A vőlegény és a menyasszony szerelme Isten ajándéka. A testi szerelem is mindenestől az Úr ajándéka, az Ő rendjében. A vőlegény és a menyasszony, ők ketten, csakis egymáséi (11).
A menyasszony szépségét sokan észrevehetik, mert a szépségben gyönyörködni – abban, aki, ami valóban szép – Istennek kedves ajándéka. A valóban szép felüdít, örömöt, életkedvet nyújt, az örök élet örömére készít, mert az Isten maga teljességgel szép, és a mennyei világ is maradéktalanul szép.
Merj gyönyörködni; merd észrevenni azt, aki, ami igazán szép! Ne lássunk bűnt mindenben! A hit meglátja, észreveszi a szépséget, Isten színe előtt. Éppen ezért, a vőlegény nyíltan dicséri, megénekli menyasszonya szépségét, mintegy hálát ad párja szépségéért.
Ugyanakkor tegyünk különbséget, az Ige alapján! Sokan csodálhatjuk a nő szépségét (1), de csak az dicsérheti nyíltan, akié a szépség, akié a szép menyasszony (1–8), és végképp csak ő élhet szépségének valóságával (9–13).
„Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!” (7) Vegyük észre párunk szépségét évtizedek múlva is, mondjuk neki, hogy nekünk Ő a legszebb, a legkedvesebb, ma is gyönyörűséges! (1–8) Éljünk egymás szépségével, legyünk ketten egy testté, az Úrban, testben és lélekben, egész valónkban, azzal az egyetlennel, akit az Úr nekünk ajándékozott, hiszen a párunk szépségében csakis mi magunk részesedhetünk! (9–13)
Vannak azonban olyan szépségek ezen a világon, amit mindannyian csodálhatunk, sőt, kifejezhetjük azoknak szépségét, mint ahogy itt is számos hasonlattal fűszerezve olvassuk a szépség dicséretét. Vannak olyan szépségek, amelyeknek gyönyörűségét megfogalmazva, mások figyelmét is felhívjuk Isten szépségére és az Ő szépséges ajándékaira, ezáltal másokat is örömre hangolunk (1–8).
Most éppen egy csodás Brahms zongoraötöst hallgattam, korábban Balázs Fecó egy gyönyörű dalát élveztem, tegnap egy festmény szépsége vidított fel, tegnapelőtt egy pár soros vers talált szíven, előtte egy tudóssal készült interjú „szépsége” érintett meg, örültem egy elkapott pillanatról készült fotónak, elmerültem az adventi pazar naptámadatnak a szürkén nyálkás és sötét decemberben, megláttam emberek szépségét, nemcsak külsőben, hanem szabálytalanságukban, szavaikban, gondolataikban… Feleségem szépsége pedig mindezek felett, az üdvösség Istenének gyönyörűséges ajándéka, a vele való közösség az Úrban megélt, az Úrral megélt közösség!
A vőlegény és a menyasszony szépséges közössége az örök élet előíze. A vőlegény és a menyasszony hűséges szerelme bizonyossága a mi gyönyörűséges, megváltó Urunkkal való zavartalan és üdvösséges közösségnek, amit hamarosan maradéktalanul megélhetünk majd. Isten ugyanis örökkévaló szerelemmel szeret bennünket, soha el nem múló szeretetét, annak illatát, éltető gyümölcseit nekünk tartogatta. Jézus Krisztusban az örök élet gyümölcse, szent illatozással már a miénk, „ajtónk elé” odakészítette azt Isten szeretete (14). Nyissuk ki az ajtót, Istenünk már nyitott felénk!