Site icon Meg van írva

Valóság és hit

Szoktuk mondani, hogy annyiféle igazság van, ahány ember. De csak akkor, ha egyik sem skizofrén, mert akkor még több.

Ha egy baleset szemtanúit kérdezik, a legtöbb esetben egészen eltérő vallomások hangoznak el. Ha ráadásul érintettek benne, akkor van saját narratívájuk. Ezek nem fognak megegyezni.

Amit a valóságról, egzaktról tudunk, az mindig megbicsaklik a személyes érintettségen, észlelésen, látásmódon. Nagyon nehéz közös objektív álláspontot találni.

A Rorschach-teszt egy foltját nézzük és mind mást látunk. Mert közben értelmezzük is. Az agyunk a mi sajátos gondolkodásunk, ismereteink, tapasztalatunk, éppen aktuális érzelmi állapotunk, hiedelmeink, világnézetünk szerint már kiegészít, hozzátesz, megmagyaráz. Ezt úgy mondjuk, hogy projektál.

Ezért nehéz tudomány emberekkel foglalkozni, embereket vezetni, akár egy kis közösséget, szakmai csoportot, gazdasági érdekkört és államok szövetségét is.

Természetesen van objektív valóság, egzakt tudományos valóság. De ezt mindenkinél egyszerre tetten érni, elfogadtatni nehéz. Gondoljunk csak a védőoltásokra. Vannak, akik ellene foglalnak állást és vannak, akik mellette. Mindenki meg van győződve a maga igazságáról, hogy mennyire veszélyes, kerülendő vagy nélkülözhetetlen. Teljesen mindegy, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos betegségek esetében éppen mi a jó válasz, ha valaki meg van győződve, akkor ez véletlenül sem érdekli.

Ha ennyifélék vagyunk, ennyiféle magyarázattal, akkor hol és miben tudunk közös nevezőt találni, a legkisebb közös többszöröst, ha már közösen kell élnünk?

Lesz, aki azt mondja, hogy nem kell közösen élni. Állítsunk fel gettókat. Ez akkor működik, ha van elég erőforrás, van hely. Meg lehet csinálni. El lehet különülni. De ha bármiből hiány van, akkor már nem ilyen egyszerű. Ha már nem megy és túl bonyolult az élet, akkor jönnek a gulágok, KZ táborok, és a népirtások.

Valaki azt mondja, hogy tudunk együtt élni és akkor jön az együttműködés. Addig dolgozunk rajta, míg mindenki megelégedésére tudunk döntéseket hozni. Ez ritka, mert sok energia kell hozzá és bizonyos érzelmi és értelembeli képességek. Nem állunk azonos szinten.  Időnként kompromisszumokat kötünk. De ebben sem lesz sok örömünk. Mert igazán egyikünk sem fog megelégedni, feszültségek maradnak és holnap kezdődik minden elölről. Azután meg végig vihetjük az akaratunkat és lenyomhatjuk a többieket. Meddig tudjuk fenntartani ezt az állapotot? Végül akár le is mondhatunk az érdekérvényesítésről és eldobjuk a megoldás jó kulcsát, ráhagyjuk a többiekre, hogy csináljanak, amit akarnak.

Ez a valóságnak nevezett világ elég kiismerhetetlen. Nehezen tudjuk összehozni, hogy a legtöbben azonos időben, azonos módon lássanak, értsenek, döntsenek a valóság szerint.

Úgy mondom, hogy mindenkinek van egy valósága, amely részben független az objektív valóságtól. George Berkeley (17.sz.) csinált ebből filozófiát, hogy a külvilág anyagi létezését tagadta. Minden csupán észlelés és érzület. Erre azt mondták neki, hogy rúgjon bele egy kőbe mezítláb és a többit meglátja. Állítólag ezzel sem lehetett meggyőzni.

Mit csináljunk, ha már ezen a világon élünk, sokféle észleléssel, érzelemmel, de a valóság azonban mégis ugyanaz. Valamilyen közös célt lehet az emberek számára mutatni.

Ebben a próféták nagyon ott voltak. Isten ígéreteit mondták el. Ez nem a jelenvaló észlelése, hanem a jövendő ígérete. A keresztyénségben ugyanez van. Egy ígéret a jövő felé. Isten ígéretei meg fogják határozni a jövőt is. Embereket fognak egymás mellé terelni. A legkülönbözőbb emberek kerülnek egymás mellé minden erőszak nélkül. Egy dolog, amit most látok és értelmezek, de egy másik, hogy Isten elmondja azt is, hogy nemsokára hogyan fogjuk közösen átélni, érteni, tudni és egy közösségbe kerülni. Végső soron a közös nevező Isten azon akarata, amely a jövőre nézve minket az alapoktól felépít, újjáteremt. Ő tart össze minket.

Az ígéretek nyomán mi vágyunk, reménykedünk, hiszünk és elkezdünk alakulni Isten ígéretéhez.  Az ígéretek elkezdenek beteljesülni és Isten elvégzi rajtunk, vagy bennünk munkáját. Ebben mind hasonlítani fogunk egymáshoz.

Exit mobile version