Felragyogott ez az igeversrészlet előttem, az amúgy is kimeríthetetlenül gazdag üzenetű, mai igeszakaszból.
Már a magvető példázatában hallottuk, hogy kegyelmi állapot, ha valaki hallja és érti Jézus szavát; nemcsak nézi, hanem látja az Ő Igéjéből fakadó jövő reménységét (4,11). Isten Igéjének hallása és értése, az abból fakadó reménység meglátása és megragadása mennyei ajándék (23).
Jézus Krisztus ma is elrejtetten jelenik meg. Másként elrejtett az Úr ma, mint akkoriban volt, hiszen Jézus titka halálában és feltámadásában nyilvánvalóvá lett. De csak hit által ragadható meg ez a titok. Ma úgy elrejtett az Úr, hogy a sokféle hitetlenség süketté és vakká torzító korában élünk, amelyben a hit ugyancsak mennyei ajándék. Jézus szava ma is szól, csodáit ma is cselekszik; de sokan nem értik és nem látják ezt, sőt megbotránkoznak rajta, káromolják Őt.
Jézus, mint lámpás, elrejtett; de a hívők számára elrejtettségében is nyilvánvaló: mi érthetjük és láthatjuk Őt, megtapasztalhatjuk áldott jelenlétét, és reménységgel várhatjuk, hogy Ő visszajön, és teljessé teszi azt, ami ma töredékes (21–22).
A hit mértéke ez, amely hall és ért, néz és lát, mégpedig a hit szemével, Jézus Krisztus távlataiban.
Így a hit embere ezzel a mértékkel olvassa, hallja Isten szavát, és még ráadást is kap, mert közben egyre gazdagabbá lesz Isten Igéjének minden verse, sora, szava, amely üdvbizonyosságot, erőt, vigaszt, örömöt nyújt számára.
A hit embere azonban, kegyességén túl is, így hall, hallgat és ért mindent, a hit mértéke szerint. A krisztusi ember a gyarló szavakban, megjegyzésekben, bántásokban is emberi segélykiáltásokat hall meg. A hit embere Jézus Krisztus fülével hall meg másokat is. Ez a hit mértéke (24). Ezzel az üdvösséges mértékkel mért neki az Isten, és ő is ezzel a mértékkel mér másoknak; így hall és lát másokat.
A krisztusi ember már nem lehet elrejtett lámpás, hanem csak világító mécses, amely mások elrejtett életét is előhozza a sokféle modern odúból (21). A hit mértéke reménységgel hall és lát másokat, hiszen neki mindene megvan, a Krisztusban; és azt is látja, hogy egyre csak kap, amiért hálás az Úrnak (25).
Ítéletes, ha mécsesünket letakarjuk; ha nem a hit mértékével hallunk, látunk és cselekszünk. Ekkor olyanná lettünk, mint akik nem vették észre a mennyei kincset, és az el is vétetett tőlük.
Hallod-e, látod-e, éled-e azt a többet, amit te kaptál az Úrtól?
Kegyelem alatt vagy, ha ezzel a mennyei mértékkel hallasz, látsz, élsz, világítasz, mint Krisztus követe; egyre többet kapsz majd!