Vannak nekünk szép elveink. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Nagyjából meg is tudunk egyezni abban, hogy ez jó mindannyiunknak. Ami neked, az nekem is, és fordítva. Egészen addig tart, amíg csak elv. De egyszer csak enni akar az asztalodról, de a magáét már nem kínálja oda. Amikor több legelő kell a 10 marhájának, mint a te 10 marhádnak, és ezért elveszi, és a marháidat is. Amikor más egészségi állapot jellemző az egyikre és a másikra, amelyet nem lehet nagyon befolyásolni. Beteges vagy teljesen egészséges. Az erőforrásait és elhasználását nagy mértékben befolyásolja. De a más családi helyzet is mássá tesz. Magányos valaki vagy nagycsaládos. Vagy más információval és információátvitel gyorsasággal rendelkeznek. Valakinek 5G, valakinek postagalamb vagy bélyeges levél.
Igazán nem szeretnék senkit sem lehangolni, de a szép elveink azok elvek maradnak. Az ember csak addig elvhű, ameddig a saját érdeke kívánja. Az érdek alatt persze nem csak logikus, tényekkel, észérvekkel alátámasztott, kőkemény üzleti vagy pozícióbeli érdekre kell gondolnunk. Mikor azt mondjuk valakire, hogy ilyen bónája van, azaz furcsa, nem normális, elborult, hát erre is értjük.
Gondoljunk bele, hogy mindannyian ugyanazzal az anyagi erőforrással rendelkezünk. Ebbe értsük a kézpénzt, nyersanyagot, technikát, házat, telket, vizet, zöldséget, gyümölcsöt. Ha minden egyforma és nincs különbség, akkor az élet csak úgy halad akár több tízezer évig is változások nélkül. Elvagyunk. De mihelyt valaki felrúgja a status quo-t, akkor fel is borít mindent. Különbségeket teremt. Vágyakban, teljesítésben, igényben. Egyre nagyobb lesz az egyenlőtlenség. Nem is azt mondom, hogy mindenki mindenkivel szemben. Hanem azt, hogy létrejönnek kisebb egységek, szövetségek, melyek maguk között hasonló energiaszinttel, érdekkel, vággyal rendelkeznek és más ilyen szövetségek ellenében akarják ezt fenntartani és megőrizni.
Nem tudok a világtörténelemből olyat, hogy ezek az elvek, szabadság, egyenlőség, testvériség megvalósultak volna. Olyan kort sem ismerek, ahol ne lett volna egyenlőtlenség.
Az egyenlőtlenségből és az arra adott válaszokból eredeztetik a haladást és fejlődést. Hiszen jobban kell valamit csinálni vagy többet kell létrehozni, mert le kell győzni a másikat, a másik közösséget, a másik struktúrát, világnézetet. Azt is mondhatnám, hogy ha a föld zárt rendszer, akkor ha külső energia betáplálás nélkül az egyik helyen több lesz, akkor a másik helyen kevesebb. Aki jó helyen áll és jól kavar, akkor a megfelelő időben és helyen jól profitál pont az egyenlőtlenségből. Akinek jobb és gyorsabb információi, lehetőségei, technikája, fegyverei, szállítási kapacitása, ismeretsége, szövetsége van, az egyre gyarapszik, profitál. Persze ez cél és minta is lesz más feltörekvőknek. Íme a mindent eldöntő verseny elindult.
Így változik meg a mezőgazdaság, ipar és minden, ami profitot hoz, eredeti lényege. Profittermő tevékenységgé lesz. A mezőgazdaság a mindennapi eledelt termeli. Az ipar a mindennapok szükséges eszközeit, az eredeti felállásban. Ezt lehet cserélgetni.
De ez megváltozott, amikor többlet lett és máshol hiány. Ez már jó alap lett arra, hogy olyan haszonnal kereskedjenek a termékekkel, hogy utána még több eszközt, földet, és mindent gyűjtsenek be maguknak. Ez a mai struktúra is.
Amikor ma valaki fenntartható fejlődésről beszél, arról nem, hogy mennyi mindent kell abbahagyni azonnal, a fegyverek fejlesztésétől, a földek kizsigerelésén át az ipari kapacitások csökkentésén keresztül a kevesebb fogyasztásig. De ebből nem lesz semmi. Mert valaki mindig erősebb akar lenni, hatalommal. Ha egyszerre mindenki le tudna mondani, talán.
De végső soron, csak egy maradhat. Ezzel a mentalitással.
A szilveszter is jó példa erre. Az a kérés hangzott el, hogy szilveszterkor ne durrogtassunk, hogy az élővilágot ne zavarjuk meg. A saját környezetünkben lévő kutyákat, macskákat, egyéb háziállatokat ne zaklassuk. Persze ugyanígy a vadon élőket sem. Azonban mégis sikerült. Nem messze tőlünk, több helyen is, hosszú percekig tartó tűzjátékokat lőttek fel, hatalmas robajokkal. Általában tudható volt, hogy kik csinálták. S robajok alatt kutyák vonyítását, szűkölését is hallottam. Azt a csodát képzeljük el, hogy pont a kutyatulajdonosok csinálták úgy, hogy a saját kutyáik szenvedtek ettől.
Az emberiség tragédiája, hogy nem ismeri fel szükségszerűen, hogy valójában mi lenne neki a jó élet. Legalábbis nem egyszerre mindenki. Így a különbségek, egyenlőtlenségek maradnak, mint adottság.
Egy beszélgetés fültanúja voltam. Valamilyen rekord összeg volt valamelyik szerencsejáték nyereménylistáján. Többen is beszélgettek, hogy mit kezdenének a nyereménnyel. Volt ott minden: saját vágyak beteljesítése, utazás, otthonteremtés, autó, adományozás, jótékonyság, család. A szokásos, ki milyen igényű. Egy ember mondta azt, hogy azért lenne jó, mert végre dolgozhatna. Nem is értették, hiszen dolgozik. Elmagyarázta nekik, hogy akkor műhelyt csinálna, amilyet ő szeret, olyan munkavégzése lenne, amit szeret és ért is. Olyan dolgot, aminek van értelme, beágyazódik a mindennapokba. Nem profitért, hanem tisztességért. Egyébként asztalos műhelyt akart gépekkel. Olyan egyszerű dolgokat említett, hogy mivel nem lenne rászorulva, hogy mindent extra haszonnal csináljon, ezért tudna segíteni az idős szomszédnak, ha ajtót, ablakot kell javítani. Csupa ilyeneket mondott. Mondjuk a többiek nem nagyon értették.
Elgondolkoztam ezen én is. Ha olyan egyszerű lenne ez a világ, hogy mind olyan dolgot csinálnánk, amire Isten elhívott, és elvégeznénk a feladatunkat, akkor kicsit jobb hely lenne ez a föld.
Cikkajánló: A pénz, ami létrehozta a problémát, nem képes megoldani azt
