A test letagadhatatlanul jelez és kiköveteli a magáét. A testi fájdalom meggyötör, legyen az akár egy fogfájás, vagy derékfájás, az igazán nagy és tartós testi kínokról nem is beszélve. A test azonban a testiségben is kiköveteli a magáét, mert csak magát szereti, és azt akarja, hogy neki jó legyen, minél jobb és élvezetesebb. Döbbenetes az a bűnkatalógus, amit itt a testi emberről leír az apostol (2–4). Olvassuk csak el egyenként ezt a „listát”, önvizsgálatot tartva, nem a másikra, hanem magunkra gondolva! A testi ember leírásának összegzése ennyi: „…inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.” (4)
A testiség legnagyobb nyomorúsága az, hogy képes a kegyesség látszatát is kelteni, miközben csakis önmagát szolgálja és nem az Urat. Ez azonban csak látszat, mert a testi emberből hiányzik a kegyesség ereje (5); valójában üres, képmutató kegyesség ez. Az ilyen kegyesség nagyon okos, kiváló ismeretei vannak az igazságról, de magához az igazsághoz, a megváltó Jézus Krisztushoz semmi köze sincs (7), inkább ellent áll annak (8), és megbízhatatlansága előbb-utóbb nyilvánvalóvá lesz (9). Pál egy nem pontosan beazonosítható bibliai példát is említ az ilyen hamis, testi kegyességre – valószínű a Mózes idejében hitető egyiptomi varázslókra célozva (8) –, de valójában saját korának hasonló nyomorúságára utal, miközben a mára nézve is, minden direkt aktualizálás nélkül, elevenné lesz számunkra ez az igeszakasz.
Mi is mindannyian ilyenek voltunk egykor, de Isten könyörült rajtunk, megváltott bennünket, testünket és lelkünket egyaránt, és újjászült bennünket. Élhetünk a Lélek szerint, éljünk a Lélek szerint! (Galata 5,25) A testünk is Isten ajándéka, minden fájdalma és nyomorúsága ellenére megváltott test ez, hiszen egész valónk – testünk és lelkünk – meghalt és feltámadott a Jézus Krisztussal! Urunk, könyörülj, adj megtérést, új életet, örök életet, hiteles kegyességet, amely örülni is tud, Teszerinted való módon az életet is tudja élvezni, amikor annak adatik ideje. A hiteles kegyesség nem tökéletesség, hanem mindenkor az Úr megtartó kegyelmére hagyatkozó élet, akit az Úr felemel és megszentel! A hiteles kegyességben testünk a Szentlélek temploma lesz (1Korinthus 6,19). Az ilyen emberben kiformálódik a Krisztus, és élete Léleknek és erőnek megmutatásává formálódik, még testi elesettségében is (1Korinthus 2,4). Ez a csoda csakis az Úr cselekvése! Cselekedd ezt, Urunk, hogy az utolsó, nehéz idők számunkra a reménység és az üdvösség idejévé lehessenek! (1)