Ezek a sorok nem félelmetesek, hanem vigasztalóak azoknak, akik az Úrban vannak; szerte a világon (27).
Jézus Krisztus visszajövetele azokban a napokban történik, aminek idejét senki sem tudja, csak az Atya; noha jeleit láthatjuk, mint ahogy a fügefa zöldellése jelzi, hogy itt a nyár. Ezért mindig készen kell lenni, mert a Gazda elutazott, minket pedig megbízott, hogy tartsuk rendben a házát, ki-ki a maga területén. Vigyázzunk, nem tudjuk, mikor jön haza a Gazda, ezért mindig az Ő rendjében kell élni és szorgoskodni! Ez a vigyázás nem gürcölés, nem az ideigvaló érdekek ébersége, hanem az Isten rendjét munkáló és őrző, hűséges életet jelenti, amely a vigyázó hűség közben tud pihenni és örülni is. Ez a vigyázásra buzdító intés nem félelmet kelt, hanem erőt ad, biztat, bátorít; nem hiábavaló a hűség! (32–37)
Jézus Krisztus visszajövetelekor a nap elsötétedik, a hold nem fénylik többé. Ekkor minden „itteni” ragyogás és szemfényvesztés eltűnik; „világossá” lesz, hogy sokféle magamutogatásunk mit ért. Az Úr azonban nem hagyja sötétségben népét, mert az Ő dicsősége tölti majd be az emberi életet. „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.” (Ézsaiás 60,19)
Jézus Krisztus visszajövetele megrendíti az eget és a földet, minden e-világi erő összeomlik. Ekkor rádöbbenünk, hogy az „itteni” erősek ideje lejár. Jézus Krisztus hatalma, megtartó ereje nyilvánvalóvá lesz. Mi az Úr erejében bízunk, és minden erőnk csakis Őtőle van, amit szolgálatra és Őt dicsérő életörömre kaptunk. Addig van erőnk, amíg Ő velünk van. Az Úr visszajövetelével az Ő megváltó, megtartó szeretetének hatalma teljesedik ki az életünkön. Erre várunk! (25)