törékenységét és végességét megtapasztalva megrémül Isten végtelenségétől és tisztaságától.
Nem unalomból fakadó felkiáltás tehát ez, Istent nem is mint valami zaklatót képzeli mögé, akit szeretne lerázni. Inkább a szentség élménye riasztja vissza. Olyan tapasztalat, ami élesen elválik a hétköznapitól. Ahova nem léphet be csak úgy bárki. Ezért kell Mózesnek is levennie a saruját, amikor Isten megszólítja. Mert egy tiszta és szent helyre nem lehet méltatlan módon berontani. Isten jelenlétében lelepleződik az ember méltatlansága. Egyszerre lesz látható és zavaró a tökéletlensége, amit addig rejtegetni próbált.
Ha Isten az abszolút jóság és igazság, tagadhatatlanul felszínre kerül az ember gonoszsága és csalárdsága. Hogy az alapállapota nem mindig a jóság, alázatosság, szelídség és béketűrés. Ez pedig kellemetlenséget okoz, mert az ember szereti magát szépnek, jónak és mindentudónak gondolni. Filterarcok illúziója mögé rejteni. Csakhogy nincs olyan titok vagy sötétség, ami Isten jelenlétében ne lepleződne le.
Ezért kiált fel Péter, miután megtapasztalja Jézus jelenlétében a csodát: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Ezért kérdezi a gadarai megszállott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia?” És ezért mondja Ézsaiás: „Jaj nekem! Elvesztem mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!”
Abszolút jogos a jajongás. Isten jelenlétét megtapasztalni a bűneinkkel és függőségeinkkel való találkozást is jelenti. Egy ilyen élmény pedig mindenképp felkínálja a változás és változtatás lehetőségét, de mindig meghagyva a választás szabadságát is. Ahogy a vak Bartimeus gyógyításánál olvassuk. Jézus megkérdezi őt. „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?” A válasz pedig mindig nálunk marad. Ebben rejlik Isten szeretete. Szeretnénk látni életünk tisztátalanságát, bűneit, megkötözöttségünket és ebből kérni a szabadulást, vagy úgy teszünk, mintha nem történt volna soha semmi? Isten meghalt és örökre elhallgatott. Lehet így is, úgy is. Nem Isten valóságán változtat, de az életminőségünkön rengeteget, akármelyiket választjuk.
A Nap ma sem tett különbséget aközött, aki meglátta nyomorúságát Isten jelenlétében és elfogadta szabadítását, ahogy az is munkába indult a szokott módon, aki ma is „feszítsd meget” kiáltana. Mégis mozog a Föld minden egyes elkövetett bűntény ellenére, amit ma elkövetnek emberek százai, és csodálatos élet nyílik épp ebben a pillanatban valaki szívében, aki alázattal talán alig hallhatóan suttogja: „Uram, ha akarod megtisztíthatsz.”
Magam részéről ma is maradok kicsit lógva. 😊Úgy megértem, minden, ami van és lehet, kegyelem.
