Szemléljük mindjárt a mi Urunk, Jézus Krisztus felől, valamint az Újszövetség bizonyságtétele felől ezt az igeverset, és az egész mára rendelt ószövetségi fejezetet!
A mi Urunk Jézus Krisztus felment a mennybe, hogy ott helyet készítsen nekünk (János 14,2): tehát nekünk a mennyben van polgárjogunk (Filippi 3,20). A mennyből azonban addig is elküldte Isten az Ő Lelkét, hogy már ebben a földi világban mássá legyen az Isten népe; élje és hirdesse a mennyei világot.
A Szentlélek alapvető munkája, hogy elvégzi bennünk: az életet válasszuk a halál helyett. Ez a legfőbb döntés tehát valójában Isten döntése bennünk és általunk (19–20). A Szentlélek cselekszi azt, hogy átok helyett az áldás teljesedjen be rajtunk: Isten áldása, üdvözítő szeretete (1).
A Szentlélek munkájának konkrét jelei: megtérés, Isten szavának meghallása és megtartása, valamint bővelkedő élet (2–9). Isten Lelke tehát távol tarja tőlünk a bűnös világ átkait (9); azoktól szenvedünk, de azok soha nem nyelhetnek el bennünket! Isten Lelke „közel” hozza hozzánk az Úr Igéjét, élővé és hatóvá teszi azt nekünk (Zsidókhoz írt levél 4,12), megnyitja az üzenetet, amely által ébren tartja bennünk a reménységet (14).