Az USA választott. Szándékosan nem írok neveket, politikai irányultságokat. Joguk és dolguk gondoskodni az állam vezetéséről, irányításáról. Joguk és dolguk fenntartani magukat. Mi is ezt tesszük, meg még közel 200 politikai entitás, ország, terület. Ezeket el kell vezetni, a társadalmat működtetni kell, benne az egészségügyet, oktatást, energetikai szektort, ipart, mezőgazdaságot. Van mit csinálni. Közben persze a védelemről, jogos, vagy jogtalan érdekekről is kell gondoskodni. Egy választás, majd az ország hathatós szervezése, irányítása, fenntartása, működtetése bonyolult és sokösszetevős feladat. Az érdekek megvédése alatt a diplomáciai, kereskedelmi egyezményeket értjük, de ide tartoznak akár a fegyveres konfliktusok is.
De beszélni kell egy államon belül is, de ezeken felül is különböző érdekcsoportokról. Ha azt gondoljuk, hogy csak különálló állami érdekek vannak, akkor tévedünk, mert vannak gazdasági és politikai összefonódó érdekek is. Ezek szövetségeket alkotnak. Némi kompromisszummal a közös érdekek mentén fognak érdekeket érvényesíteni. Ezekből van, ami látszik, és vannak a kevésbé látványosak, vagy szándékosan rejtőzködők.
Mindenesetre az USA maga is nagyhatalom, amely érvényesíti az érdekeit a nagyvilágban. Vannak körei is, amelyek szintén érdekérvényesítők. Ennek megfelelően alakítják ki a képviseleteiket és neveznek ki a képviselőiket. Ennek megfelelően „ültetik trónra” az elnöküket is.
„Ha a szabad választásokon bármiben valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk?” Mark Twain amerikai író, újságíró
Ne legyen kétségünk, hogy az „elnökválasztás” nem befolyásolja az USA nagyhatalmi törekvéseit, igényeit, prioritásait. Továbbra is igényt tart a hegemóniára, a világuralmi befolyásra. A cél nem változik, csak az eszköz és a stratégia. Új név, az csak egy új kép, amelyet láttatni akar a régi és nagyon is élő érdekei szerint.
Magyarországon is van képviselete az USA-nak. Van egy nagykövete is. Ez a nagykövet, ha tetszik, ha nem, képviseli országát és érdekeit. Mindegy, hogy itt szeretik vagy nem. Mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ő hivatalosan az Egyesült Államok. Lehet, hogy a választások után le fogják cserélni, mert az érdekeiknek megfelelően egy másik embert küldenek, aki ugyanúgy az érdekeik szerint fog működni, csak mást láttatnak vele.
A magyar politikusok, de főleg a holdudvaruk, a nyikhaj celebvilága semmi realitásérzékkel nem rendelkezik. Most, hogy választásokban egy más irányultságú elnököt ültettek a főhelyre, azt gondolják, hogy gúnyolódhatnak az előző elnöki éra ide helyezett képviselőjén. Gúnyos üzeneteket küldözgetnek, hogy reptér, meg ideje elhúzni. Ez végzetes, ízléstelen politikai hiba és bűn, amit Magyarország ellen is el lehet követni. Mert amikor a képviselőt gúnyolják, a nagyhatalmat gúnyolják. Ne gondolja senki, hogy az új elnöki éra ezt elfelejti. Mert csak a fejet cserélték, de a rendszer marad, és azok érdekei és rejtőző képviselői is.
Ez a kardcsörtető magyar virtus a politikában, a nagyhatalmi játszmákban még soha nem fizetődött ki. Ha mástól nem, akkor gróf Apponyi Alberttől vegyenek példát, aki méltósággal volt képes a haza érdekeit képviselni. Akkor is így van, ha végül nem tudta megakadályozni, mert nem tőle függött, az országcsonkítást.
A politika egyben a tartalomtól függetlenül a gesztusok világa is. Van az, amikor a „mosolyog, integet, továbbmegy” kombó a nyerő. Ha nem is szeretünk valakit, ha be is szólt, ha az érdekeink ellen is volt, és főleg, ha esetleg bukik is, akkor is lehet méltósággal elengedni. Itt nem az elengedett méltóságáról van szó, hanem az elengedő méltóságáról. Ezt most nem látom.
Ezt a méltóságot meg kell tanulnia a magyar politikusoknak. Mert a gesztusok sokba nem kerülnek, de az érdekeket jobban támogatják egy ellenséges környezetben is, főleg akkor, amikor amúgy nincs nagy háttértámogatás és erő. Ez nem gyengeség és még csak nem is annak látszata. Ez az, amikor a többi politikai erő azt gondolja és mondja, hogy ezek komolyan veszik magukat, minket, ezeket komolyan kell venni. Lehet és érdemes velük tárgyalni.
Tehát lehet örülni ennek vagy annak a választási eredménynek, de azt is tudni kell, hogy csak a „képet cserélték”, az érdekeiket nem. A lecseréltek gúnyolása azon túl, hogy ízléstelen, még azt a következtetést is adja, hogy esetleg nem tisztelik az általuk képviselt országot, hatalmat. Ez a későbbiekben, egy adott pillanatban, mint önálló emlékezeti mentési pont, negatív befolyásoló tényező lesz.
Romhányi József: GYÍKREGE
Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.
Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szűzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.
Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
– Itt az ebéd! Kapj be
te mafla pojáca! –
Hátrált a regélő
kínos zavarában,
erre már a légy is
felkuncogott bátran.
Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány…
„Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.” Róma 13, 7
