A rókák feldúlják virágzó szőlőnket. A rókát még kölyökkorában kell elkapni, mert idősebben már nehezebb megakadályozni pusztítását (15). A férfi és nő – ők ketten, pont ők ketten, csak ők ketten – egymáséi, így teljesedhet ki az életük (16). Viszont ezt a virágzó szőlőskertet számos ravasz kísértés veszélyezteti, mint a róka a szőlőt, ezért a veszélyt még „kölyökkorában” kell megcsípni és elhárítani, később lehetetlen; a pusztítás pedig mérhetetlen lehet.
Isten és az Ő népe közösségét az Ige gyakran hasonlítja házassághoz, mert mindkettő szent és áldott viszony, amelyben kivirágzik az emberi élet. Ugyanakkor Isten és az Ő népe közösségének szőlőskertjét is folyton rókák akarják feldúlni. Manapság is számos kísértés fenyegeti hitünket. Soha ne felejtsük el, hogy Isten azért vállalt üdvözítő közösséget népével, hogy aztán népe által sokan ismerhessék meg az Úr megváltó szeretetét; vagyis Isten népének virágzó szőlőskertje az üdvösséges életöröm borát adja minden népnek, sok-sok embernek. Mennyi róka dúlja fel folyamatosan ezt a szőlőskertet: mennyi bálvány, kísértés, megfáradt szolgálat, hiteltelenné lett élet gyengíti Isten népét, és emiatt az emberek is máshol keresik az öröm borát, nem az Úrnál.
Ez a pusztítás azonban rettenetes, hiszen eljön majd az idő, amikor hűs szél támad és megnyúlnak az árnyak! (17) Ekkor, vagy olyan vágyakozással hívjuk az Urat, mint itt az epekedő szerelmes hívja a párját, vagy elvesztünk. Isten azonban azt akarja, hogy el ne vesszünk! (János 3,16) Ő eljött hozzánk, értünk, ahogy hegyszakadékokon át gazellaként vagy fiatal szarvasként, szerelmesének hívására megérkezett annak párja (17). Mi lesz velünk, ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak? Csak az Úr, az örökké hűségesen szerelmes Krisztusunk segíthet rajtunk valójában! Csak Ő!