Újraolvassuk ezt a már amúgy sokszor olvasott, jól ismert történetet a tíz leprásról. Melynek a végén ott van Jézus kérdése: Hát a többi kilenc hol van? Merthogy mind a tízen meggyógyultak az Úrral való találkozás után, de csak egy jött vissza megköszönni. E köré épül általában az igehirdetés, az igemagyarázat, hosszabban vagy rövidebben: Ne csak kérni tudjunk Istentől, akkor jönni hozzá, mikor valami bajunk, szükségünk van, hanem tudjunk hálát is adni, Istent magasztalni!
De ha tudunk kicsit bibliodramatikusabban belelépni a történetbe, közelebb jönni ahhoz a tíz szerencsétlenhez, csatlakozni hozzájuk ott valahol annak a Galilea és Samária közötti kis falunak a határában – már jóval hamarabb fejbe kólint, vagy inkább szíven üt, ami történik. Amit hallunk és látunk.
Mózes harmadik könyvében két hosszú fejezet is foglalkozik a fertőző betegekkel, akiken bármilyen kiütés, vagy akár leprás foltok megjelennek. Hogy ha valaki azt tapasztalja, hogy kigyógyult a betegségéből, el kell mennie a papokhoz, hogy ezt ők is megerősítsék, és csak ekkor nyilvánul az illető valóban egészségesnek és a közösségbe visszaengedettnek.
Ott áll ez a tíz nyomorult, odakiabálnak Jézusnak, hogy segítsen rajtuk, Jézus meg visszakiabál, hogy menjenek a papokhoz és mutassák meg magukat. És akkor most képzeljük el ezeket a leprás fekélyekkel teli embereket, ahogy szakadt rongyaikban elindulnak a papokhoz, hogy megmutassák, hogy tiszták. Pedig nem azok. Leprásak.
Nem lehetett könnyű az az út a papokig. Előjöhettek kétségek: Még mindig itt vannak a sebek, a testi gyengeség, a fájdalmak… De mentek.
Nekünk is vannak szükségeink. Az idei böjtben is csak a hiányainkból meg a sebeinkből tudunk odakiabálni Jézusnak. Gyógyulásra, változásra vágyunk. Kinek milyen állapotban van a testi vagy épp lelki egészsége, ki milyen szeretne lenni, miben változni… Várjuk, annyira szeretnénk, hogy Jézus csináljon valamit. Ő képes rá. Nekünk nem megy.
Erre meg lehet, hogy azt mondja: Ne azt nézd, hogy – szerinted – mire vagy képes, ne arra figyelj, hogy mit „érzel”. Hanem halld meg, amikor azt mondom: Indulj el! Menj bele, kezdj bele, csináld, mondd, végezd, tarts ki, maradj benne… és amíg teszed, mész, végzed – mert hittél nekem – megtörténik. Útközben. Amíg odaérsz, megtörténik. Képes leszel, Megváltozol. Meggyógyulsz.
