Megértettük

Bárka, csónak, hajó

A hajó jelkép, szimbólum.

Az egyszerűbb hiedelmek szerint az élet tengerén való szárnyalást, sikeres utazást, energetizálást is jelenti. Ezek a modernebb hiedelmek. De jelenti az ismeretlenbe való veszélyes utazást. Ebben megjelenik a félelem és a mitikus lények az ismeretlen vizeken, a messzi szárazföldeken. A régmúltban inkább a hajó, hajózás a küzdelmeket jelentette. Az élet viharaival való küzdelmet. A mindennapi életre szólásként alkalmazzuk a hajózás különböző képeit. Nyugodtabb vizekre hajózik. Révbe ér. Hányattatott a sorsa. Megfeneklett, léket kapott, hajótörést szenvedett az élete.

Az Ószövetségből ismerjük Jónás története. Jónás az Istentől kapott feladat elől elfut, hajóra száll. Azt gondolja, hogy a menny és föld Ura a tengeren nem úr. Nyilván utoléri az Úr haragja, és viharral állítja meg a hajót. A tengerészek mindent megtesznek, még bálvány isteneiknek is áldozatot mutatnak be. A felesleges súlyokat kidobálják. Végül csak az állítja meg a vihart, amikor Jónás beismeri, hogy az Úrnak szolgál, de engedetlen volt. Azt kéri dobják a tengerbe. Valóban elül a vihar, mint Isten haragja, és megmenekülnek.

A görög mitológia szerint Kháron ladikján viszi át a lelkeket a túlvilágra a Sztüx folyón. A hajó a halálhoz is kötődik. A csónak alakú fejfák Szatmárcsekén, amelyek ember alakok is lehetnek. 

Plutarchos írta le Pompeiusnak tulajdonítva, hogy „navigare necesse est, vivere non” – hajózni szükséges, élni nem. 

A templomépítészetben a hajó főként hosszanti elrendezésű templomoknak a hívek befogadására szánt tere. Vannak többhajós épületek (bazilika), és a hajók terét árkádsorok, oszlop- vagy pillér-gerendás rendszer kapcsolja össze. Van főhajó, és oldalhajó, vagy mellékhajó. Persze létezik erre keresztbe épített hajó is, a kereszthajó. Maga az épület is keresztalakú.

Nekünk a hajó az Egyház jelképe. 

582. ének az új református énekeskönyvből:

Reád hagyjuk Anyaszentegyházunkat,
Hisszük, hogy jól látod nyavalyáinkat;
Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat,
Parancsolj és csendesítsd a habokat.

Ébredj, Uram, mert immár elmerülünk,
Veszedelmes habokban elsüllyedünk;
Szükségünkben tehozzád esedezünk:
Jézus Krisztus, hallgass meg, téged kérünk!

Védelmezzed a te kicsiny bárkádat!
Benned bízik a te küzdő Egyházad;
Te szent véred érette kiontottad:
Elmerülni ne hagyd, ha megváltottad!

Az egyház hasonló a tengeren hánykódó hajóhoz. Jézus a tanítványaival hajózott és vihar támadt. Jézus aludt, a tanítványok merték a vizet, engedték a vitorlát és rettegtek, hogy elvesznek. Majd felébresztették Jézust, hogy segítsen. Ő lecsendesítette a tengert.

A Szentírásban a legelső hajó az Noé bárkája. Ennek is jelentősége van. Hiszen Isten áradást bocsát a világra, mert gonosszá lett az ember. Egyedül Noénak kegyelmezett meg, és családjának. Istennel járt. Ennyi tudunk. Ez nagy valószínűséggel az engedelmességet jelentette. A kegyelem az volt, hogy szólt hozzá Isten, építhette a bárkát, beszállhatott a bárkába, maradhatott a bárkában, engedelmeskedhetett. A bárka megépítése közben a többi ember is tudatában volt, hogy mi készül, de mert engedetlenek voltak nem voltak képesek sem hasonlót alkotni, sem bekéredzkedni, saját maguk lettek a saját haláluk végrehajtói.

Mindegy is, hogy melyik képpel szimpatizálunk, de a jelentése számunkra az, hogy a bárkában, egy hajóban Jézus Krisztussal, Istennek engedelmeskedve menekül meg az életünk. Az egyház hajója menedék, lehetőség megmenekülni a bűneinktől, bűneink következményeitől, mert ebben a hajóban Jézus Krisztussal utazunk.

Ennek a hajónak vannak más tulajdonságai is.
Nincs másik hajó. Ezzel kell beérni. Olyan, amilyen. Aki Krisztusé az mind ezen az egy hajón van. Akiket meg akart menteni az Ő maga hívta meg.
Ez a hajó egyben halad, és egyfelé. A hajón lehet előre szaladni, vagy hátra. Le lehet ülni, feküdni. De az egész együtt halad a megcélzott kikötőig.
Nem lehet kiszállni belőle. Kiugrani lehet, de a kikötőig csak vízbe tud bárki is ugrani, azaz a vesztébe.
Olyan emberek is vannak benne, aki nem feltétlenül szimpatikus, de Krisztusnak mégis az volt. Tehát együtt kell hajózni. A meghívottak mind együtt hajóznak. Együtt érik el a célt. Egyik sem jut oda előbb, és nem is késnek el. Kénytelenek együtt dolgozni a hajón, ha haladni akarnak, és ha meg akarnak érkezni.

A Dunántúli Református Egyházkerület címerében egy hajó van. Véletlen? A gályarab prédikátorokra is emlékeztet minket, akik hűséggel tettek bizonyságot Jézus Krisztus mellett, az életük kockáztatásával, vagy éppen vállalva a halált is.

 „Navigare necesse est!”  Hajózni kell!

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12