Divat lett, hogy híres emberek várandóssága napi szinten bekerül a hírekbe. „Már a lábfejét sem látja gömbölyődő pocakjától xy énekesnő”. Vagy olvasni lehetett arról is a napokban, hogy aggódnak a rajongók az új aktuális sztárpár miatt, mert a terhes feleség macskával pózolós posztot tett ki a közösségi oldalára. Milyen figyelmes rajongók! Ugye? Kérdezhetném ironikusan. De tovább megyek.
Pár hete egy magyar celebpár 6 órás élő közvetítést csinált gyermekük születéséről. Az érdeklődők 1490 forintos „belépőért” cserébe követhették az eseményeket percről percre. Majdnem 200 ezer (!) ember volt kíváncsi a vajúdásra, amivel csak találgatni lehet, hogy mennyi pénzt is kereshettek. Talán ennek morális tartalmát nem kell ecsetelnem. Mindenesetre nálam – ahogy szokták mondani – ez kiverte a biztosítékot.
Pedig nem ők az egyetlen ilyen pár, csak a többiektől nem olyan hangos a sajtó, mert már hozzászoktunk. Évek óta divat olyan sorozatokat és filmeket készíteni, amikben szó szerint kendőzetlenül tárják fel gyermekük születésének pillanatait kamerák kereszttüzében családok. Mindig is elgondolkoztatott, hogy a pénzen kívül mi is vezet arra nőket, hogy ország-világ elé tárják életük legintimebb történését. Mert ha vannak az életben soha vissza nem térő pillanatok, hát a szülés, egy gyermek születése ilyen, arról nem is beszélve, hogy a kiszolgáltatottság, a fájdalom megélése, és az egyéb nem túl „szép” dolgokat is lencsevégre kapják az operatőrök. Persze, mert ma már csak ez éri el az ingerküszöböt. Ha valakinek jó az, és megéri, hogy a gyermeke előbb nézzen egy vadidegen ember kamerájába, mint az édesanyja szemébe, hát legyen. Megérteni soha nem fogom. (Mint ahogy azt sem, hogy vannak olyan apukák, akik kamerával a kezükben mennek a szülőszobára, és jó „mókának” találják filmre venni a vajúdást és a gyermekük születését. Biztos, hogy ott van ennek a helye?)
Miért tesznek egyesek árcédulát gyermekükre már annak megszületése, sőt megfoganása előtt.
Nem mások ezek a premier plán vajúdások, mint az Isten által adott ajándék megcsúfolása. Ezek az emberek nem tudják azt, hogy az a kis élet, aki megfogan, a világra jön, nem az ő tulajdonuk, amivel kényük-kedvük szerint élhetnek, hanem legelőször is Istené. Nem tudják azt, amit a több ezer évvel ezelőtt élt zsoltáros igen: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3) Jutalom, és nem játék vagy árucikk.
Advent van, és ez a téma ilyenkor különösen aktuális, ugyanis minden várandós nő átél egy nagyon különleges adventet abban a 9 hónapban, amíg a gyermekét várja. Ez az időszak tele van reménységgel, örömmel, kétségekkel, néha félelemmel, gyásszal, de legfőképpen várakozással. Ki tudná jobban, mit is jelent az advent, mint az az édesanya, aki arra vár hosszú hónapokon keresztül, hogy kezében tarthassa gyermekét, a legnagyobb ajándékot, amit férfi és nő kaphat Istentől. Ez az ajándék nem adatik meg mindenkinek, és rendkívül szomorú, hogy akinek mégis, az csúfot űz belőle, és közben százezrek követik.
A várandósság és a születés csoda. Nem 1490 forintos esti mozi.