„A »pentakoszté« görög szóból származik, és azt jelenti, hogy ötvenedik, az ötvenedik nap, és ebből lett magyarítva a pünkösd szó. Tehát jegyezzük meg, hogy húsvét után az ötvenedik napon volt a Szentlélek kitöltetése, ahogyan azt megígérte Isten a Krisztus-követőknek, a tanítványoknak. (…) kinek az ünnepe a pünkösd. Most egy kicsit szokatlan szempontból rakom sorrendbe az ünnepeket. Az ünnepek közül a gyerekeké a karácsony, mert születésről van szó, egy kisgyermek érkezéséről. Azután arra jutottam, hogy a felnőtteké a húsvét, mert minden felnőtt tudja, hogy mennyire rászorul az ember a megváltásra. Mire felnő, megtanulja, hogy mi az, hogy test, és mi az, hogy lélek, és hogy ezzel mennyi gond van. És kié a pünkösd? Ma reggel egy pillanat alatt rájöttem, hogy a pünkösd az ötven év felettieké, mert ők már a szellem embereivé kell, hogy váljanak. Persze mindenki ünnepel ezen a napon, de az ötven felettiek különösképpen ünnepelhetnek, mert ők már szellemi korszakba léptek, és ilyen módon ez a leggazdagabb kor. Tehát sorrendben van gyermekkor, felnőttkor és van a pünkösd, amikor igazán felnőttekké válunk.”
(Nagy Péter, Pünkösd = N.P., Hatvan párperces: Vasárnapi tanítások (nem csak) gyerekeknek, Budapest, Harmat, 2009, 49-50.)
Szemlézte: Soós Szilárd