Megszólal

Vértanúk

Krisztus után 64-ben, július 18-a éjjelén, a cirkuszi bódék során, a Palatinus- és a Caelius-domb oldalában kezdődött a hatalmas római tűzvész. A felhalmozott áruk kaptak először lángra, majd a szél hamar széthordta a parazsat, így a tűz elterjedt az egész városban. Hat napon át égett Róma. A kanyargó, szűk utcákon, a szorosan egymásra épült, faszerkezetű házak nagy része a lángok martalékává lett. Százezrek váltak otthontalanná, leégett a Vesta-szentély és a Jupiter-templom is, és nem kímélte a tűz a császári palotát sem. A tűzesetről az egyik legrészletesebb leírást Tacitus, Annales című munkájában hagyta az utókorra, aki maga gyermekként élte át a katasztrófát.

Mint minden tragédia, csapás, világégés után, a Rómát sújtó tűzvész után is első volt a bűnösök megkeresése. Suetonius szerint Nero személyesen adott parancsot a város felgyújtására. Ezt a lehetőséget Tacitus sem zárja ki, de leírja azt is, hogy a császár saját palotájában és kertjeiben nyújtott menedéket a károsultaknak, és jelentős magánvagyonnal járult hozzá a város újjáépítéséhez. Az uralkodó, hogy az ellene forduló közhangulatot elterelje magáról, a keresztényeket vádolta meg a város szándékos felgyújtásával, és kegyetlen üldözést indított ellenük. A vád legelfogadottabb alapját a keresztényeknek a végítéletről szóló tanítása adta, amelyben Róma pusztulása is szóba került. A Nero által indított keresztényüldözés brutalitásáról szóló leírásokból tudjuk, hogy az ellenségnek kikiáltott keresztényeket összefogdosták és a Vatikán dombjának déli lejtőjén kutyákkal marcangoltatták szét őket. Voltak, akiket keresztre feszítettek és alkonyatkor felgyújtották őket. A látványos kivégzések végül enyhítették a földönfutóvá lett polgárok bosszúszomját. Ennek az üldözési hullámnak a mártírjai voltak Péter és Pál apostolok is.

Nero 68-ban öngyilkos lett. A későbbi kutatások szerint a tűzvészt valószínűleg nem szándékos gyújtogatás okozta, hanem emberi mulasztás. A kereszténység történetében kezdetét vette az üldözések sora.

A bűnbakképzésen tűnődöm. Meg hogy mi lett volna, ha Nero nem a keresztények megvádolásával akarja menteni saját magát. Vajon hogyan alakult volna a „menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népeket” ügye? Persze tudom, hogy ezek már csak hiábavaló fantáziálgatások. Az ember ilyen. Az ember vádol. És alakítja a történelmet így, vagy úgy. Felégeti a világot így, vagy úgy. – Isten Országa pedig épül így is, úgy is.

A szerző

Írások

"Egy porszemnél is kisebb vagyok. - Láthatatlan pont a térben. - De oly kedves annak, aki alkotott, - hogy eljött, és meghalt értem." Jelenleg református lelkészként dolgozom Sárkesziben, és szociális munkásként a Székesfehérvári Kríziskezelő Központban. Szeretem mindkettőt. És szeretek írni. Bízom benne, hogy átadhatok az írások által is valamit abból a szeretetből, amit Istentől kapok.