Uram, visszanéztem a napomra,
és az volt az első gondolatom, hogy nem történt semmi.
Szürke és unalmas.
Eltelt, nincs mit mondanom róla.
Egy teljesen átlagos nap estéjéről néztem vissza,
de nem is tudom miért, nincs ott semmi látnivaló…
Aztán megszólalt bennem a szégyen.
Hogyan mondhatom arra az időre, amit nekem adtál,
hogy semmi?
Egyáltalán, mi az az átlag, mihez képest mérem?
Az, hogy szürkét látok, nem az én szememről beszél inkább?
Szégyenkezve állok, előtted, Uram, aki nekem adtad
a mögöttem lévő napot.
Megvallom büszkeségem, Uram.
Azt, hogy a magam mércéje szerint értékelem, amit átéltem.
A jól rejtőzködő felszínes gőgöt, amivel a magam különlegességét
vágyom látni a történésekben.
Segíts alázatra, Istenem, hogy tudjam elfogadni, amit te adsz,
értékemet pedig képes legyek Fiad szeretetében felismerni.
Megvallom vakságomat, Uram.
Bocsásd meg, ha nem vettem észre a feladatot,
az elém állított lehetőséget.
Bocsásd meg, ha elmulasztottam szólni vagy tenni, amikor kellett volna.
Bocsásd meg, ha nem láttam meg a mindennapiban
a küldetésem visszatérő ritmusát.
Segíts felfedezni, Istenem, a csodát, az ajándékot még a monotonban is,
még a folyton visszatérő eseményekben is.
Megvallom neked bálványimádásomat, Uram.
Hogy hódolok azelőtt, ami kiemelkedik, ami extra, ami más.
Minden este egy új emlékművet akarok építeni annak,
ami megtörtént, telve izgalommal, küzdelemmel.
Segíts, hogy ne az egyedi élmények mámora irányítson, Istenem,
hogy tudjam elengedni a folyamatos kalandvágy feszültségét.
Megvallom hálátlanságomat, Uram.
Hogy nem értékelem az nyugodt víztükröt, amiben nincs nagy öröm,
sem szenvedés hulláma.
Segíts, hogy tudjak hálás lenni a megszokottért, Istenem,
és hogy közben a nekem apró különbségeket is értsem, értékeljem végre.
Segíts, Uram,
meglátni az unalomban a kihívást,
megérezni a monotonban a biztonságot,
meghallani a visszatérő szavakban a felelősséget.
Segíts, Uram,
értékelni a nyugalmat, a munkát, az otthont,
elfogadni a naponkénti csomagokat, amit tőled kapok,
meglátni az örömöt és kalandot abban, ami mindennapos.
Segíts, Uram,
hogy abban, amit átlagosnak, középszerűnek, szürkének érzek,
a hit szemével láthassam a te színeidet.
Hogy Lelked segítségével tudjam tovább színezni, mások számára.
Visszanézek a napomra, Uram, és köszönök mindent.
Nem volt ilyen napom még és nem is lesz ilyen több.
Tudom, az egyetlen állandóság Te vagy, minden más változik,
én is.
Kegyelmed az, hogy át tudom értékelni, ami mögöttem van
és ez talán segít felkészíteni a holnapra, történjék bármi is.
Ámen.
