Ezen a héten fog sor kerülni az iskolaérett kicsik beíratására az oktatási intézményekbe. Ekkor kell írásban arról is nyilatkozni, hogy etikára vagy valamely egyház hittanjára kívánják-e járatni a gyermeket.
Hallottam, még régebben, hogy van lelkészkolléga, aki ilyenkor szakít időt arra, hogy ott ténfereghessen az iskolában – ha egy intézményben tanít – vagy megkér valakit, hogy képviselje. Nem tudom, mennyire szabályos ez, mire van lehetőség, az illetőnek voltak rossz tapasztalatai, ezért csinálja.
Én sosem vagyok jelen még a környéken sem, bár volt már nekem is rossz élményem, noha nem szándékosságból, csak félreértésből adódó félretájékoztatás. Utólag kellett a szülőnek korrigálni és hozzám átíratni a tanulót.
Talán a megelőző tájékoztatást kellene komolyabban vennünk. Hogy igenis bármely gyermek beíratható református hittanra, aki arra szeretne járni, az is, aki nincs is megkeresztelve, az is, aki más felekezetű, nem ez számít. Én utólag döbbentem rá, némely ilyen eset után, hogy ez nem nyilvánvaló sokaknak. Hogy micsoda fura hiedelmek vannak az egész erkölcstannal kapcsolatban.
Úgy kellett utólag elmagyaráznom az egyébként református szülőnek, hogy nem, ez nem plusz teher a szegény kis kezdő elsősének, mert vagy etikára vagy hittanra így-is-úgy-is be kell mennie, ez órarendi óra. (Hogy meddig lesz ez így… azt ugye, nem tudhatjuk…)
Hogy a hittan órákon is ugyanúgy előjönnek az etika, jó és rossz, az „életismeret” témái: az önismeret – képességeim és korlátaim, önértékelés és mások elfogadása, családi és baráti kapcsolatok, szerepek, feladatok, a közösségi együttélés értékei és szabályai, konfliktuskezelés, nemzeti és kulturális értékeink, a környezetszennyezés és -védelem, az egészséges életvitel, felelősség és gondoskodás a ránkbízottakról és még annyi minden.
Csak éppenséggel mindez társul a Biblia történeteinek és a keresztény hitnek az ismeretével, kap egy dimenziót, tágasságot, alapot és távlatot, erőforrást annak a Valakinek a jelenlétében és megszólításában, Akit mindennek megteremtőjének és újjáteremtőjének hiszünk és vallunk. Hogy emberségünk kérdése nem egy oldd meg magad feladat, hanem ebben társunk, tanítónk, vezetőnk van, aki soha nem hagy magunkra. Akinél tanulhatunk igazán élni – kicsik és nagyok – az életiskolában, egészen az út végéig.
Remélem, a héten minél többen beiratkoznak Hozzá…
