Feketéné Kanizsay Orsolya a fonyód-balatonfenyvesi gyülekezet hitoktatója, aki férjével együtt a gyugyi Feketekert megálmodója, és mindenekelőtt négy gyermek édesanyja. Két ünnep között beszélgettünk sorsdöntő pótvizsgáról, refis évekről, asszonyi hatásról, pápai hitoktató szakról, lelki gödörről, homoktövisszüretről, webboltról, peremgyülekezeti létről, hitoktatói szolgálatról.
„Kanizsay lányok Fonyódról” – így emlegettek titeket a pápai Refiben. Tősgyökeres fonyódiak vagytok?
A szüleim budai gyerekek voltak mind a ketten. Édesapám az egyetem elvégzése után két álláslehetőséget kapott. Az egyik a Balatonnál, a másik az Északi-Középhegységben volt, és ők a Balatont választották. Így kerültünk le a Balaton mellé Imremajorba, ahol szolgálati lakást kaptak. Akkor már megvolt a nővérem, és hamarosan én is megszülettem. Pár év múlva Balatonfenyvesre költöztünk, s amikor a rendszerváltás után édesapám egy vadászatszervező vállalkozást csinált, akkor átkerültünk Fonyódra. Nem vagyok tősgyökeres fonyódi, de már tíz éves korom óta fonyódi lány vagyok.
Tradicionális református család vagytok?
A szüleim vegyes házasságban élnek, apukám református, anyukám katolikus, de középiskolai szerelmük óta református közösséghez tartozik. Apai nagyszüleim is így voltak, nagypapám református volt, nagymamám katolikus. Szóval nem elsőgenerációs református vagyok, és gyerekként is volt gyülekezetünk. Pasaréten Cseri Kálmán keresztelt mindegyikünket, ott kaptuk meg az első áldást. Aztán a fenyvesi gyülekezethez kerültünk, ami akkor a lellei gyülekezet szórványa volt. Egyféle peremvidéki gyülekezeti élet folyt itt Szabó Lajos lelkipásztorsága idején, amikor hatalmas kiterjedésű terület tartozott egybe. Virág néni tartotta a hittanokat, amin évekig a Kanizsay lányokon kívül egy-két gyermek volt csak.
Hogyan kerültetek Pápára, a Refibe?
Öten vagyunk testvérek, öten vagyunk lányok. S mivel Fonyódon van gimnázium, így evidens volt, hogy az általános iskola után fonyódi gimisek leszünk. Nővérem itt is végzett, ám én az első gimnáziumi évfolyamot teljesen komolytalan hozzáállással jártam ki, aminek következtében megbuktam matekból, és pótvizsgáznom kellett. A bukásom nem szellemi képességeimből következett, hanem szándékomból, mert például üres lapokat adtam be dolgozatíráskor. A nyarat végigtanultam, a pótvizsgát megcsináltam, és a vizsga után az iskolával szemben lévő telefonfülkéből felhívtam a szüleimet, hogy sikerült a pótvizsga, jöjjenek értem. De amíg értem jönnek, találják ki, hova járok ezentúl iskolába, mert én ide többet be nem teszem a lábamat. Mivel elég konok és makacs gyerek voltam, a szüleim tudták, hogy tényleg nem fogok a fonyódi gimibe járni. Amikor értem jöttek, akkor azt mondták, hogy válthatok iskolát, de csakis egyházi iskolára, ami Debrecen, Budapest vagy Pápa. Három másodperc alatt végiggondoltam, hogy Debrecen túl messze van, Budapestet utálom, Pápát nem tudom, hogy hol van, de elmegyek oda. S én a bukott diák megérkeztem Kálmán Attila igazgatói irodájába, ahol ironkodtam-pironkodtam, s végül kaptam egy esélyt. Így kerültem oda, és utánam jöttek a húgaim is.
Mit adott neked a pápai Refi?
A családom után a legmeghatározóbb dolog az életemben. Nyilván akkor még nem tudtam, hogy ez így van, mert egy lázadó diák voltam. Fekete bárányként, lázadó kamaszként megérkeztem egy kvázi börtönbe, ami öthetes ciklusrendszerrel működött. Nekem ott rendesen lecsipegették a szárnyaimat, ugyanakkor biztonságot is jelentett az a közeg, ahol lehetett belülről dörömbölni a falakon, s megpróbálhattam tágítani azokat. Sokat köszönhetek volt osztályfőnökömnek, Návai Anitának, az ő főnök-humorának, szelídségének – a legfőbb támaszunk volt.
Most szülőként kapcsolódsz a Refihez. Ez milyen érzés?
Az elején nagyon furcsa volt, mert gyakorlatilag együtt kezdtük el Pápát felfedezni. A fiam és a lányom gimisként, én pedig hitoktató szakosként. Sokáig régi koleszos beidegződések köszöntek vissza bennem, szinte menekültem volna az iskolavárosból; valamint gyakran belém költözött egy érzés, hogy vajon Kálmán Attila igazgatói és Kápé (szerk. megjegyzés: Kovács Péter) igazgatóhelyettesi szelleme mit fülel le. Nehéz volt ezt megélni közel negyvenéves felnőttként. Aztán a hitoktató szakot elvégeztem, és már csak szülőként megyek vissza, s ez a pápai korszakom harmadik fázisa már. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül kerültek oda a gyerekeim, és nem véletlenül kerültem vissza szülőként. Vannak hasonló szülők, szülőpárok, akik szintén ott érettségiztek egykor, és most a gyermekük jár oda – úgy gondolom, hogy velük valami tevékeny dialógusba kerülhetünk az iskola javára. A Szülői Munkaközösség tagjai között is jópáran vagyunk a volt refisek közül. Hozzájárulhatunk az iskola életéhez, ott állhatunk mellette, mint öregdiákok, mert tulajdonképpen már mi vagyunk azok.
Mondható, hogy a fonyódi gyülekezet egyik kulcsembere vagy?
Annyiban igen, hogy a hitoktatás állandó szereplője vagyok. Kilenc év alatt négy lelkész váltotta egymást, s ehhez képest vagyok én állandó személy. Tulajdonképpen ennyi a kulcsfontosságom oka. Az óvodai és iskolai hitoktatásban szolgálok. Egy részterületét viszem a gyülekezeti hitoktatásnak. A mezőgazdasági vállalkozás és a gyerekek mellett elég is a heti tíz-tizenkét hittanóra.
Hány gyermeketek van?
Négy. Érettségi után négy évvel, 2003-ban házasodtunk össze Istvánnal, és 2004-ben született meg Lőrinc. 2007-ben született Janka, 2009-ben Zsigmond, majd 2015-ben Lujza. Végül is egy szép sormintánk van: fiú-lány-fiú-lány. A mi családunkban evidens, hogy az anyaság egy nő életének része, és nem nyomja ezt el semmiféle karrierizmus. A szüleink részéről nem volt ez elvárásként jelen, mégis tizenöt unokájuk van.
A Fonyód-Balatonfenyvesi Református Missziói Egyházközség alig egy évtizede indult önálló útra. Hogyan élted ezt meg?
Gyermekkorom óta nem váltottam gyülekezetet, hanem a gyülekezetem vált el egykori anyaegyházközségétől. Ezt történelmi léptékű eseményként éltem meg.
Picit visszakanyarodok, hogy érthető legyen, miért érzem hatalmas dolognak az önálló lelkipásztor és presbitérium meglétét. Nehéz gyermekként és felnőttként is olyan közösséghez tartozni, ami csak kéthetente gyűlik össze istentiszteletre, de más formája nincs a kapcsolatnak. Balatonfenyves ilyen volt. Ahhoz képest a pápai gyülekezet, amihez kapcsolódik a pápai Refi, egy aha-élményt jelentett. Aha, ilyen is lehet egy gyülekezet, ilyen énekeket is lehet énekelni, ilyen istenhívő kortársak között megélni a hitet. Nagy felismerés volt nekem, hogy a gyülekezetek sokszínűek, és nincs előírva, hogy mindegyiknek ugyanolyannak kell lennie.
A fonyódi gyülekezetnek sem kell ugyanolyannak lennie, sőt még korábbi önmagától is különbözhet. Lehetnek kirándulások, táborok, bibliakörök. Most már nem vagyunk peremvidék, hanem mi vagyunk a mag, a központ.
Alapvetően vidám vagy. Ez a családi- és gyülekezeti életedben segít téged?
Motor, hajtóerő vagyok a családomban, és ezt jól tudom kamatoztatni a gyülekezetemben is. Fantasztikus dolognak tartom, ahogy a jó Isten felkészít egy személyt éveken keresztül – szerencsére, mi nem tudjuk, hogy éppen felkészítésben van részünk, és az milyen hosszúra nyúlik majd, ezért nem vagyunk türelmetlenek. Végül tényleg eljön az a pillanat, amikor felkészült vagy már, és lehetőséget kapsz a szolgálatra. Nem véletlen, hogy egyfajta személyiségformálódáson mentem keresztül, és az életem úgy alakult, ahogy. Hiszem, hogy az én személyiségemre is szükség van a gyülekezetben, és örülök, hogy motorként vagyok jelen és kiteljesedhetek a szolgálatban.
A férjed is a református gyülekezet tagja?
Nem, ő római katolikus, de hozzánk tartozik. A mi katolikus férjeink mind a református egyházhoz kötődnek, mert annyira erős nekünk, asszonyoknak az identitásunk és hitünk, hogy vonzó számukra. A konfirmációjukra azért nem került sor, mert amikor ehhez az elhatározáshoz közel jutottak, akkor szelíden szólva nem mutatta előnyös arcát a gyülekezetünk. Gödörbe kerültünk, bizalomvesztés történt, szakadások jöttek létre, s így nem köteleződött el sem a férjem, sem a Fonyódon élő sógorom. De ez reménység szerint nem végleges, hanem fordulhat, csak sok-sok év munkája a megbocsátás, a bizalom visszaépítése.
Erre kész van a közösségetek?
Sokunk vágyik rá, és ezért valósággá válhat. Fájó, hogy a gyülekezetben még nincs teljes egység, ennek ellenére mégis sokat köszönhetünk a gödörnek. Akik megmaradtak a gyülekezetben, azok nagyon összekovácsolódtak. Mélyebben megismertük egymást, ragaszkodóbbak lettünk azáltal, hogy nagyon impulzívan kellett tartani a kapcsolatot és tartani egymásban a lelket. Isten valóban ki tud hozni jót a rossz ellenére is. Az Ő áldása az is, hogy a gödör idején lett parókiánk és gyülekezeti házunk. Az új lelkészünk, Németh Tamás a nyár folyamán beköltözött a parókiára, és egy hónapja ténylegesen birtokba vehettük a gyülekezeti házat is.
Akkor most megindulhat az a fajta pezsgő gyülekezeti élet, ami gyermekkorodból kimaradt?
Ahhoz képest már most is van egyféle pezsgés, de a gyülekezeti ház ezt még színesebbé teheti, mert végre van helyszín és lehetőség az új alkalmakhoz. Amikor a hitoktatásba bekapcsolódtam, akkor pont a gyermekkori élményeim hatására szerettem volna minél több gyermeket elérni, összegyűjteni. Az első évben, a kétszáz fős iskolából még csak öt diák járt gyülekezeti hittanra. A kötelező hitoktatás egyik pozitív hozadéka, hogy olyan családokat is elérünk, akiknél ugyan nincs megkeresztelve a gyermek, de van alapvető nyitottság. Pont Janka lányom lett elsőosztályos, amikor felmenő rendszerben bevezették a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatást az iskolákban. A beiratkozáskor az egyházunk részéről tájékoztató emberként ott voltam, és tíz gyermeket írattak be hittanra. Csak az első osztályban lett kétszer annyi református hittanos gyerek, mint korábban az egész iskolában. S míg én abban bíztam, hogy Janka lányomnak lesz egy társa, és nem ül majd egyedül a hittanórán, addig Isten megsokszorozta az áldást. Úgy gondolom, hogy a szülőkben ébredő gyülekezet és hit iránti vágy jelenik meg akkor, amikor egyháztól távol élt életük ellenére hittant választanak, éppen arra ébrednek rá, hogy nekik mi maradt ki az életükből. Most ott tartunk, hogy a gyülekezet három óvodában és három iskolában közel hetvenöt hittanos gyermeket ér el, akiknek a harmada részesült gyermekkeresztségben. Mégis úgy gondolom, hogy a választható hittan hatására lehetnek a többiek is hívő, megkeresztelt felnőtté.
Igyekszünk a gyerekek számára a hittanon kívül is élményt adni. Én az élménypedagógia és a drámapedagógia módszerét nagyon szeretem használni a hitoktatásban. Havonként tartunk családi istentiszteletet. Az istentiszteleti alkalmak látogatásáért ajándék jár: egy alkalomért könyvjelző, öt alkalom után igés tornazsák, tíz után egy keresztyén témájú könyvet lehet választani, és a tizenötödik alkalom után a legértékesebb jutalom az ingyenes táborozás. Nyárra szervezünk helyi tábort, évről évre van, aki a fenyvesi egyházkerületi táborba is elmegy, az őszi kerületi hittanos találkozóra is elvisszük őket, és a Refisz táborba is küldtünk gyermekeket. Szeretnénk az ifis korosztályt szorosabban a gyülekezeti élethez kötni, hogy abban a tíz évben se szakadjanak el, ami eltelik a konfirmációjuk és házasságkötésük között. Ezért például diakóniai munka különböző területeire bekapcsolhatnánk őket, ahogy a pápai Refiből például a nyíregyházi Magdaléneumba mentünk el ciklusszünet alatt, ami fogyatékosok református ápoló és gondozó otthona, és ott szolgáltunk, kentük és együtt ettük a híres magdás, hatalmas lekváros kenyereket. Mulasztásnak gondolom, hogyha ennek a lehetőségét nem mutatjuk meg a fiataljainknak. Nyár végén a református egyház ráckeresztúri drogmissziójának szervezésében elvégeztem egy drogprevenciós tanfolyamot, hatalmas és sokkoló élmény volt. Terveim közé tartozik, hogy a gyülekezetünk ifiseinek is megmutassam ezt a csodálatosan működő intézményt, hogy a fiataljaink önkéntes munkával akár ebbe a misszióba is bekapcsolódhassanak. Saját tapasztalatom, hogy ezek az élmények személyiségformáló hatásukon túl istenkapcsolatunkat is erősítik.
A hitoktatásba mint diplomás tanítónő kapcsolódtál be talentumod alapján?
Igen, ez talán a legjobb kifejezés erre, mert nem volt hitoktatói végzettségem még az elején. Szolgáltam, gyakorlatban tapasztalatot szereztem, de nem volt elméleti alapom. Ezért volt jó elvégeznem a Pápai Református Teológiai Akadémián a pedagógus továbbképző szakot. Használható tudást kaptam ott, és a nyolcévnyi gyakorlati tudásomat rendszerezte, kipótolta, megerősítette. Nekem jó is volt abból a szempontból utóbb hallani az elméletet, hogy én nem tudok az elmélettel mit kezdeni gyakorlat nélkül. Ugyanakkor megkönnyebbülést is hozott a hitoktatói végzettség, mert papír nélküli hitoktatóként mindig valamiféle magyarázkodási kényszert éreztem: tanító néni vagyok, aki hitoktatást végez, de amúgy még nem vagyok hitoktató. Most viszont megvan a három lábú szék harmadik lába is, és teljes jogú hitoktatóként lehetek jelen.
Megfigyeltem, hogy a „gödör” szót használod arra az időszakra, ami a fonyód-balatonfenyvesi gyülekezet megpróbáltatásának ideje, és soha nem a lelkész nevével utalsz rá. Ha ennél a képnél maradunk, hogy gödör, akkor már kijöttetek belőle, vagy még kifelé tartatok?
Ez egy nagyon jó kérdés. Nem figyeltem meg, hogy gödörként beszélek róla, de most, hogy felhívtad a figyelmemet, most is jónak tartom így beszélni róla. Ez egy személyes gödör is, ahonnét hatalmasat kellett dobbantani, mert az örvény lefelé húzott. Az életem legnagyobb mélypontja volt, de kijöttem belőle. Nagyon rosszul érintett, amikor a hitoktatásból a lelkész elküldött, a gyülekezet nem támogatta a tanulmányaimat – s nem az anyagi része miatt, hanem azért a bizonytalanságért, hogy vajon mit feltételeznek rólam. Egyébként én azért is kerültem személy szerint annyira padlóra, mert naivan azt gondoltam, hogy egy lelkész nem tud a gyülekezete és gondnoktársa ellen cselekedni. Hatalmas pofon volt arra rájönni, hogy ez nem teljesen egyedi eset, hanem máshol is előfordul az egyházban.
Úgy látom, a gyülekezet már majdnem kimászott, de még van mit dolgozni a teljes egységig. Sajnos megnehezítette a covid is a kilábalást, mert nem volt alkalom megbeszélni, átbeszélni, kibeszélni az eseményeket, és ennek a lelki vezetéséhez is viszonylag soká kaptunk új lelkészt. A teljes kilábalást a gyülekezeti párbeszéd fogja igazolni.
Őszi gyülekezeti kirándulásotok egyik állomásán találkoztunk, és kaptam tőletek egy üveg homoktövist, aminek címkéjén az áll, hogy „Termelte és forgalomba hozza: Feketéné Kanizsay Orsolya és a Feketekert csapat”. Hogyan jött a homoktövis a képbe, és kikből áll a Feketekert csapat?
A homoktövis úgy jön a képbe, hogy a Fiatal Gazda pályázaton nyertünk pénzt, vettünk Gyugyon egy földterületet, és valami olyat szerettünk volna csinálni az agrármérnök férjemmel, amit munka mellett is lehet végezni. Így hoztuk létre az öthektáros bio homoktövis ültetvényt. Megcsináltam egy aranykalászos gazda tanfolyamot, de azért a férjem szakmai tudása jelentősebb ebben az ültetvényben. A kereskedelmi és a reklámozási részét is nagy örömmel csinálom. A dizájnban az unokatestvérem segített, aki kertészmérnök, és nem reklámszakember, mégis vele együtt találtuk ki a termékmegjelenést. A csapatunk a speciális termesztéstechnológia miatt egész népes. Ősszel van a szüret, amikor két hétig nagyjából harminc emberrel a homoktövis ágakat negyven centisre vágjuk le, és kalodákba gyűjtjük. Teherautó viszi el kétnaponta a kalodákat egy fagyasztóházba, ahol -40°C-on gyorsfagyasztják pár napig, és utána leverik egy géppel a bogyókat az ágakról. Kézzel leszedegetni a bogyós termést hónapokig tartana. Viszont mivel az ágakat lemetszük, így a következő évben nem terem, csak utána, ezért az öt hektárnak mindig csak a felét szüreteljük, de ez is évi 30-40 tonna termést biztosít.
Emlékszem, hogy az általános iskolánk tornaterme mögött sövényként volt ültetve a bökős homoktövis, aminek ehetetlenül rossz volt a bogyója. Te pedig a levét árulod. Ezek szerint hasznos növény.
Hatalmas a jótékony hatása, az egyik legegészségesebb gyümölcs. Egyetlen bogyóban tízszer annyi C-vitamin van, mint egy egész citromban. Nagydózisú, komplex vitamintartalma van, jó hatással van a vérképre, és fontos az immunrendszer karbantartásában és a betegségmegelőzésben is. Már az ókorban használták, például csata előtt a lovakkal homoktövist etettek.
Manapság nehéz idénymunkára napszámost találni. Nektek honnét van évről évre harminc segítőtök?
A barátaink kulcsfontosságúak, illetve nagyon jó kapcsolati tőkével rendelkezünk. Egykori tanítványaim is eljönnek segíteni. Lassan már a mi gyerekeink és az ő barátaik is akkorák, hogy beállnak metszeni.
Milyen felvevő piaca van a homoktövisnek?
Nem okoz gondot az eladása, mert több lábon állunk. Saját webboltunk van, továbbá termékeink elérhetők bioboltokban, valamint piacozón keresztül is értékesítünk. Többféle dolgot csinálok, de ezek inspirálnak. Mivel az állandó dolgokba bele tudok fásulni, ezért Isten kegyelmét látom abban, hogy a homoktövis-ültetvénnyel időnként válthatok. Isten felismerte bennem, hogy úgy tudok jól működni, ha egyharmadrészt családanya vagyok, egyharmadrészt hitoktatóként szolgálok, és egyharmadrészt világi dologgal foglalkozom. Roppant változatosak a napjaim, mert például egyik pillanatban tárgyalok egy biobolttal, a következőben a gyerekem ügyes-bajos dolgát kell megoldanom, s még aznap tarthatok néhány hittanórát is. Ez a sokoldalúság nem enged kiégni vagy belefásulni.
Változatos életedben előfordul olyan dolog, ami a kedvedet szegi?
Nem gyakran, de előfordul, hogy mások fásultsága rosszul hat rám, ha éppen én sem vagyok energikus állapotban.
Van olyan ige, ami számodra kiemelkedően fontos?
„Aki kér, mind kap” – Máté 7,8 a kedvenc aranymondásom kiskorom óta. Velős tagmondat. Kérés nélkül nem működik az élet. Isten hiába tologatja alánk a dolgokat, ha mi magunk nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában mit is szeretnénk; vagy nem vesszük észre, hogy mit miért adott már meg nekünk.
Most szeretnék néhány dolgot én is eléd adni, hogy válassz közülük. Benne vagy?
Remélem, jól választok!
Fakanál vagy merőkanál? Fakanál.
Csoda-történet vagy példázat? Csoda-történet.
Balett vagy keringő? Keringő.
Metszőolló vagy szemöldökcsipesz? Metszőolló.
Hajó vagy vonat? Hajó.
Zsoltár vagy dicséret? Dicséret.
Kötés vagy bontás? Kötés.
Víz vagy tűz? Víz.
Pezsgő vagy sör? Sör.
Ezüst vagy arany? Ezüst.
Seprű vagy porszívó? Porszívó.
Kérés vagy kérdés? Kérdés.
Kitárt vagy összekulcsolt? Kitárt.
Április vagy október? Április.
Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy az anyaság után majd a nagymamaság is jó egészségben érjen, s persze addig évről évre legyen jó a homoktövis termés, valamint áldás legyen a hittanos alkalmaidon!
