Megértettük

Biblia ízei

Ahogy közeledik a karácsony, egyre gyakrabban kerül szóba az ünnepi menüsor, családi hagyományok és a régi, jól bevált receptek világa. Kihez megyünk vendégségbe, mi kerül az asztalra, és vajon mindenkinek jut-e majd a kedvencéből? Az ünnepi készülődésnek különös varázsa, hogy az ételekhez emlékek, történetek és érzések kapcsolódnak.

A Biblia lapjain is gazdag ízvilág tárul elénk. A méz az édesség, a gyönyörűség képe, amikor a zsoltáros Isten igéjéről azt mondja: „Mily édesek ínyemnek beszédeid, édesebbek számnak a méznél!” (Zsolt 119,103). Máshol pedig arra hív bennünket: „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,9). Isten jóságát is meg lehet tapasztalni, ahogyan a méz édességét, de csak akkor, ha megízleljük.

A Szentírás azonban a keserűt is ismeri. Ahogy a napokban olvastuk a kalauz szerint, János apostol a Jelenések könyvében egy könyvecskét kap, amely a szájában édes, a gyomrában azonban keserűvé válik (Jel 10,9–10). Isten szava olykor ilyen. Elsőre talán nehéz befogadni, mert szembesít, kérdez, megállít, és olyan dolgokra világít rá, amelyeket szívesebben hagynánk homályban. A keserű gyógyszer ízét is nehezen viseljük, mégis azért vesszük be, mert gyógyulást remélünk tőle. Az ige keményebb, keserűbb üzenetei is a gyógyulásunkat, a tisztulásunkat és az életünket szolgálják.

A bibliai asztaloknál közben ott találjuk a kenyeret, az olajbogyót, a tejet, a sajtot, a gyümölcsöket és a bort is. A vendégfogadás fontos része volt a közös étkezés, az ünnepi lakoma pedig az öröm és az összetartozás kifejeződése lett. Jézus is sokszor beszélt lakomáról, amelyben Isten országának örömét mutatta meg. Egy olyan asztalt, amelynél helyet készítenek a vendégeknek, ahol bőségesen van mit enni, és ahol maga a meghívás is kegyelem.

Egyik évben tíznapos léböjt után egy alma volt az első szilárd étel, amit magamhoz vettem. Több mint fél órán keresztül, egészen lassan ettem. Olyan textúrát, ízeket és apró részleteket fedeztem fel benne, amelyek mellett korábban gondolkodás nélkül elmentem volna. Megértettem, mennyire másként tudjuk értékelni azt, amihez nem jutunk hozzá azonnal.

Ma, amikor szinte minden egyetlen kattintással elérhető, amikor a gyorsan elkészülő étel nagyobb vonzerőt jelent, mint az, amelyik időt és türelmet kíván, fontos megtanulnunk a várakozás ízét. A lakoma öröme is egészen más annak, aki előtte megtapasztalta az éhséget. A várakozás megtanít megbecsülni azt, ami érkezik.

Ezért fontos az advent négy hete. Hagyományosan böjti időszak, amelyben testben és lélekben készülődünk. Négy gyertya mutatja az utat, apró lépésekben közelítünk a karácsonyhoz. Nem kell rögtön a végére ugrani, és az ünnep minden örömét előre elfogyasztani. Érdemes megélni a várakozást, helyet készíteni a csendnek, az imádságnak, Isten igéjének.

Ne feledjük Jézus szavait: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4). Kóstoljunk bele ebbe az igébe is, hogy mire elérkezik az ünnep a lelkünk is készen álljon a vendég fogadására.

A szerző

Írások

Kislánykènt a járdán sètálva gyakran ütköztem neki lámpaoszlopnak, annyira el voltam foglalva a világ működèsènek megèrtèsèvel. Kerestem a Teremtőt, a cèlt ès az èrtelmet minden mozdulatban. Ma már óvatosabban közlekedem, de a cèl mèg mindig ugyanaz. Haladni az Ő kegyelmèről a teljesség felè úgy, hogy lelkèszkènt egyre inkább èrzem a felelőssègèt szavaimnak ès tetteimnek.