Áldott legyen az Isten ezért a szent elrejtettségért! Olyan ez az elrejtettség, mint az életmentő bárka, az özönvíz idején azoknak, akik abban védelmet nyertek. Olyan ez az elrejtettség, mint a kalitka a madár számára, az akvárium a halak számára; amelyeknek ez nem rabság, hanem védő, oltalmazó, gondoskodó szeretet, miközben odakint életveszélyes minden. Aki Jézus Krisztusban van, az burokban él; Isten megváltó szeretetének védőburka ez, amit soha senki nem törhet át, még akkor sem, ha azt tapasztaljuk, hogy kiszolgáltatottakká lettünk. Soha ne feledjük: az Isten védelmez minket, akinél nincs hatalmasabb! (3)
Ez a védelem testet ölt házasságban, családban, gyülekezetben, egy ihletett alkotás hatása által, de testet ölthet egy időre való elvonulásban is, ahogy ezt Jézus is gyakorolta, tanítványaival és egymagában is (Márk 6,31). Vannak védett helyek és védett idők, amelyben ez az oltalom konkrétan is megtapasztalható: ház, egyház, haza, kultúra, identitás mind-mind az Isten oltalmazó szárnyai; nem véletlen, hogy nagy támadásoknak vannak most kitéve mindezek. Saját házunk, kertünk, szőlőnk és fügefánk, Isten oltalmának látható jelei (Mikeás 4,4).
Ugyanakkor ez a védelem nem egy kivonulás a világból. Ez a védelem azt jelenti, hogy Isten elküld bennünket a világba, de ezzel a mindenre elégséges védelemmel küld el minket. A világban minden megtörténhet velünk, de Isten tudtával, akaratával, a szent elrejtettség biztonságában. Ezért mi az odafennvalókkal törődünk, nem a földiekkel! Vagyis nem az határoz meg bennünket, ami e-világban történik velünk, hanem a krisztusban nyert bizonyosságunk (2).
De ebből kiindulva nagyon fontos a mai igeszakasz helyes értelmezése. Szolgálatunk lényege ugyanis az, hogy nagyon is kell törődni a földiekkel, mégpedig krisztusi, gondoskodó, evangéliumi szeretettel. De nem a földiek, nem az itteni események, kudarcok, rossz tapasztalatok határozzák meg szolgálatainkat, hanem csakis ez a krisztusi bizonyosság. Az odafentiek megáldják a földieket. Isteni védelmünk mindig erőt, örömöt, reménységet ad nekünk az úton.
Bizony, ezt a bizonyosságot naponta el kell kérnünk. Naponta oda kell menekülnünk az Úr közelébe, hogy ez a soha el nem múló védelem nyitott szeretettel vértezzen fel minket a földön, és a menny dicsősége ragyogjon fel általunk. Így a mennyei hasson a földire.
Feltámadtunk a krisztussal, élünk is Ővele (1), megjelenünk Ővele (4), vagyis az Ő védelme bevehetetlen vár, történjék is bármi. Ezért földi életünk, szolgálatunk erő-, öröm- és reményteli!