Jézus példázatának képi világával élve kimondhatjuk: Erre a világra telepedett egy „erős ember”, aki látszólag mindent ural, a markában tart, irányít. Ez a világ minden nyomorúságának forrása. Ez az „erős ember”, minden más embernél erősebb, végül mindenkit legyőz és kifoszt (27). Ez az erős valaki a gonosz, akit a mai igeszakasz többféleképpen nevez meg, ördög, ördögök fejedelme, sátán, Belzebub (22–26). Ha mai, okos emberként mindezt mítosznak tartjuk, a gonosz személy voltát elvetjük, valamint annak seregét nem tartjuk valósnak, azzal csak hozzájárulunk azok hatalmának tombolásához. Nézzünk szét a világban: mennyi a gonoszság, a szenvedés, amit mi okozunk egymásnak; de mi, illetve ki van ezek mögött? „Mert mi nemtestésvér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Efezus 6,12)
A mai igeszakasz egyrészt arra hív, hogy vegyük komolyan a gonosz munkáját és hatalmát, és alázattal tegyük ezt, belátva a magunk gyengeségét. Nálunk hatalmasabb a gonosz: mi gyengék, esendők, kísérthetők vagyunk, mi elbukunk; minket bedarál, szétdobál, halálra visz a gonosz, kárba veti az életünket. Aki pedig azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen! (1Korinthus 10,12) Éppen a napokban tapasztalom, hogy mi keresztyének, milyen kegyetlenek tudunk lenni azzal szemben, aki elbukott. Hirdetjük az irgalmat és a bocsánatot, de mi magunk nagyon irgalmatlanok vagyunk, egymáshoz is; és eszünkbe sem jut, mi lenne velünk, ha egyszer a mi törékeny életünk hajója is léket kapna valahol. Egészen rettenetes az a gőg, amiben éljük a hitéletünket.
A mai igeszakasz odakerget minket ahhoz a Valakihez, aki a legerősebb! Igazi örömhír, az egyetlen megoldás számunkra, hogy van Valaki, aki ennél a gonosz, „erős embernél” is erősebb; aki képes behatolni hozzá, és képes annak hatalmát megtörni. Jézus Krisztus legyőzte a gonoszt, halálával és feltámadásával. A gonoszt megkötözte, és noha az még tombol egy utolsót, a győzelem már a miénk. Ez a krisztusi győzelem nem engedi viszonylagossá tenni a bűnt, a rosszat, a szeretet nevében; de ez a krisztusi győzelem nem engedheti meg magának, hogy a hit önhittségével irgalmatlan legyen; legalább a sajátjaihoz ne legyen kegyetlen, de másokhoz se… A bizonyosság hitvallóvá és irgalmassá tesz egyszerre.
A mai igeszakasz könyörgésre indít bennünket: Urunk, csak attól óvj meg, hogy a Te krisztusi győzelmedre nemet mondjunk; és a Te Lelked életet, üdvösséget adó munkáját gyalázzuk, becsméreljük. Óvj meg bennünket attól, hogy megbotránkozzunk a Te kereszthalálodon, és legyintsünk feltámadásod csodájának hallatán, ennek nyomán megtagadjunk Téged, aki a legerősebb vagy, megváltó szereteted által, és aki egyedül vagy képes teremteni és újjáteremteni, üdvözíteni és valódi megoldást adni! Hány gyalázkodó, káromló hangot hallunk manapság! Mi miként szólunk, élünk; imádkozunk megtérésért? (28–30)
*
Barth írta: „Ami nekünk hiányzik, túl van mindenféle morálon, politikán, etikán, amelyek állandóan a valósággal való kompromisszumra kényszerülnek, ezért semmit nem tudnak megoldani, ahogy az un. keresztyén morál és az un. szocialista politika sem. Az emiatti zavarodottságomban meggyőzővé lett számomra a keresztyén reménységen, a feltámadott Jézus Krisztuson tájékozódó teológia üzenete.”