Riedling-Kovács Szilvia somogyjádi lelkipásztor huszonhat éve szolgál ugyanabban a somogyi gyülekezeti körzetben, ahol első szolgálati autójának egy fehér cabriot választott. Elmesélte, hogyan lett teológus, miként került Dunántúlra, milyen indíttatással vállalta egyedülálló nőként a gyülekezeti szolgálatot, miként maradt életben gyülekezete a somogyi egykézés ellenére. Szóba került, hogyan lelt házastársra, miért fontos számára a folyamatos továbbképzés, valamint két hobbija, a könyvkuckó-építés és a gyerekek fuvarozása. Böjt idei beszélgetésünket ajánlom az olvasó figyelmébe!
Remélem, nem veszed sértésnek, ha azt mondom, egy dunamelléki dunántúli vagy, hiszen évtizedek óta szolgálsz a somogyjádi gyülekezetben.
Egyáltalán nem sértő. Ez így van. Dunamellékről származom, de kizárólag Dunántúlon szolgálok, amióta elvégeztem a teológiát. Lovasberényi vagyok, ami a Vértesaljai Református Egyházmegyéhez tartozik. Egyébként pont a határon van, mert Székesfehérvár a Dunántúlhoz tartozik, de Lovasberény még Dunamelléken van. A nagyszüleim kerültek oda, és mi is ott éltünk a szüleimmel. Sajnos ők már nem élnek. Édesanyám postai alkalmazott volt, az édesapám pedig a Volánnál dolgozott. A családomban mindenki református. Nagyünnepeken jártunk templomba. Gyerekkoromban nem volt hittanóra, de volt bennem érdeklődés, és a katolikus osztálytársaimhoz csatlakozva el szoktam menni a plébános úr templomban tartott hittanórájára. Aztán eljött az idő, amikor az édesanyám rendszeresebben kezdett járni istentiszteletre. Lovasberényben a Liza néni féle kegyesség érvényesült. Emlékszem, hogy voltak alkalmak, amikor ő jött a gyülekezetbe, és nagyon megragadó volt, ahogy ő prédikált. Gyermek- és ifjúkoromban többféle irányzattal találkoztam, és nagyon örülök, hogy itt Dunántúlon nem érzem, hogy éles ellentétek lennének irányzatok miatt gyülekezeteken belül, illetve gyülekezetek között. Lovasberényben konfirmáltam a gyülekezetben, és délelőtt-délután egyaránt jártam istentiszteletre. Középiskolában elkezdtem ifjúsági órára járni, de Székesfehérvárra. Ott formálódott az elhívási történetem, amivel sokat küzdöttem én is és a szüleim is. Ők egyáltalán nem örültek annak, hogy teológiára készülök, mert közgazdásznak szántak engem. Én egyébként kislányként nagyon sokáig orvosnak készültem. Sőt, a diakóniai gyakorlaton a Bethesda Gyermekkórházban a műtősök megengedték, hogy megnézzünk egy mandulaműtétet és egy sérvműtétet. Élveztem! (nevet)
Valamekkora döntési szabadságot mégiscsak adtak, hiszen el tudtál menni a teológiára.
Igen, mert elég határozott és kitartó voltam. Az iskolában is felvállaltam, hogy hova készülök továbbtanulni. Ennek kapcsán többször megkaptam, hogy akkor apáca leszek, mert fogalmuk sem volt arról, mit jelent a református lelkipásztorság. A tanáraim, akik mindenféle közgazdasági versenyekre küldtek korábban, amikor meghallották, hogy teológiára megyek, akkor kicsit lesajnálva lemondtak rólam, hogy ott nincs szükség közgazdasági ismeretekre. Pedig ha látnák, hogy milyen könyvelési, statisztikai és egyéb számokhoz kötődő feladatot látok el a gyülekezetekben!
Hogyan kerültél Dunántúlra, egészen konkrétan Somogyjádra?
Márkus püspök úr szervezett a dunántúli teolgóusoknak kirándulást a Dunántúlra, és én elmentem egy megbeszélésre, mint érdeklődő. Nagyon nyitottan fogadott engem, mint érdeklődő dunamellékit. Azt éreztem, hogy Dunántúl egy befogadó hely, ahol szükség van a női lelkészekre, tudnak mit kezdeni velünk. Dunamelléken ezt abszolút nem éreztem, sőt azt éreztem, hogy gond az, ha kikerülök a teológiáról nőként, egyedül, és nem is tudják, hogy mit csináljanak velünk. Ez a kirándulás egy pozitív tapasztalatszerzés volt. Jádra pedig úgy kerültem, hogy az előttem szolgáló lelkész elment Kanadába egy magyar gyülekezethez szolgálni azzal a feltétellel, hogy egy év múlva kiderül, ott marad-e, vagy visszajön. Olyan embert keresett a végzős teológusok közül, aki vállalja a bizonytalan egy évet. Úgyhogy én úgy költöztem ide, hogy Szigeti Miklós bútorai itt voltak a parókián, és én 1999 májusában beléptem az általuk megteremtett környezetbe. Az utolsó vizsgaidőszakra már Jádról jártam fel Budapestre, a felügyelő lelkészem pedig Juhász Róbert kaposmérői lelkipásztor volt. Ő engedett kibontakozni a szolgálatban, de bármit kértem, akkor segített. Vele volt a nevezetes cabrio személygépkocsi vásárlás. (nevetünk) Egy nagy poén volt az a vagány szolgálati autó. Széles sportkerekei voltak, télen soha nem csúsztam meg vele. Aztán utána, amikor megkaptam az Oláh Emil által használt Lada Samara-t szolgálati autónak, ami előtte pedig Márkus püspöké volt, azzal rögtön megcsúsztam télen, mert egészen másként viselkedett a jeges úton. Később pedig egy Golfot kaptam egyik gyülekezeti tagunktól, aminek meg elment a sebességváltója menet közben. Nagyon izgalmas volt.
Amikor egy év múltán kiderült, hogy maradhatsz a jádi gyülekezetben, hogyan fogadtad a hírt?
Örültem. Az az egy év pont elég volt nekem is arra, hogy meghozzam a döntést: itt szeretnék maradni Somogyjádon. Érdekes helyzet volt az idekerülésemkor, hogy pont presbiterválasztás volt.
Közel huszonhat év után, ha készíthetnél egy filmet „Somogyjádi reformátusok egykor és most” címmel, akkor milyen párhuzamos képkockák jelennének meg, amiből látható a gyülekezet külső és belső változása?
Nagyon örülök, hogy sokan velünk vannak azok közül, akik akkor is a gyülekezet magját alkották. Van állandóság és van változás is a gyülekezetben. Nyilván, külsőleg változtak az épületek, a parókián is voltak változások, a gyülekezeti ház teljesen megújult, csak a templomon nincsenek látványos változások. Nagyon különleges élmény, hogy végigkísérhetek embereket az életük során, és például az első hittanosaimnak a gyermekeit tanítom hittanórán. Ami nagyon megvisel, az az, amikor egy általam esketett párról kiderül, hogy elváltak. A szolgálatba bekapcsolódók és a presbitérium összetétele is változott. Említettem, hogy presbiterválasztás évében kerültem ide, és akkor még ragaszkodtak a presbiter szó jelentéséből következően ahhoz, hogy bizonyos kor felett legyenek a tisztségviselők. A bizonyos kor Somogyjádon hetven év volt akkor! Ma már húsz-harminc év közötti jelölt is szóba kerülhet. Ez egy nagy változás egykor és most között. Illetve a jádi gyülekezet történetéből adódóan érdekes, mert kétfelé oszlik a falu. A belsőfaluban éltek a tősgyökeres reformátusok, a külsőfaluban pedig az ide telepített reformátusok.
A szociológia által somogyi egykének nevezett demográfiai csapdára a somogyjádiaknak érdekes megoldása volt. Mesélnél erről a gyülekezetre gyakorolt hatás szempontjából?
Izsák Aladár lelkipásztor az 1940-es években Beregből telepített ide református családokat. Kaptak házat és földet, csak egy feltétel volt, hogy legalább három-négy-öt gyerek legyen a családban. Őket a falu határában telepítették le, így alakult ki a külsőfalu. Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy a külsőfaluban élő reformátusok közül valaki presbiter legyen. Egymással jellemző módon nem is házasodtak. A gazdag belsőfalui egykét nevelő és a szegény külsőfalui sokgyerekes családok között nagy volt a különbség gondolkodásmód és értékrend tekintetében. Akkoriban nem volt ám még mentálhigiénés csoportfoglalkozás, ahol a közöttük lévő feszültséget fel lehetett volna dolgozni! (nevetünk) Nyilván ma már ez a különbség nincs meg a gyülekezetben. Megjegyzem, Izsák Aladár egy fogalom volt a faluban, aki képviselt egy stílust, például teniszpálya volt a parókia kertben.
Mennyire jellemző, hogy helyben maradnak a gyülekezet következő generációjának tagjai?
Nagyon sokan elmentek. A fenntartói névsorban most is vannak, akik itt járulnak hozzá az egyházfenntartáshoz, de már nem itt élnek. A Budapestre elköltözöttek mellett fiatal, külföldön élő fenntartók is vannak.
Miközben a gyülekezet változott, te miben változtál?
Idekerültem fiatalon, huszonötéves, egyedülálló nőként, aki a dzsungelharcos szerepét szívesen vállalta és bizonyítási vágytól fűtött volt. Úgy gondoltam, hogy én majd bebizonyítom, hogy egyedül is képes vagyok rá, alkalmas vagyok rá. Aztán jött az a belátás, hogy jobb ezt nem egyedül végig vinni, hanem nyugodtan meg lehet szólítani, meg lehet kérni, be lehet vonni másokat is a szolgálatba.
Elmesélnéd a magánéleti vonatkozásodat is, hogy a „titokzatos magánzóból” hogyan lettél családanya?
(nevet) Péter munkahelye szerencsére egy olyan hely, ahova mindenki bejár okmányokat készíttetni, és így lehetett nekünk egy találkozásunk a Kormányhivatalban egy ügyintézés közben. Ezt aztán folytattuk az internet segítségével, sok-sok beszélgetés után volt bátorsága, és elhívott randira is. 2012. október 20-án házasodtunk össze. Tehát ő nem ijedt meg attól, hogy lelkipásztor vagyok. Egyébként ez nagyon ritkán fordul elő, mert sokkal inkább azt tapasztaltam, hogy távolságot eredményezett, ha kiderült a foglalkozásom, szolgálatom. Nagyon sok téves elképzelés kapcsolódik a lelkészhez. Alig akartam elhinni, amikor nemrégiben is felnőtt ember teljesen komolyan azt gondolta, hogy mi a templomban lakunk. (nevetünk) A megszólítás is problémát jelent, úgyhogy én már voltam „tisztelendő anyám” is, és mivel egyedül érkeztem a gyülekezetbe, nagyon sokan a „lelkésznő” megszólítást használták a nagytiszteletű asszony helyett. Egyébként nem gondoltam, hogy az gondot jelent gyülekezeten belül, hogy én egyedülálló nőként kezdem a szolgálatomat egy olyan helyen, ahol előttem még soha nem szolgált női lelkész. Utóbb mondták el, hogy kíváncsiak voltak, mi sül ki ebből. Izsák Aladár, Németh Győző és az idősebb Tóth Győző is karakteres férfi szolgáló volt. Úgy gondolom, az is segítette az elfogadásomat, hogy előttem már fiatal lelkész volt itt, úgyhogy a generációváltás megtörtént általa. Illetve az is segített az akkori Somogyjádon, hogy női vezetők voltak: női polgármester, női iskolaigazgató, női tsz elnök.
Folyamatosan képzed magad, nemcsak azóta, hogy kreditpontokat számítanak érte. Milyen hasznát vetted a képzéseknek?
Mindig azokat a képzéseket kerestem, amiket a gyülekezeti életbe be lehet kapcsolni, és hasznosítani lehet. Egyértelmű volt számomra a hitoktatáshoz kapcsolódó képzések fontossága. Szükséges, hogy legyenek módszerek és új játékok, amiket hittanórán tudok használni, hogy ne váljon unalmassá az óra. Volt egy képzés a missziológia területén, ami azért érdekelt, hogy megtudjam, milyen missziói lehetőségek vannak falusi gyülekezetekben. Aztán a lelkigondozás területe akkor lett fontossá, amikor szembesültem azzal, hogy más segítő jelenlétet igényel, ha krízisben lévőkkel ülök le beszélgetni. A legfrissebb tanulmányi élményem a biblioterápia volt, amit azért tartok jó módszernek, mert bármilyen életkorban, bármilyen csoportban jól lehet használni, és egyházon kívüli csoportokhoz is eljutok ezzel a tudással. Például több településen a nappali ellátásban lévő nyugdíjasok közösségéhez. Most ősszel pedig elkezdtem egy gyermekkultúra mesterképzést.
Gyülekezeti, egyházmegyei szolgálatok, család és egyetem mellett jut időd hobbira?
Nagyon szeretek olvasni, és néha kézműveskedek. Néha horgolok. Karácsonyra kaptam tematikus könyvkuckót, amit apró részekből kell összeépíteni. Az enyém egy Sherlock Holmes nyomozóiroda, ahol a szekrényektől a szőnyegig, a legkisebb könyvig mindent én ragasztottam a helyére. Van benne villanyvezeték, tehát lámpát lehet benne felkapcsolni. Ezzel töltöttem a téli estéket. De a legnagyobb hobbim a gyerekeim fuvarozása. Azt kell, hogy mondjam, ez logisztikai karizmát igényel. (nevet) Fontosnak tartottam, hogy helyben járjanak óvodába és iskolába a gyerekeink, mert ha kimennek a játszótérre, akkor ismerjék egymást és legyenek barátaik. Viszont vannak foglalkozások, amik helyben nem elérhetők, ezért Kaposvárra kell menni. Azt is fontosnak tartom, hogy sok mindent kipróbáljanak, mert ebben a korban szülői felelősség, hogy felismerjem bennük a tehetséget. Helyben tanulnak zenét, zongoráznak és Rebeka citerázik. Helyben járnak néptáncra, de Kaposváron is táncolnak. Marcinak az informatika és a robotika nagyon fekszik, versenyen is eredményes. Rebinek a mozgás iránti szeretete nagy, és ősszel lovastornázni kezdett, előtte pedig légtornázott. Szeret rajzolni és festeni is. Remélem, hogy abból a sok dologból, ami most érdekli őket, kitisztul az igazi irány számukra. Várjuk már a férjemmel, hogy elérjék azt a kort, amikor már egyedül tudnak utazni busszal a városba.
Volt benned valaha elvágyódás Jádról, Belső-Somogyból vagy Dunántúlról?
Nem kerestem kifejezetten a lehetőséget, és a nagy lehetőségek nem találtak meg engem. (nevet) Most, családosként még nehezebben mozdulnék. De korábban is azt gondoltam, hogy csak akkor gondolkoznék el egy másik szolgálati helyről, ha az gyökeresen más lenne, mint a somogyjádi. Olyan kihívás, amire talán mozdulnék, az egy nem hagyományos iskola lenne…
…református Waldorf. (nevetünk) Elég nagy hiány a piacon!
Nem, nem ilyenre gondolok, hanem egy projekt alapú iskolára, ahol témákban gondokodnak.
A kapcsolati hálód szabadon alakított része miben jelentős számodra?
Nagyon fontosak azok az emberek, barátok, akiknek a szava, meglátása számít. Amikor egyedül voltam, akkora telefonszámláim voltak, mert annyira igényeltem a megbeszélést. Jó volt, hogy Somogyban voltak évfolyamtársaim, akikkel tudtam beszélni. Fodor Judit, aztán Ráskó Éva, majd Tóth Franciska is idekerült, és az ő lelkészi barátságuk sokat jelent. (Szerkesztői megjegyzés: Béres-Fodor Judit nagyatádi kórházlelkész, Fodorné Ráskó Éva egyházmegyei lelkipásztor, Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona lábodi lelkipásztor) Az életkor meghatározó kapcsolódási pont a gyülekezetben is, és a nem egyházi intézményben folytatott tanulmányaim során is. Ezek teljesen pozitív kapcsolatok, ezért örülök, hogy belevágtam a bibliaoterápiás és a gyermekkultúra képzésekbe.
Mennyire foglalkozol közélettel?
A Reposzt blognak voltam munkatársa, de akkor sem voltam közéleti témában író, mert tőlem ez távol van. Nem figyelem lázasan a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, helyzeteket. Férjem, Péter jobban képben van ezekkel. A covid idején volt közel hozzám annak a megtapasztalása, hogy mennyire nem mi irányítjuk azt a valamit, aminek részesei vagyunk. Kicsit félelmetes is volt. Annak az időnek negatív hozadékaként a közösségi élmény hiányának halványodását érzem. Azaz az emberek jobban elvannak magukban, kevésbé hiányzik a közösség nekik. Még a játszóterek is kihaltak lettek.
Remélem, Isten megáldja szolgálatodat, és ébresztő, összekovácsoló lelkészi jelenléted eredményes lesz a gyülekezeteidben és a községek életében. Ajándékozzon meg sok örömmel családod körében! Köszönöm a beszélgetést. Lezárhatjuk egy villámkérdés-játékkal?
Persze!
Próza vagy vers? Próza.
Kenuzás vagy hegymászás? Kenuzás.
Evangélumi történet vagy ószövetségi bölcsességirodalom? Evangéliumi történet.
Ridikül vagy bőrönd? Ridikül.
Tamás vagy Fülöp? Tamás.
Kutya vagy macska? Macska.
Egy óra Noé bárkájában vagy Gamáliel lábánál? Gamálielnél.
Pörgős vagy fodros? Pörgős.
Szolgálóként Saul palotájában vagy bujkálva Dávid magánseregével? Bujkálva.
Autó vagy bicikli? Autó.
