Jézus isteni hatalommal cselekedett. Ez ingerelte azokat, akiknek nem volt hatalmuk, pedig ők lettek volna az isteni hatalom letéteményesei: a főpapok, az írástudók és a vének. De nekik csak szavaik voltak, miközben tehetetlenül ragaszkodtak a hagyományokhoz (27). Bosszúságukban keresték meg Jézust a kérdésükkel: „Milyen hatalommal cselekszel?” (28)
Jézus hatalma beszédében és tetteiben mutatkozott meg, leginkább abban, hogy bűnbocsánatot hirdetett (2,9), minden feltétel nélkül, így minden véres áldozati szertartás nélkül is. Aki ezt a feltételnélküliséget elfogadta, azaz hittel vette ezt a jézusi hatalmat, az bocsánatot nyert; és aki bocsánatot nyert, az szintén megkapta azt a hatalmat, hogy mások bűneit megoldja, mint az Isten hatalmának eszköze (Máté 16,19). Ez zavarta leginkább az írástudókat, olyannyira, hogy ezt Isten káromlásának tartották (2,7). Hiszen eddig, Mózes törvénye szerint, bonyolult feltételekhez volt kötve a bűnbocsánat: az áldozati kultuszhoz. Mi, ma milyen egyéb feltételhez kötjük a bűnbocsánatot? Merjük hinni és hirdetni, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, az nem veszhet el? (János 3,16)
Már Keresztelő János meghirdette a bűnök bocsánatát, amit nem kapcsolt feltételhez (1,3–4). Ebben volt Keresztelő János leginkább Jézus Krisztus előfutára. Nem véletlen, hogy Jézus éppen vele kapcsolatosan kérdez vissza az Őneki feltett kérdés vonatkozásában: mondják meg a Nagytanács küldöttségének tagjai, honnan volt Keresztelő János hatalma, mennyből, vagy emberektől; akkor Ő is megmondja, milyen felhatalmazással cselekszik. Ezzel Jézus megfogta az Őt kérdezőket – az Igében benne van, hogy miért –, akik a gyáva semlegességet választva elkullogtak. Jézus pedig hatalommal szólt és cselekedett tovább érettünk. Jézus Krisztusban bűnbocsánatunk van, új és örök életünk van; nem elveszettek, hanem megmentettek vagyunk, tele reménységgel. Semmiféle hívő tan, vagy kegyesség bajnoka és semmiféle vallás kizárólagossága nem kérdőjelezheti meg ezt! (29–33)