BlogHittem, azért szóltam

Üdvözöljük a magyarországi egyházak és zsidó hitközségek nyilatkozatát

Ha az összes magyarországi egyház és a zsidó hitközségek egy ilyen közös nyilatkozatra (Magyarországi egyházak közös nyilatkozata a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében) szánják el magukat, félretéve az egyébként sok tekintetben meglévő nézetbeli különbözőségeiket, akkor ez azt jelenti, hogy a házasság, a család körül kibontakozó társadalmi vita elérkezett egy olyan ponthoz, amely immár az évezredes zsidó-keresztény emberértelmezés alapkérdéseit veti fel. A nyilatkozat nem véletlenül azzal a bibliai mondattal kezdődik, hogy „Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!« „(1Móz 1,27–29). Nem úgy áll a dolog ugyanis, hogy egyrészt van a zsidó-keresztény emberkép évezredes történeti folytonossága, másrészt ettől függetlenül, mintegy felejthető kulturális függelékként, kultúrtörténeti emlékként van a Biblia, hanem pont fordítva, a biblikus világkép mondta ki az ember valóságát, s teremtette meg az önfelismerésnek, öntudatnak, azt a formáját, amely egyik pillére lett annak az identitásközösségnek, amelyet összefoglalóan nyugati civilizációnak nevezünk. Ha tehát ez a biblikus alapmondat megkérdőjeleződik, akkor a nyugati ember önértelmezésének egész rendszere omlik össze. Ez nem más, mint a nyugati civilizáció történelmi meghasonlása, amely teljesen érthetően veti fel a megsemmisülés képzetét. A házasság és a család kérdése körül napjainkban felerősödő szellemi folyamatok valódi tétje igazából az, hogy a zsidó-keresztény hagyományban megőrzött emberértelmezés igazsága lehet-e még továbbra is nyugati társadalmak eszmei alapja.

Minden jel arra mutat, hogy az összefoglalóan ma progressziónak nevezett eszmei vonulat – egyes nyugati országokban, sőt az EU adminisztrációban már-már állami szintű ideológia rangjára emelkedve – immár történelmi kísérletet tesz arra, hogy a biblikus emberképet lecserélve vagy teljesen átértelmezve egy olyan új társadalmat építsen fel, amelyben már értelmét veszti a teremtett valóság Istentől rendelt, s minden emberi döntést megelőző objektív adottsága, s az ember értelmezését a szubjektum önkényének szolgáltatja ki. Ezzel megroggyan a zsidó-keresztény emberkép elvi alapja, s szükségszerűen világnézeti útvesztéshez és az évezredes zsidó-keresztény közösségi öntudat összeomlásához vezet.

Ez a nyilvánvalóan diktatórikus kísérlet alapjaiban érinti az egyházakat és a zsidó hitközségeket is, minthogy identitásuk eredete éppen a biblikus emberképre megy vissza, s ennek nyomán küldetésük a Bibliában kimondott emberi léthelyzet igazságának folytonos képviselete, s a zsidó-keresztény civilizáció közösségi öntudatának a folytonos újrafogalmazása. Ezért aztán nem tekinthető véletlennek az sem, hogy napjaink kulturális küzdelmeinek a metszőpontjában épp az évezredes civilizációs öntudat egyedüliként folytonos intézményes képviselői, egyházak és a zsidó hitközségek állnak, mint olyan entitások, amelyek már puszta létükkel magukban hordozzák az emberi önfelismerés évezredes szellemi folyamatainak mélyáramlatait. Teljességgel nyilvánvaló, hogy a progressziónak nevezett vonulat alig leplezett egyeduralmi ambícióitól hajtva a zsidó-keresztény hagyomány kisajátításán fáradozik. Hozzá kell tenni, helyenként sikerrel. A tőlünk nyugati világban már régóta megjelent a „progresszív kereszténységnek” nevezett áramlat, amely sorra veszi be az egyházakat, s amelynek a jelei már nálunk is érzékelhetőek, sőt, ha jól értem, megjelent a hazai politikai képviselete is az ellenzéki miniszterelnök-jelölt személyében.

A hazai egyházak és zsidó hitközségek jól érzékelték, hogy eljött az idő: már nincs hova hátrálni. Emberi létünk értelmezésének az alapjairól van szó, s ennek nyomán arról a kérdésről, hogy a zsidó-keresztény világképben megértett és megfogalmazott igazság az emberről lehet-e továbbra is önértelmezésünk alapja, vagy pedig ki kell mondani, hogy jöjjön az eltörlés kultúrája, amely megsemmisítve a nyugati identitásközösség alapjait az emberi jelenség megértésének radikálisan új kezdetét jelöli ki. Ahogy mondani szokás, nem babra megy a játék. Minden túldramatizálástól tartózkodva, a zsidó-keresztény emberértelmezés szempontjából a tét: lét vagy nemlét. Ha ugyanis a zsidó-keresztény emberkép enged a progresszió diktátumának, megszünteti önmagát. A nyilatkozat egyértelmű kiállás a biblikus emberkép igazsága mellett, és állásfoglalás a progresszióval szemben. A nyilatkozat jövőjéről még nem sokat tudhatunk, de személyes meggyőződésem, hogy történelmi jelentőségű hitvallás, amelynek az üzenete messze túlmutat egy kicsiny ország határain, s lehet akár messzire ható modell és példa napjaink küzdelmes útkeresésében.

A nyilatkozatnak azon túl, hogy kiáll a hagyományos férfi-nő képlet és családmodell mellett, van egy szerintem zseniális kitétele: mindezt az emberi méltóság védelméért teszi. Ezzel elejét veszi annak a jól ismert, és sajnos mára már nagyban uralkodó beszédmódnak, amely a szexuális irányultságok és a család valóban létező társadalmi problematikáját nem válságjelenségként mutatja be, hanem úgy, mint valamiféle történelmi szükségszerűséget, a „haladás” következményét, s mindazokat, akik ezt a folyamatot kritikusan nézik, úgy, mint akik gyűlöletből, szeretetlenségből, fundamentalizmusból ellenállnak. A „progressziónak” nevezett irányzat a biblikus emberkép felszámolását kizárólagos emberjogi témává alakította át, miközben teljeséggel észszerű egy olyan kritikai szemlélet, amely a házasság, a család értelmezésének elbizonytalanodását a nyugati civilizáció soha nem látott, rendszerszintű válságjelenségeként látja. Ezt a kritikai szemléletet gyűlöletként magyarázni jobb esetben szimpla előítélet, rosszabb esetben jól kiszámított érzelmi zsarolás.

Ezért teljesen indokolt, hogy az emberi méltóság „progresszív” értelmezését nem lehet befejezett tényként kezelni, hanem a nyugati útkeresésben igenis nyitva kell tartani az utat az emberi méltóság biblikus értelmezése felé. Szó nincs itt gyűlöletről, szeretetlenségről, s a szó rossz értelmében vett fundamentalizmusról. Hitvallásos helyzet van, amelyben a biblikus emberkép híveinek azért kell kiállni, hogy a „progresszió” világképének amúgy senki által nem igazolt emberértelmezése nem írhatja felül egyetemes érvénnyel az Isten által teremtett emberi lét objektív alapjait.

Üdvözöljük a magyarországi egyházak és zsidó hitközségek nyilatkozatát. Köszönjük. A házasság és a család intézménye körüli már-már globális szintű elbizonytalanodás idején ez a nyilatkozat igen erős megszólalás.