“Minden zene célja (…), hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.” Johann Sebastian Bach
Időnként hallgatok zenét az autóban utazás közben. De ma már inkább nem. Ha igen, akkor is inkább szöveges dalokat. Ha fáradt vagyok, akkor „üvöltöm” a dalokat. Persze, ha egyedül vagyok. A zenekari művek, vagy virtuózok játéka nem nagyon jut túl egy 23 éves, 2.5 literes turbó diesel motor hangján, amelynek a motortér felőli szigetelését már cafatokra tépték a nyestek. Amúgy is zörög a kaszni, az ülések. A lejátszó egység valamilyen noném szerkentyű, bár kihangosítóval. Nem szívesen hallgatom így Muszorgszkijt, Egy kiállítás képeiből az Ódon várkastélyt; Al Di Meola-John McLaughlin-Paco de Lucía-tól a Friday Night in San Francisco-t; Adiemus-tól a Song of The Trinity-t.
Viszont egyre többet vagyok csendben.
Most éppen láttam egy eladó bakelit lemezjátszót. Vannak lemezeim, de már régen hallgattam ezeket. Nincsen lejátszóm, de gondolkodom rajta, hogy ismét veszek. Amíg volt, és azon hallgattam a zenét, azért bonyolultabb volt, mint a mai eszközökön a zenehallgatás. A lemezt fel kellett tenni, valamilyen törlőkefével, ecsettel, alkoholos tisztítóval le kellett törölni. A lemeznek két oldala volt, és azt meg kellett fordítani. Így is csak általában 40-50 perc zenét kaptunk. Ha felemeltük a pick Up-ot, a lemezjátszó tűt, akkor áthelyezhettük egy másik zeneszámra, ha váltani akartunk.
Persze volt kazettás magnó deck is. Abból is sok gyűlt. Egyébként az előbb említett autómban még gyárilag rádiós magnó volt. A magnószalagot lehetett tekerni. Ha gyorsan akartuk tekerni, akkor egy ceruzát dugtunk az egyik csévelukba és gyorsan forgattuk, mint egy kereplőt. A kazetta olyan 60-90 perc zenét tudott tárolni. De a zeneszámok között nem lehetett ugrálni. Némely lejátszókon ki kellett venni a kazettát és megfordítani. A modernebbek már a másik oldalt is lejátszották maguktól. Tudom, hogy mindezek előtt volt orsós magnó is, de nekem még nem volt. Persze előtte meg még gramofon is. De az sem volt nekem.
Akkor jöttek a hordozható sétáló Walkman kazettás magnók. Ezt már gyaloglás, biciklizés közben is lehetett hallgatni. Az akkumulátor vagy elem volt a gyenge pontja.
A CD lejátszók már komolyabb zenehallgatást tettek lehetővé. Sok zeneszám, és lehetett közöttük ugrálni, keresni és akár már lejátszási sorrendet is beállítani. Ennek is meglett a sétáló, hordozható verziója. Ez mondjuk nem tartott túl sokáig. Voltak problémák.
Ezek a zenelejátszók a legkülönbözőbb árkategóriában, minőségben és felszereltségben készültek.
Ami ezek után jött, az forradalmi. MP3, MP4, USB és végül az internet kapcsolatnak köszönhetően a felhőből hallgatható zenék. Szinte végtelen, korlátlan mennyiségű, minőségű zenét, mindent is lehet hallgatni. Itt a kényelemért kell fizetni, ha reklám nélkül akarja valaki hallani a kedvenceit.
Eljött a Zene Kánaán. Ma mindenhol lehet zenét hallgatni. Az autókban hihetetlen minőségű lejátszók és jó szigetelés van. Futás, biciklizés, gyaloglás, munka, vitorlázás, sétálás. Nincs olyan pillanat szinte, amikor ne lehetne. Kis fülbedugható fülhallgató, vagy nagy, fület eltakaró. Nagyon sok emberen látom ezt utazás közben, munkába, iskolába menet, vagy éppen onnan jőve. A kihangosító hangszórók is a legkülönbözőbb árkategóriákban és teljesítményben, minőségben beszerezhetők és bömbölnek a téren.
Szóval eljött a Zene Kánaán. Vagy mégsem?
Az egy dolog, hogy több fiatalt ért baleset, vagy halt meg mostanában mert fülhallgatóval a fülén zenét hallgatott és nem figyelt a környezetében akár amúgy zárt pályán közlekedő vonatra. De ez valódi zenehallgatás?
Mostanában elég sok Bach vagy Bachról szóló idézettel bombáznak. Arra gondoltam, hogy egy nagyszerű zeneszerzőt, orgonistát nem hallgathattam meg. Persze nagyszerű orgonisták ma is vannak, de Bachot élőben hallgatni, azért más lehetett. Az teljesen más. A lényeg az élőben.
Ma is vannak nagyszerű zenészek, zeneszerzők, énekesek. Nem véletlenül vannak koncertek. Az egy találkozás mindig. Azt nem lehet lekeverni, előrehajtani, darabot változtatni, lecserélni. Elmaradhat betegség miatt. Van benne rendesen emberi tényező is. Attól olyan, amilyen. Nyilvánvalóan nem lehet minden koncerten ott lenni. Ezért lesz pár zenei találkozás olyan értékes. Mert csak egyszer történik meg az életben. Elő lehet újból adni, de az már más lesz. Lehet jobb is. Ha nem lehetünk ott minden koncerten, akkor jön a pótmegoldás, felvételről.
Nem lehet minden zenét meghallgatni, ha élőben történik. Ezért válogatnunk kell. Egy ilyen válogatásnak van tétje. A nekünk legjobbat kell kiválasztani. A többiről le kell mondani. Ez az egyiket felemeli, a másikat elereszti. Amelyiket felemeli, amikor felemeli, az ünnepi is. Mert kiválasztott, más. A teológiában ez a szent fogalma. Az odaszánt idő is szent idő. Ez visszahat az előadóra is. Neki is most kell a legjobbat adnia. A művész és hallgató egymásra találnak. Ez egy teljesen más dimenzió, mint meghallgatni egy felvételt.
Ma a zene teher az embereknek. Mert hallgatni kell. Nincs meg a kiválasztott ideje, helye, amitől értékessé lesz. Nem válik személyessé, hanem tucattá. Öntik, zaj, nincs idő kiválogatni, már nem is lehet. Öntik a boltokban, éttermekben. Zaj. Jobb a csend és időnként megérzés alapján, vagy tudatosan választva elmenni egy közös koncertre, vagy így választani egy-egy felvételt.