Eljutni saját magamtól a másik emberig! Ez életünk legfontosabb feladata. Mindenekelőtt pedig ez csoda: az önzéstől eljutni a szeretetig, minden akadály ellenére. A másik ember mindig az, akit az Isten ránk bízott: a szeretteink, akik között élünk, aki mellett éppen vagyunk.
Akkor lehet utunk a másik emberig, ha van utunk az Istenig (11), aki képessé tehet bennünket a valóságos szeretetre, makacs és érdekvezérelt, valamint ügyesen leplezett önzésünk ellenére is.
A valóságos szeretet, megbocsátva, kipótolja az embertárs hiányosságait, nem pedig keresi és felnagyítja azokat (10).
Jézus Krisztus az út: Istenhez, a másik emberhez, és önmagunkhoz; mert ebben a szeretetben teljesedhet ki a saját életünk is.
De jó tudni, hogy az egyetlen úton járhatunk! Ma megint közelebb: az Úrhoz, egymáshoz, önmagunkhoz.
Imádkozzunk: Urunk! Köszönjük, hogy Te vagy az út! Egyengesd utunkat, Tehozzád, egymáshoz, hogy önmagunk boldogságát is így találhassuk meg. Ma is közelebb, közelebb Uram, Tehozzád! Ámen!