Ha Luther Márton ma élne, október 31-én alighanem alaposan átgondolná, hogy tényleg ki akarja-e függeszteni azt a bizonyos 95 tételt a wittenbergi templom kapujára, mert, bár a reformáció szükségszerűsége szinte nap mint nap elhangzik, a körülmények ma sem ideálisak. Azt hiszem, akkor sem voltak. Eljátszottam a gondolattal, milyen érveket lehetne felsorakoztatni a reformáció elindítása ellen. Talán egyesek számára túlságosan szarkasztikus a felsorolás. Nem baj! Vállalom!
- Közeledik mindenszentek és halottak napja, ilyenkor mindenki a temetőbe igyekszik. Van, aki virágot visz szerettei sírjára, más viszont üzleti érzékétől vezérelve virágot hoz el idegen emberek sírjáról, esetleg pár pénztárcát a zsebekből. Megint más a reménytelenség könnyeivel öntözi a temetőt, vagy éppen hervadó testét siratja a tükör előtt. A gyerekeket pedig jobb megtömni némi pókhálózott „halogén” cukorkával, hadd világítson a cukormámor és a mécsesek fénye a hit és az értelem világossága helyett. Az emberek többsége tehát nem erre figyel most.
- A templom amúgy sem túl népszerű helyszín. A nézettség várhatóan siralmas lenne, hacsak nem történik valami botrány. Az embereket leginkább a gyászhírek ragadják meg, bár egy jól időzített egyházi botrány is hozhatna szép számokat. Luthernek talán előbb fel kellene építenie a személyes márkáját, aztán jöhetne a reformáció.
- Csakhogy az emberek változást akarnak. Legalábbis ezt mondják. Választást is lehet nyerni ma már ezzel a jelszóval, de a jóllakottság kényelméről végül senki sem mond le szívesen. Luther is mondhatná: ezerötszáz év hagyományát mégsem lehet csak úgy felszántani! Egy pár évtizede berendezett életet is nehéz átalakítani, nemhogy egy egész egyházat! Fogyókúrázni szeretnénk, csak életmódot váltani ne kelljen; megmentenénk a bolygót, lehetőleg a megszokott fogyasztási szokásaink megtartásával; megoldanánk a házassági válságot, de azért jólesik még egy kicsit dagonyázni az önsajnálatban. A jövőbeli önmagunkról ugyanis nincs képünk, a jelenlegit pedig már egészen megszoktuk.
- Ráadásul ki olvas ma hosszú szövegeket? Még ezt a bejegyzést is hányan hagyták abba az első bekezdésnél! A 95 tételből inkább kellene kilencvenöt rövid videó, esetleg egy látványos reels-sorozat? Luther mondaná fel őket drámai zenei aláfestéssel, a végén pedig jöhetne a felszólítás: „Kövess be a további ingyenes reformációs tartalmakért!”
- És hideg is van mindezek tetejébe! Talán esni fog. Ki az az őrült, aki ilyen időben indul el reformálni? Majd tavasszal, jobb időben, megfelelő eléréssel. Ha már minden ürügyből kifogytunk, az időjárás mindenre kifogás az izomfájdalomtól a lustaságig.
Luther, ha hezitálna is egy kicsit, aztán feltenné a kabátját és elindulna. Valami belső kényszer hajtotta akkor is, vagy inkább nem hagyta nyugodni az a kegyelmes Isten, akit olyan makacsul keresett. Amikor pedig rátalált, nem tudott csendben maradni. Szólt alkalmas és alkalmatlan időben, és kifordította a poros szekrények csontvázait.
Ott állt, másként nem tehetett, ahogy ma is állna szélben, esőben és hidegben. Ott állna halloween konzumdombján, a közösségi média falain, a kényelmes önigazolásaink közepén, és csak mondaná, amit az énekünk is: „Ébredj, bizonyságtevő lélek!”
Mert most adatott neked a hit, hogy keresd Istent. Most adatott kezedbe a Szentírás, hogy tanulj szeretettel, irgalommal és béketűréssel élni. Most nyílik lehetőséged arra, hogy meghalld Jézus hívását. A kegyelem Istene ugyanis nem várja meg, amíg jobb lesz az idő, kedvezőbb az algoritmus, vagy végre készen állsz a változásra. Ha tetszik, ha nem, szólít Téged!
