HÍR. 8 milliárd ember él a Földön.
Amikor az emberősök elindultak Afrikából, kb. 80-100 ezer évvel ezelőtt, kevesebb, mint millióan lehettek. Krisztus előtt 8-9000 évvel olyan 5 millióan, Jézus idejében 170 millióan. A honfoglalás és a Magyar Állam megalakulása idején, olyan 250-280 millióan. A Rákóczi szabadságharc idején, az 18. sz. elején, 600 millió ember élt, és az 1800-as évek körül érte el a milliárdot. Több százezer év kellett, hogy elérje ezt az emberiség. Ipari forradalom jön, és innen hihetetlen mértékben nő a populáció. 1930 körül kétmilliárd, 1960 körül hárommilliárd, majd 1999-ben hatmilliárd, 2016-ban 7,5 milliárd, és most 2022. novemberben 8 milliárd.
Mindez úgy, hogy közben népvándorlásokból fakadó gyilkolás, birodalmi harcok, járványok, pestis, kolera pusztítása, világháborúk és tervezett koncentrált gyilkosságok is csökkentették az emberek számát. Bizonyos vidékeken, kontinenseken megcsappant a gyermekvállalási kedv, és egyre inkább alkalmatlanná válnak a szaporodásra az emberek. Megkérdőjeleződik a nemiség és minden, ami az embert emberré tette.
Nem mindenütt van így. Pár országban nagyot nőtt a lélekszám. 1960-ban és 2015-ben
Banglades: 48 millió – 160 millió; Pakisztán: 44,8 millió – 188 millió; Indonézia: 87 millió – 257 millió; Afganisztán: 8,9 millió – 32 millió (az állandó harcok ellenére)
Akkor mi van, kérdezi az egyszeri lakos, polgár, alattvaló.
Nyilván nincs semmi. Talán csak annyi, hogy az összes embernek nem lehet ugyanazt az életszínvonalat biztosítani. Legalábbis azt nem, amit az emberek közel 10 %-nak, azaz 800 millió embernek. Ők birtokolják a javak több mint felét. A fogyasztásuk is ezzel arányos, és a károsanyag kibocsátásuk is. 10% felelős szennyezések több mint feléért. A vízfogyasztásért, pazarlásért. Az olvastam, hogy „Egy átlagos amerikai állampolgár és egy elmaradott területen élő afrikai polgár vízfogyasztásának aránya 125:1.” Ez a fajta aránytalanság nem tartható fenn.
Ha a világtörténelem alakulását is nézzük, akkor felfedezhetünk összefüggéseket nagyobb kataklizmák, katasztrófák és durva emberi reakciók, háborús viszonyok között.
A jelenlegi folyamatokat figyelve az emberiség mentálisan kezdi elveszíteni az emberségét. Az úgynevezett civilizált világ, amire olyan büszkék vagyunk, ismét háborúzik. Minden összeesküvés elméleten túl azt láthatjuk, hogy a világ nyersanyagainak, vízkészleteinek, termőföldjeinek, energiakészleteinek újrafelosztása történik. Mindenki akar ebből egy szeletet. Ezért emberi életek százezrei, vagy milliói sem drágák. A környezetről, állatvilágról és növényi faunákról ne is beszéljünk.
A megdöbbentő az, hogy az elmúlt kétszáz évben 1 milliárdról 8 milliárdra nőtt a népesség. De az 1 milliárdhoz kellett kétszázezer év.
Van-e beleszólásunk a folyamatokba? Ha igen, akkor mi? Meddig élhetünk ilyen sokan? Mennyit bír ki a Föld? Mennyit bírnak ki mentálisan az egyre szűkebb helyre zárt és egyre kényelmetlenebb interakciókra kényszerített emberek? Ha eljön az idő, amikor az élet alapvető feltételei hiányozni fognak, ki dönti el, hogy ki maradjon életben? Ki mondja meg, hogy kinek a genetikája menjen tovább?
A válaszban fontos szerepe lesz azoknak a különböző embercsoportoknak, akik jó választ tudnak adni. A csoport itt fontos fogalom lesz. Nem az egyén fog tovább élni. Azok az egyének, akiket csoportérdek köt össze és ennek megfelelő stratégiákat alakítanak ki. Nagyon lebecsülik a vallást és az értékeit. De a belső értékrendű emberek tudnak tartós közös csoportot alkotni és külső értékeket létrehozni. Közben a csoport tagjai is fontosak maradnak, és nem veszítik el egyéniségüket.
A jelenleg összekapcsolódó liberális kapitalista személetmód szerint az emberek feleslegessé válnak. A mesterséges intelligencia és robotizáció hatékonyabb és kiváltja a munkájukat. Mit csináljanak a felesleges emberekkel, akiknek nem tudnak értelmes munkát adni? Szükség van rájuk? Szükség van, mint fogyasztókra? Akkor jövedelmet is kell biztosítani? Mi értelme fenntartani olyan társadalmat, vagy embermasszát, amely nem csinál önmaga fenntartásáért semmit? Céltalan tömegek „lélegeztető gépen”. Ha nem lesz szükség az emberre, akkor nem lesz szükség arra a termelésre, amely a felesleges tömeget látja el.
Eljuthatunk oda, hogy a létezése felől céltalan és bizonytalan ember feleslegessé válik. Akkor felszámolja magát az emberiség. Csak egy kis maradék marad. „A maradék megtér” (Ézsaiás 10, 21)
