Történt, hogy a kanadai parlament elfogadta azt a törvényt miszerint az úgynevezett conversion therapy börtönnel büntethető.
Ez a conversion therapy (átnevelési terápia) egy bevett kifejezés olyan, többnyire szóbeli terápiára, amelynek az a célja, hogy a hagyományostól eltérő szexuális vonzódású vagy a nemi identitásában bizonytalan egyént a heteroszexualitás felé terelje. Ilyen kísérlet a jövőben büntetendő lesz. A törvény elvi megindokolása az, hogy a nemi diszfória, vagyis az, hogy az egyén szexuális vonzalmaiban, nemi identitásában másnak érzi magát, mint ami születési neméből következne, nem betegség. A conversion therapy tehát egy tévesen betegségnek vélt tünetet akar meggyógyítani, s ezzel valójában belegázol az egyén önrendelkezésének jogaiba. Ezért büntetendő. Ezzel szemben a helyes eljárás az, ha az egyén számára biztosítva, sőt támogatva van szexuális vonzalmainak és nemi identitásának a kiteljesedése úgy, ahogy ő akarja. Nem kell gyógyítani azt, ami nem betegség.
Ha tehát egy pap, egy lelkipásztor a lelkigondozói gyakorlatában a vívódó, bizonytalankodó fiatalt a heteroszexualitás felé terelné, ahelyett, hogy bátorítaná szexuális és nemi útkeresésének korlátoktól mentes megvalósításában, akkor ez agressziónak minősül, ami jogilag is szankcionálható. A törvény szigorával le lehet rá sújtani, s börtönnel büntethető.
Ez a törvény a kanadai kereszténységet lehetetlen helyzetbe hozza. Tudunk már tiltakozásokról, de a végső következményeket még nem ismerjük. Nem olyan nehéz egy olyan forgatókönyvet elképzelni, hogy a conversion therapy büntetőjogi szankcionálása egyházszakadások sorához vezethet. Ez a törvény ugyanis illegálisnak tekinti azt a bibliai tanítást, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. De nincs az a bibliaértelmezési csűrcsavar, ha mégoly tudományos mázzal is van bevonva, amellyel a nem heteroszexualitáson alapuló nemiséget biblikus alapon igazolni lehetne. Márpedig az egyház nem mondhat mást, mint amit a Biblia mond. A keresztény egyházak tehát vagy felvállalják a biblikus emberképet, s ezzel törvényt sértenek, vagy alkalmazkodnak, s ezzel feladják önmagukat. Ez a törvény az egyházat illegalitásba vagy elvtelen behódolásra kényszeríti.
De ez csak egyik vonulata a törvény következményeinek.
Van ennél súlyosabb, általánosabb üzenet is. Ez pedig az, hogy úgy tűnik, a kanadai állam feladta azt a felvilágosodás nyomán kibontakozó, általánosan elfogadott elvet, hogy az államnak világnézetileg semlegesnek kell lennie. Mint erőszakszervezet nem képviselheti egyetlen társadalmi csoport ideológiáját sem. Ezen az elven alapul az egyház és állam szétválasztása is, amelyet az egyházak is elfogadtak. Az egyház az állam jogi eszközeivel nem erőltetheti rá a hitét egy egész társadalomra. A conversion threpay tiltásával azonban a kanadai állam szintet lépett, s gyakorlatilag kimondta, hogy mégis csak létezik olyan ideológia, amelynek állami támogatással joga van önmagát más ideológiák fölé helyezni, sőt, e magát mások fölé helyező ideológia elleni tiltakozás büntethető is.
A hab a tortán az, hogy ezt az önmagát mások fölé helyező állam-ideológiát ma a liberális eszmeiséggel szokás azonosítani. Ezzel a törvénnyel viszont a liberalizmus megszünteti önmagát, s egy autoriter államhatalom eszmei támaszává válik. Ha ez a mai világtrend, márpedig nagyon úgy tűnik, akkor ez a liberalizmus nemhogy nagyobb szabadságot hozna, hanem egy új diktatúra felé egyengeti az utat.
Ehhez képest a keresztény társadalom konzervatív eszméje sokkal liberálisabb, mert felvázol ugyan egy keretkultúrát, de jogilag nem szankcionál semmilyen ideológiát sem.
