Pár nap és kezdődik a REND (Református Egyházi Napok Dunántúl) fesztivál, a Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezeteinek kétévente megrendezett találkozója. Pénteken, szombaton és vasárnap Tatán rengeteg, de tényleg rengeteg programmal. (Nézzetek bele: rend.hu)
Lehet jönni szabadon, ott, helyben is lehet regisztrálni, belépőjegy sincs.
Összegyűjtöttem öt dolgot, miért is érdemes ott lenni a REND-en ebben az évben.
- Az ige miatt
Bár vannak, akik azt hiszik, hogy kétévente mulatozni jár össze több ezer református atyafi, valójában ugyanúgy az ige van a középpontban, mint gyülekezeti alkalmainkon. Nem csak dísznek, mottónak van kitéve pár mondat a Bibliából, de az áhítatokon, az istentiszteleteken, a bizonyságtételeken át is érkezik üzenet. Nem beszélve arról, hogy ha nem várt formákat használ a Szentlélek, egy kiállítást, egy kerekasztal-beszélgetést vagy éppen egy koncertet. Középen az ige van, itt is.
- Jé, ilyen sokan vagyunk?
Itt, Dunántúlon reformátusnak lenni kisebbségi létet jelent. Ezt a már-már közhelyszerű mondatot most nem bármilyen magyarázkodás elé teszem, nem is kifogás akar lenni valamire, ami nem működik rendesen (vannak, akik erre használják). Ez tény. És bár maga az egyház kisebbségi létben is ugyanazokkal a feladatokkal és lehetőségekkel bír, mint nem kisebbségként, szóval tényleg nem lehet kifogás. De tényleg hoz magával ez a helyzet terheket a hívők számára. Ráadásul vannak gyülekezetek, akik igen nehéz szórványlétben élnek.
Az, amikor utcákat és tereket tudunk megtölteni református testvérekkel, az nagy és erősítő élmény. Én magam nem tartom önmagában értéknek az egységet – az egységet a célja minősíti – ugyanígy az sem elég indok önmagában a mozdulásra, hogy együtt legyünk. De együtt lenni azokkal, akikkel egy a hitvallásunk, együtt bizonyságot tenni, annak van értelme. És tényleg jó megélni az Úrban való sokaság élményét.
- Misszió
Van abban valami szép, hogy kétévente összegyűlünk valahol, mi, reformátusok, mintha csak egy túlméretezett családi találkozó lenne, majd szépen kinyitjuk az ajtót és az arra járókat is hívjuk az asztalunkhoz. Nincs elrejtve, elhazudva, mi történik itt. Nem valami vallási multilevel-marketing szemfényvesztés, ahol a portéka valóságával későn szembesülsz. De ha érdekel, jöhetsz, bárhonnan. Ez jó.
Az elmúlt években túl sokszor biggyesztették oda a misszió szót olyan programok és események elé, amik nem a misszióról szóltak, inkább csak kikacsintottak a megszokott egyházias légkörből. Itt sem arról van szó, hogy megideologizáljuk, mit keres egy ismertebb zenekar a színpadon. Nem, egy Quimby-koncert nem misszió. De az, ahogy ott vagyunk, mi, keresztények, ahogy azt körülvesszük, fogadjuk, ahogy megéljük, az tud üzenet lenni. Ráadásul a művészettel való párbeszédből sok áldás hajtott ki már.
- Programok, amiket ismerünk és amiket nem
Visszajáró (visszeső) rendrejárók már tudják, mit keresnek. Generációtól, ízléstől, személyiség típustól függően megvannak a jól bejáratott formák, amikben már otthon érezzük magunkat. Igen, a kritikai élt is élesíteni tudja („Jajj, Géza a nyitó alkalom három RENDdel ezelőtt sokkal jobban volt hangosítva, viszont ez a ’Miénk a színpad’ minden eddigit üt!”), de inkább ad egy biztonságot és otthonérzést a feketeöves egyházi fesztiválozónak.
Ezeknél az én véleményem szerint csak a nem várt programok a jobbak. A meglepetések. Amikor rossz ajtón megyek be, rossz utcába fordulok be, elnézem az órát, a napot – és elém tárul valami, amire addig nem is készültem. Velem ez sokszor megtörtént, keresem is az ilyen helyzeteket, legyek bármilyen fesztiválon. A REND-en ugyanígy, hisz tényleg sok mindenbe belebotlik az ember ebben a három napban.
- Találkozások
Talán a legjobb dolog a REND három napján. Lemaradni egy közéleti beszélgetésről, mert összefutsz egy gimnáziumi osztálytárssal és leragadtok a kévézóban. Meglepődve tapasztalod, hogy szülőfalud gondnoka, akit tíz éve nem láttál, szintén Grecsót olvas a nyaraláson és most egymás mellé ültetek meghallgatni. A koncerten véletlenül nyakon önt kólával valaki, akiről kiderül, hogy együtt táboroztatok Fenyvesen. Vagy a gyerekprogramon együtt figyelitek a kölykeiteket valakivel, akivel két éve ugyanezt csináltátok és máskor nem is találkoztok. Sorolhatnám. Összefutni, megtorpanni régiekkel és beszélgetést kezdeményezni újakkal bárhol és bármikor lehet. Tényleg ez a legjobb.
Szóval, REND Tatán, június 21-től 23-ig.
