Péntekné Vizkelety Márta Judit hévízi lelkipásztor Isten ügyének szolgálatára lángoló szívvel elkötelezett, aki temperamentumos és nem retten meg a kihívástól. Dunántúlhoz hű szíve, elkötelezettsége, reményhordozása példa lehet mindnyájunknak. Bizonyságot tett azokról az elődökről, akiktől és akik mellett sokat tanult, valamint beszélt egyházmegyei szolgálatáról. Anyák napja kapcsán mesélt a gyülekezeti közös ünneplésről és tanúskodott arról a családi háttérről, amely támogatja szolgálatában. Ismerje meg az olvasó azt a lelkésznőt, akit belső öröme miatt meg sem közelíthet a depresszió!
Lehet, hogy már százezredszer hallod a kérdést egyházi berkekben, mégis engedd meg, hogy megkérdezzem, rokona vagy Péntek Laci bácsinak, aki Mezőföld esperese volt?
Nem, a férjem, Péntek Szabolcs szolnoki kun, így csak névrokonság van néhai Péntek László esperes úrral. A családi nevem pedig a történelmi Észak-Dunántúlról származik. A Felvidéken van egy Vízkelet nevű település, és állítólag onnan eredeztethető a nevünk. Számos Vizkeletyt kitelepítettek Felvidékről, így kerültek Szőny térségébe is, ahol én születtem.
Milyen hitbeli értékeket adtak át neked a szüleid és nagyszüleid?
A családom vegyes vallású, és pont a Vizkeletyk katolikusok. Az apukám úgy szokta mondani, hogy a Vizkelety nagymama rózsafüzér szaggató nagy katolikus volt. (nevet) Ő valóban állandó templomba járó és a Rózsafüzér Társulat tagja volt. Azt, hogy az ökumenének nagyon-nagy híve vagyok, a családból hoztam. Az anyai ágon tiszta református a családom. Kovács Eszter dédmama banai református volt, ezért ott szinte a fél gyülekezet rokonom. A dédszüleimnek földjeik voltak, ott gazdálkodtak Banán, mind egyházfenntartó volt, és volt köztük harangozó is. A nagyszüleim költöztek el Nagyszentjánosra, ami inkább gyártelepszerű volt, és ahol akkor nem volt templom – ma már ott is van istentisztelet. Anyukám, amikor diplomás szülésznőként végzett Szombathelyen, utána a szőnyi kórházba került, és ott ismerkedett meg édesapámmal. Azt mindig nagyon büszkén mondta a család, hogy a Kálvin téri templomban házasodtak össze, Szombathy Gyula lelkipásztor adta össze őket. Eszter dédnagymamám nagyon mélyen hívő református volt, ő tanított meg a Miatyánkra és imádkozni. Kislány koromban sokat jártunk Felvidékre, mert a nagypapám, Sárai András hetényi származású volt és a nagy rokonsághoz gyakran elvitt bennünket. Mivel 1976. február 3-án Szőnyben születtem, ott is kereszteltek, és folyamatosan oda jártunk templomba. A gulyáskommunizmus idején gyerekek nem nagyon voltak a templomban, de én nagyon szerettem templomba járni. Nevetni fogsz, engem gyerekként vittek a hallelujás asszonykörre is, és én szerettem oda is járni. Az összes hallelujás éneket megtanították velem. (nevetünk) Szeretném kiemelni lelkipásztorunkat, aki nagyon-nagy hatással volt rám, néha Nagy Lajos tiszteletes urat és feleségét, Viola nénit, aki védőnő volt. Alázatos, kedves ember volt, mindenki tisztelte, becsülte. Szolgálati kerékpárral járta a falut, mindenkit megsüvegelt, mindenkivel megállt beszélgetni, nagyon kedves volt. Bennünket, gyerekeket összeszedett, mert ugye az iskolában nem lehetett hittant tanítani. Szombatonként a gyülekezeti terembe sokan jártunk hittanra. Lajos bácsi megtanította a bibliai történeteket és egy fújtatós harmóniummal az énekeket. Viola néni pedig vasárnaponta kaláccsal és szörppel várt bennünket gyermekalkalomra. Azt a szokást átvettem tőle, hogy ünnepeken régi újságpapírokba csomagolt zsákbamacska volt, és mindenki húzhatott, pedig voltunk negyvenen-ötvenen. Tehát nekem a hitbeli gyermekkorom csodálatos volt, a mai napig örömmel emlékezem vissza Lajos bácsi és Viola néni szolgálatára. Ők nagyon-nagy hatással voltak rám, és ahogy tőlük láttam, úgy csinálom én is, például az emberekkel való bánásmódot és a gyermekek iránti szeretet kimutatását.
Ezek szerint a konfirmáció az életednek természetes része volt?
Igen-igen. Huszonhatan konfirmáltunk együtt a szőnyi templomban Nagy Lajos bácsinál. Ő már nem élte meg azt, amikor a teológiára mentem, pedig évekkel előtte elmondta a szüleimnek, hogy biztos abban, hogy én lelkipásztor leszek. Az ige, amit Lajos bácsi beleírt a konfirmációi emléklapomba, nem véletlen került oda – ez az egyik vezérigém a mai napig -, a Máté 10,30: „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt”.
Középiskolás éveid alatt mi volt meghatározó?
Komáromba, a Jókai Mór Gimnázium humán tagozatára nyertem felvételt. Emelt magyar és történelem óráink voltak. Azért oda mentem, mert kisiskolás koromban felismerték bennem azt a tehetséget, hogy szépen tudok verset és prózát mondani, illetve hogy bátran kiállok. Képzeld, a nagyobbik fiam, Kristóf találta meg anyukámnál, a szőnyi házban az okleveleimet, és közel kilencven oklevelemet és emléklapomat. Vannak benne helyi, megyei és országos eredmények is, mert gimnázium végéig jártam vers- és prózamondó versenyekre. Ezt a bátor kiállást és szép hangsúlyozást, mint talentumot kaptam az Úrtól. Az életemet 16 évesen adtam át Istennek, amikor ő az igéjén keresztül megszólított és megtértem. Ezután nagyon intenzíven kerestem az Ő akaratát, hogy mi lesz az én szolgálatom. Minden nap olvastam a Bibliát és imádkoztam, kértem az Urat, hogy mutassa meg a helyes döntést. A tanáraim mind pedagógus pályára szerettek volna küldeni, mert mindig magyaráztam. Én el is mentem Nagykőrösre nyíltnapra. Pont akkor tolták ki Lenint, amikor bementünk az iskola épületébe. (nevet) Szó szerint az aulából akkor tolták ki a szobrát, mert az egyháznak visszaadták a korábban államosított főiskolát. Azért mentem oda, mert emberi gondolkodás szerint hitoktató lettem volna. Anyukám mindig emlegette, hogy Lajos bácsi megmondta, hogy lelkipásztor leszek, de én éreztem, hogy ez nem ennyire egyszerű, és kombináltam a teológiát a pedagógiával, így jutottam a nagykőrösi főiskola gondolatára. De akkor Isten az Ő igéin keresztül szólított meg engem, és erősítette meg, hogy nem hitoktatói, hanem lelkipásztori pályát szán nekem. Az igék között ott volt Jeremiás 1,7 is: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” Volt egy ifjúsági kiscsoport, az ottani barátaimmal beszélgettem arról, hogy ők mit látnak és hogy gondolkodnak velem kapcsolatban. És ott rám nézve másoknak is adott Isten igei üzenetet, például „Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat”. (Szerkesztői megjegyzés: Jeremiás 3,15) Isten tehát bátorított embereken keresztül is, a családomon keresztül is, hogy a teológiára menjek, ami pedig nekem a legfontosabb volt, hogy az igéjével is megerősített engem ebben a döntésben. Így adtam be a jelentkezésemet Budapestre, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, mert akkor Pápa még nem indult meg. Az egy kislétszámú évfolyam volt, mert csak tizenhatunkat vették fel, köztük Balogh Zita, Császár Attila, Farkas Gergely, Galsi Erika, Fodor Judit, Kaszó Gyula, Kovács Szilvia, Nyilas Zoltán, Ráskó Éva, Szabó Előd, Vég Gizella volt az évfolyamtársam, szóval csupa csodálatos ember.
Emlékszem, hogy Dunamellékről jöttél Hévízre szolgálni. A budapesti teológia elvégzése után ott kezdted a segédlelkészi szolgálatodat?
Kétszeresen is nem. (nevet) Mert valójában még a teológia befejezése előtt, 1998 szeptemberében már ötödévesen kikerültem exmisszusként, a Pápai Református Egyházmegyébe, Mátyás Lajos esperes úr mellé. Szóval Dunántúlon kezdtem. Amikor Mátyás Lajos bácsi nyugdíjba ment, akkor fejeztem be a segédlelkészi évemet. Viszont nem maradtam a Dunántúlon, hanem egy rokoni szál révén Dunamellékre kerültem. Hamar Julika néni, született Móricz Julianna az én anyukám unokatestvére volt. Pista bácsi és Julika néni Szolnokon szolgált, és a szomszéd két faluba kerestek lelkipásztort. Hamar Pista bácsi felhívott azon a nyáron, amikor befejeződött a segédlelkészi évem, és azt mondta: „Kisleányom itt van mellettünk két falu, gyere mutatkozzál be”. Elmentem a Tószeg-Tiszavárkony Református Társegyházközségbe bemutatkozni, és mind a két gyülekezet nagy szeretettel fogadott. Így kerültem Dunamellékre 2001-ben. Hamar Pista bácsi lett a felügyelőlelkészem, majd nemsokára önálló beiktatott lelkipásztor lettem Tószeg-Tiszavárkonyban, de Szolnokon továbbra is segítettem Pista bácsinak.
Milyen feladatok vártak rád, amikor Tószeg-Tiszavárkonyba kerültél?
Először presbitériumot választottunk, hiszen 2001 őszén tisztújítás volt, majd az 1777-es tószegi református templom romos állapota miatt az első uniós pályázatot megpróbáltuk. 2002-ben 40 millió forintot nyertünk, ami abban az időben nagy pénz volt, és teljesen újjáépítettük a tószegi templomot. Akkor a romos gyülekezeti házat lebontottuk, és két nyertes pályázatból építettünk új gyülekezeti házat. Tiszavárkonyban pedig egy régi parókiából üdülőházat alakítottunk ki, és nyaranta gyülekezeteknek adtuk ki. A gyülekezetépítés azonban nem az épületek felújítása volt, hanem az, hogy én egyesével mentem minden bárányka után. Isten kegyelméből közel 13 évet szolgáltam ott, és nagyon szépen felépült lelkileg a gyülekezet. Két hitoktatóval, 89 hittanossal, felújított épületekkel – az utolsó évben még a parókiát is felújítottuk -, adtam át 2013-ban az utánam jövő lelkésznek a gyülekezeteket.
Mondtad, hogy a férjed szolnoki kun. Kicsit többet elárulsz róla?
Nagyon szívesen. Isten ajándéka számomra Szabolcs. Szolnokon én tartottam baba-mama kört, asszonykört és fiatal felnőttek bibliakörét is, na, ez utóbbi alkalomnak köszönhetem a férjemet, aki a szolnoki gyülekezetben Pista bácsi igehirdetéseit hallgatta és fiatal felnőttként megtért, majd konfirmált a szolnoki református templomban. Nagyon kedves és alázatos ember, aki azután sem szaladt el, hogy én reálisan elmondtam neki, mit jelent lelkipásztorférjnek lenni. (nevetünk) Másfél évet udvarolt, és 2007-ben Hamar Pista bácsi adott össze minket a tószegi református templomban. Mind a két gyülekezetemet és a szolnokiakat is meghívtuk, úgyhogy 300-an gyűltünk össze a menyegzőnkön. A következő év júliusában született meg Kristóf, 2010 októberében pedig Nimród.
Hogyan lettél újra dunántúli lelkipásztor?
Az igazság az, hogy én már kacsingattam vissza Dunántúlra, ugyanis nagyon hiányzott Dunántúl lelkülete. Tudod, Bogi, aki dunántúli, az mindenhol dunántúli marad, és én nagyon vágytam vissza. És képzeld el, Kuti Géza esperes úr megszólított, hogy tudja, hogy szeretnék visszajönni Dunántúlra. Ő keresett maga mellé Keszthelyre hitoktatót, illetve azidőtájt megürült Hévízen a missziói gyülekezeti lelkészi státusz. Így tudtam hazakerülni Dunántúlra. Akkor itt Hévízen alig volt ember, csak négy hittanos gyermek volt, és úgy döntött az egyházkerület, hogy ideköltözünk Hévízre, és beszolgálok Keszthelyre is. Hasonlóan, mint Mátyás Lajos esperes úrnál annak idején, Keszthelyen is két évig, Géza bácsi nyugdíjazásáig szolgáltam, például hitoktatás és minden más, amire szükség volt.
Nyilván a gyülekezetváltás érintette a férjedet és a fiaitokat is. Hogyan viselték ők a szolgálatihely-váltást?
A férjemet rendőrként a keszthelyi rendőrkapitányság vette át. Ez nem volt olyan könnyű neki, mert visszafokozásként élte meg, hogy ő Szolnokon már irodában dolgozott, itt pedig olyan helyet tudtak felajánlani neki a közlekedésrendészeten, hogy a 71-es főúton állhatott. De vállalta, mert Isten vezetését látta a Dunántúlra érkezésünkben. A gyerekek picik, óvodások voltak, Kristóf ötéves, Nimród pedig hároméves volt akkor. Mi pedig egy kamionra összepakoltuk az életünket, és jöttünk velük együtt. Annyit fontos elmondanom, hogy a tószegi szolgálatom ideje alatt férjem elvégezte Nagykőrösön levelező szakon a tanítóképzőt, mert az volt a szándéka, hogy 25 év után nyugdíjba megy a rendőrségtől, és tanítóként fog dolgozni. Végül aztán ezt a nyugdíjkedvezményt megszűntették, és ő 18 szolgálati év után, a covid idején 2020-ban úgy döntött, hogy szeretne váltani és leszerel. Pont akkor itt Hévízen kerestek pedagógust, és az igazgatónő 13 jelentkező közül örömmel fogadta őt leszerelt rendőrként nulla gyakorlattal. Ma osztályfőnök reálos tanítóként. Nála rend és fegyelem van az osztályban és itthon is. (nevet) Itten nincsen ám mese! Egyébként ez jó! Nekem a fiaimmal sem volt soha gondom, mert ő szemmel irányítja és fegyelmezi őket kicsi koruk óta. Néha én is be vagyok szabályozva. (kacag) Komolyra fordítva a szót: ő rengeteget segít, mert az egyházközség teljes adminisztrációját vezeti. Jegyzőkönyvektől kezdve, levelezéseken át Rekirig mindent megcsinál, és ezzel nagyon sok időt ad nekem a gyülekezetépítésre. (Szerkesztői megjegyzés: a Rekir a Magyarországi Református Egyház oktatási információs rendszere) Szabi a háttérben szeret lenni, de rengeteget tesz a gyülekezet működéséért. A templomban is a hátsó sorban vagy a karzaton ül a fiúkkal, nem szeretne előtérbe kerülni. Hálás vagyok Istennek, hogy a férjem megtalálta a helyét, és beleállt az adminisztráció szolgálatába.
Mi a lelkipásztori szolgálatod fő irányvonala? Van valami „titkos praktikád”?
Hú, ez fogós kérdés. Nagyjából azt látom, hogy valamilyen szempontból mindenhol szinte a nulláról kezdtem. Viszont a hévízi azért volt könnyebb, mert ide már sok tapasztalattal érkeztem. Az első nagy mentorom Nagy Lajos bácsi szőnyi lelkész volt gyerekkoromban, a második csodálatos mentorom pedig Hamar István nagytiszteletű úr volt, aki kisleányomnak hívott mindig. Alázatos, jóságos, szeretetteljes volt velem Julika nénivel együtt. Amit tőle tanultam, az a mai napig rengeteg gyakorlati segítséget és támpontot ad a szolgálatomban. Nehéz volt a gyülekezet megszervezése, de a mentoraim példája erősített és támogatott. Most novemberben jön el az idő, hogy ugyanannyi ideje szolgálok Hévízen, mint amennyit előtte Tószeg-Tiszavárkonyban. Ahol most vagyunk, ez a régi raktárépület a parókia mögött, amiből a gyülekezeti termet kialakítottunk, és mellé építettünk mosdóhelyiségeket. De ezt már kinőttük, és készíttettünk új gyülekezeti ház tervet, amit a templom mellé szeretnék felépíteni, az emeleti részére egy segédlelkészlakással. Jelenleg 58 beíratott hittanosunk van, lesznek idén is konfirmandusok, és remek hitoktatók szolgálnak a gyülekezetben, Kotora Pál és Erika, valamint beregszászi Izsák Erzsó, aki Kehidára megy majd hitoktatónak. Ez azért is tölt el nagy örömmel, mert hét éve kaptam meg azt a szép felkérést Steinbach József püspök úrtól, hogy az ottani református öregotthon lelkésze is legyek. (Szerkesztői megjegyzés: Őszikék Időskorúak Otthona, Kehidakustány)
Említetted már Kehidát, kérlek, mondd el a teljes körzetedet, illetve beszélnél a gyülekezeti szolgálatod mellett végzett szolgálatodról?
Az én körzetem központja Hévíz, ahol református templom van. Ide tartozik Alsópáhok, Felsőpáhok, Nemesbük és Karmacs, ahonnét járnak a hévízi gyülekezetbe testvérek. A gyülekezeti szolgálat mellett egyházmegyei tanácsos vagyok, egészen azóta, hogy idekerültem a Veszprémi Református Egyházmegyébe. Pont, amikor ideérkeztem Hévízre, belecsöppentünk az esperesválasztásba. Kuti Géza esperes úr mandátuma lejárt, és koránál fogva nem indulhatott jelöltként a választáson. Egykori teológustársam, Császár Attila arácsi lelkipásztor lett a jelölt. Ő megörült nekem, hiszen évfolyamtársak voltunk a teológián, és felkért lelkészi tanácsosnak, az egyházmegye pedig megválasztott. A következő ciklusra Császár Attila egészsége miatt nem vállalta tovább az esperesi szolgálatot, és Szabó J. Róbert litéri lelkészt választották esperesnek. Nagyon örültem, mert a kunsági időből már ismertem őt. Amikor én a Kunságban szolgáltam, ő akkor a Jászságban, Jászberényben szolgált. Egy lelkészi körbe tartoztunk, ő volt a körielnök, én meg segítettem a gyűlések, ifjúsági alkalmak szervezésében. Egymás esküvőjén is voltunk, a felesége, Melinda is nagyon kedves. Fél év különbséggel kerültünk a Veszprémi Református Egyházmegyébe. Nagyon-nagyra tartom őt a krisztusi lelkülete miatt, és ezért örülnék, ha folytatná egyházmegyénkben a szolgálatát, mint lelki vezetőnk is. Bizakodunk, imádkozunk Isten segítségéért és akaratáért. A 2020-as választáskor a covid miatt a korábbi tanácsosokat megerősítették tisztségükben, így folytattam én is az egyházmegyében szolgálatomat. A 11 év alatt csak három gyülekezetben nem voltam, ezért az idén hozzájuk kértem magamat egyházlátogatásra, így a 12 év alatt végig járom és megismerem a lelkipásztorok és gyülekezetek valós helyzetét. Nagyon heterogén egyházmegye sok pici gyülekezettel a miénk. A Balatonfelvidéket öleljük Hévíztől Litérig. Mindig igyekezettel és becsületesen segítettem az esperesek munkáját. Örülök, hogy az idén Veszprémben lesz a REND. (Szerkesztői megjegyzés: Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivál) Ott is szolgálok majd, a gyermekkert felelőse leszek Kotora Pál hévízi hitoktatónkkal és egyházmegyei presbiteri tanácsossal együtt. Jön az Alma Együttes, és kézműves foglalkozások is lesznek. Bennünk nyitottság van, és nyitunk a városunk felé is, ezért szervezünk már 13 éve komolyzenei koncerteket. Az első hét évben segített ebben a Gróf I. Festetics György Művelődési Központ, ezért évi nyolc koncertünk volt. De 2020 óta egyedül szervezem, így azóta négy-hat koncertet tartunk a templomban őszi-téli-tavaszi időszakban. Mindig vannak Istenről szóló, egyházi darabok is. Nyáron azért nem tartunk koncertet, mert Hévízen rengeteg a nyári program. Az elmúlt télen rendeztük meg a harmadik gyülekezeti bálunkat, amire egyre többen jönnek el. Az idén 202 vendéggel mulattunk együtt. Gyülekezeti szolgálatom mellett szeptembertől Lenkeyné Teleki Mária, az Oktatási Szolgálat vezetőjének felkérésére hitoktatói koordinátorként szervezek alkalmakat a világi hitoktatóknak. Meggyőződésem, hogy az egyház jövője a gyerekek és családok beintegrálása a gyülekezetbe. Én folyamatosan ezt csinálom. Kialakítottam egy olyan rendszert, hogy minden szombaton küldök meghívót a gyerekalkalomra és istentiszteletre. Van, akit sms-ben, van, akit messenger üzenettel, van, akit Viberen érek el, de minden családot megszólítok, és nagyon jó néven veszik, nem tolakodásnak. Jönnek a lájkok és szívek válaszüzenetben. (nevet) A folyamatos megszólításban hiszek.
Honnét van mindehhez elég lendületed?
Az az ige jellemzi a szolgálatomat, hogy „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” – Filippi 4,13. Szinte minden vasárnap van itt, a hévízi gyülekezetben illusztris testvér a turizmus miatt. Például Köntös László ny. igazgató-lelkipásztor, egykori dunántúli főjegyző, aki az istentisztelet után azt mondta, hogy én soha nem leszek kiégett depressziós, mert bennem óriási lelkesedés van. Bogi, ez nagyon-nagyon igaz az én szolgálatomra. Bennem 28 év szolgálat után is töretlen a lelkesedés. Engem tényleg feltölt a szolgálat, és minden viszontagság között engem Krisztus megerősít. Imádkozva, igét olvasva Őbelőle merítem az erőt, és a Szentlélek pedig munkálkodik. Az Úrtól Lelke által a prédikálás ajándékát kaptam. Ott kezdődött a gyerekkori versmondással, de a kiteljesedés a szószéken mutatkozott meg. Mindig felkészülök, írok is vázlatot, de képtelen vagyok papírba belenézni, és így mondok el minden igehirdetést. Az Úr tényleg megadja a mondanivalót. Tényleg lelkesít a szolgálat, ezért nem ismerem az elfáradást, megkeseredést, a feladást. Nagyon örülök, hogy szolgálhatok az Úrnak, és a Szentlélek visz engem.
A hévízi gyülekezetben milyen hangsúlyt kap az anyák napja?
Bár nem üdvtörténeti gyökerű ünnep, mégis nagy hangsúlyt kap a közösségünkben. Már húsvét előtt kiosztjuk a hittanosoknak a verset, aztán újra osztjuk, mert elhagyják. (nevet) Tanulunk a gyerekekkel közösen egy szép zenei alapra éneket. Az anyák napi istentiszteleten mindig egy olyan bibliai részről prédikálok, ami kapcsolódik az ünnep témájához, és utána verselnek és énekelnek a gyerekek, néhány gyermek még zenél is. Tavaly ötven gyermek volt, így készül Kotora Pali és Erika hitoktatónk, hogy az idén is ennyi cserepes virág legyen, hogy minden gyermek tudjon adni az anyukájának. És van közös ebéd a templomkertben felállított sátor alatt. Az idén 110 főre főzünk, hogy az anyáknak meg a nagyanyáknak ne kelljen főzni. Bizakodunk és imádkozunk, hogy ne essen az eső, mert nincs akkora gyülekezeti házunk, ahova beférnénk. Az anyák napi ebéd után pedig kiosztjuk a gyülekezeti tábor meghívóját, ami a gyermekek hitébresztése és hitmegerősítése miatt nagyon fontos.
Te magad is édesanya vagy. Elárulod, hogy miként éled meg ezt az Istentől kapott feladatot?
Az örömteli szolgálat és a rendezett családi élet harmóniája nagyban a társon múlik. Az én férjem gyönyörűen belesimul a szolgálatba, mert Krisztusban hívő ember és együtt tudunk imádkozni. Hamar Pista bácsi evangelizációján tért meg, ezért egy nyelvet beszélünk. Tudja, mit jelent a szolgálat, bele is állt az adminisztráció szolgálatába, és alárendeli a személyes dolgait a gyülekezeti életnek. A férjem és a két fiam is része a gyülekezet életének. Például anyák napján a templomkertbe a padokat és asztalokat ők teszik be a sátor alá. Egyébként nekem a háziasszonyi szerep a kikapcsolódásom. Minden nap főzök, mert délutánra nálunk mindenki éhes. (nevet) De folyamatos összefogással vagyunk itthon. Nagyon szeretem a fiaimat, hálás vagyok értük az Úrnak. A nagyobbik fiunk kinézete az apukája, a természete anyukámé, és az teljesen biztos, hogy nem tőlem örökölte a reálos gondolkodást. (nevet) A kisebbik fiunk külsőre rám hasonlít, és jövő ősszel kezdi a középiskolát. Isten áldásának tartom a szép családomat és a csodálatos hévízi gyülekezetet is. Boross Géza professzor úr annak idején azt mondta, hogy nagyon fontos dolog, hogy a gyülekezetben minden tekintetben rend legyen. Nálunk rend és csend van, nincs széthúzás, hanem szeretet és békesség van. Én erre nagyon törekszem is.
Úgy vélem, egy lendületes és gyermekszerető asszonytól nem áll távol a játék. Elfogadsz zárásként egy villámkérdés játékot?
Igen-igen-igen!
Tisza-tó vagy Velencei-tó? Velencei-tó.
Egy szippantás a Genezáreti-tó partján vagy egy csipet a Holt-tenger sójából? A Genezáreti-tó partja.
Nyaklánc vagy karkötő? Mindkettő! (nevetünk)
Búzacséplés Gedeonnal vagy kalásztépés a tanítványokkal? Kalásztépés a tanítványokkal.
Bazsarózsa vagy tátika? Piros rózsa!
Délután a Tábór-hegyen vagy hajnal az Olajfák hegyén? Hajnal az Olajfák hegyén.
Közel hajolni vagy távolabb tartani? Közel hajolni. Az idősek szolgálatában ez nagyon fontos.
Beszélgetni Noé galambjával vagy Bálám szamarával? Érdekesebb aBálám szamara.
Festészet vagy szobrászat? Szobrászat.
József apjától kapott tarka ruhája vagy az Úr Jézusra tett bíborszínű köpeny? Az Úr Jézusra tett bíborszínű köpeny.
Kikötő vagy sífelvonó? Kikötő. Nem bírom a hideget. (nevet)
Izsák anyja Sára vagy Sámuel anyja Anna? Sámuel anyja, Anna.
