Jézus intése érintsen most meg bennünket: „Vigyázzatok!” (5) Ez az intés érvényes ránk mindenkor, akik az Úr követői vagyunk.
Vigyázzunk, hogy meg ne tévesszen valaki bennünket! Folyamatosan hatások érnek bennünket, ezerfélék. Könyörögjünk, hogy az hasson ránk, ami nemcsak emlegeti az Urat, hanem valóban az Úrtól való; amit a magunk rendszeres, Igére figyelő kegyességében is megtusakodtunk, és igaznak fogadtunk el; mert az épít és nem rombol, éltet és nem pusztít, kedvel és nem gyűlöl; Istent dicsőíti és az Ő országát építi, amely igazság, békesség és öröm (5–6).
Vigyázzunk, hogy a mindenkori vajúdások kínjait ne tartsuk különleges jeleknek, mert ezek mindenkor voltak; hanem legyünk készen úgy, mint akik az Úr kegyelmére hagyatkozva, hitben élnek, és az élet Urát reménységgel várják, hiszen egyedül Ő képes a vajúdásból új életet teremteni! (7–8)
Vigyázzunk, hogy el ne bízzuk magunkat, mert a saját erőnkből meg nem tudunk állni! Ezért szüntelenül imádkozzunk (18), hogy mindvégig kitartsunk a hitben, mennyei erővel! Könyörögjünk azért is, hogy az Úr ne terheljen minket erőnk felett, és vegye ki szívünkből az aggodalmat! Valamint adja nekünk az Úr, a rendkívüli helyzetekben, az Őrá való hagyatkozás csodáját, amikor robban a bűnös és önző feszültség, amikor mindenen úrrá lesz a gyűlölet, amikor még a családok is szétzilálódnak, és semmi isteni mértéket és szentséget nem tisztelnek már; amikor a „pusztító utálatosság” kezdi el látszólagos uralmát… Vigyázzunk, és merjünk menekülni, akár mindent odahagyva is, amikor az Úr erre lehetőséget ad, amikor Ő maga akar kimenekíteni bennünket a bajból; vagyis nem kell hősködni! Az Úr ad jelet és erőt akkor is, amikor maradni kell, és helyben kitartani! (9–18)
Vigyázzunk, el ne hagyjon bennünket a reménység! Megváltott emberek vagyunk, az Úrban vagyunk, az Övéi vagyunk, a vajúdás napjainak van határa, és Isten megrövidít azokat a napokat (19-20).
Micsoda ígéret hangzik el itt; vigyázzunk, úgy értsük, ahogy azt az Úr mondta: érettünk az Úr másokon is könyörül, de az Ő kegyelme nélkül mi sem állhatnánk meg! (20)