Nem az ítélkezés, inkább a döbbenet posztja a következő. Alapvetően nyitott személyiségnek tartom magam, akinek megvannak ugyan az alap tézisei, de nem csövön keresztül nézek a világra. Szeretem is, amikor újat tanulhatok, vagy új dolgokról mesélnek.
Mégis döbbenet azt hallani, hogy a zsebpénz internetes játékban megvehető „skinekre” kell. Mert az alap avatár „gáz” csak úgy önmagában. Fel kell turbózni. Ha valaki új ruhát, menő cuccot vesz az avatárjának, azzal extra előnyökhöz jut. Előbb végez a pályával, vagy az online térben játszók nem merik kihívni párbajra, mert már az öltözetén látszik, hogy milyen szinten áll a karakter, és nem érdemes vele kezdeni. Egy menőbb „skin”, magyarul bőr, a játékban ruha, úgy 3-4000. Ft.
Hallgatom a kamasz fiúk lelkes beszámolóját és kibuggyan belőlem a kérdés: „Felfogjátok, hogy a szüleitek azért dolgoznak több órát, hogy ti – vagyis egy elképzelt karakter – egy internetes játékban jobban nézzetek ki?” És vajon a szülők, akik támogatják ennek az igencsak profitorientált játéknak a fennmaradását és terjesztését, ami nem mellesleg arról szól, hogy a másikat le kell puffantani, tudatában vannak-e annak, hogy ilyenkor az amúgy is alacsony és labilis önértékelésű kamasz gyerekük kételyét erősítik?
Épp elég a mindennapokban megharcolni az elfogadhatóság, szerethetőség és kinézet gondolatát, nemhogy ugyanezt éljék meg a virtuális térben is! Minden esetre az üzleti modell sikeres, és nagyon jól megragadja a kamasz nemzedék érdeklődési körét, sőt a gyermekének „mindent” megadni vágyó szülők pénztárcáját is.
A döbbenetem nem is erről a magatartásformáról szól, hiszen mindenki azt tesz a pénzével, amit akar, hanem inkább arról, hogy mennyire megváltozott az online tér. Eddig volt egy olyan elképzelés, miszerint egyfajta menekülési utat jelent a virtuális valóság a mindennapok kézzel fogható nehézségeiből. Kikapcsolódást és ismeretterjesztést nyújtott sokak számára, és biztos meg vannak ma is ezek a tartalmak, de alapvetően nem a fiatalabb nemzedék keresi fel őket. Jó, ne legyünk naivak, mondjuk, hogy mindig is volt olyan, hogy némi pénzért egy-egy játékban extra életet vehetett valaki, vagy hosszabban játszhatott. Mára viszont úgy tűnik, mindez kezd egy hatalmas virtuális piaccá átalakulni, ahol a séma gyakorlatilag ugyanaz, mint a való életben.
Az alap, hogy nem vagy elég jó és nem is nézel ki jól. Elhitetik, hogy a sikeresség és előrejutás kulcsa pusztán a külsőségeken múlik, és hogy pénzért bármi megvehető, vagy bárki prostituálható. Vagyis paradox módon a materializmusnak nyilván nem most, de sikerült utat törnie a virtuális valóságba.
Ha ép ésszel igyekszünk ezt végiggondolni, láthatjuk, mekkora terhet veszünk a nyakunkba és akasztunk a fiataljaink nyakába, hiszen ez azt jelenti, hogy már nem csupán ezen a síkon kell megteremtenünk a mindennapi boldogulásunkhoz szükséges anyagi hátteret, hanem egy virtuális élet sikerességét is menedzseljük, ami teljesen szükségtelen. Az ember furcsa perverziója, hogy nem elég neki egyetlen élet nehézsége, újabb és újabb platformot teremt ennek a fajta mazoizmusnak. Létezik, hiszen van rá vevő.
