„ …azzal folytatódott az én Barth Károlytól vett leckém, hogy teológiával nem is lehet és nem is érdemes másként foglalkozni, hanem csak így: az áhítat, az istenfélelem és az Úrban való örvendezés fokán. Mert az igazi teológia csak a hit, az imádság, és a bűnbánat aktusa lehet. Hiszen a teológiával egyházi szolgálatot végzünk, az egyház Urának szolgálunk, amikor az egyház tudományos önvizsgálatát végezzük Isten színe előtt felelősséggel, az Ő Igéjének mércéje szerint. Az Ige ítéletes és kegyelmes igazságának szigorú és üdvös egyeduralmáról, feltétlen tekintélyéről és szabadságáról, az iránta való engedelmességről, alázatról és hűségről van szó, amikor az egyház igehirdetésének és minden egyéb szolgálatának tisztaságát vizsgáljuk és szolgáljuk.” (részlet – Nagy Barna, Mit tanultam Barth Károlytól? = Magyar református önismereti olvasókönyv, szerk. Németh Pál, Bp., Kálvin kiadó, 1997.)
Szemlézte: Soós Szilárd