Ha felhő takarja a csillagokat, velőig hatoló sötét tud lenni. Nem szeretek ilyenkor vezetni. Csillog, mert nedves, de közben sötét, ami érdekelne. Mindenütt őzszemeket sejtek, meg sötét ruhás elémlépőket. Olyan hálás vagyok ilyenkor azokért, akik látszanak. Minden macskaszemért, minden láthatósági mellényért, minden fényvisszaverős ruháért, ami nem bízza a véletlenre, hogy kiszúrom-e elcsigázottan, hazafelé igyekezve a volán mögött.
Az ötezer ember megvendégelésének történeténél azt olvastam a napokban, hogy azért jöttek az emberek, mert látták milyen jeleket és csodákat tesz Jézus. Valahogy eddig nem tűnt fel, de most megfogott ez a felütés. Látták, ezért jöttek. Az imahetünk mottója pedig, hogy látták az ő csillagát a napkeleti bölcsek.
Van valami bűvös ebben az érzékelésben. Nem véletlenül épülnek iparágak arra, hogy álló, mozgó, villódzó képekkel lekössék a szemünket.
Ha nem látják a bénát járni, a vakot látni, betegeket gyógyultan és halottakat feltámadni, akkor nem járnak annyian Jézus nyomában, és valószínűleg követők és krónikások híján én és te sem vagyunk most partnerek ebben a nyelvi kódban: én adóként, te vevőként. Valószínűleg nincs egyház ezek nélkül a jelek nélkül. Micsoda kincs hiányozna a világból: templomok, értékes hívő életek, szertartások, művészeti alkotások, zene… Próbáld csak meg kivonni a mai világból az egyház hatását, ha eddig azt gondoltad, hogy nem túl jelentős. De látták. Jézus nem csak szívükre helyezte, nem csak fülükbe súgta, hanem látásukra adta a jeleket.
Borzasztó logikája a mai kornak, hogy nem elég dolgozni, azt láttatni is kell, arról szól, hogy még a legminőségibb munkát se lehet szép csöndben végezni, cégér, marketing, hashtag kell mindenhez, különben nincs is létjogosultsága. De valahogy Jézusnál a látszat nem csal, nem vásik el a tettől, a belső motivációtól, a szótól. Nála valahogy olyan egységben van mindez, hogy nem kell külön láttatni, nem kell plusz jeleket hagyni, nem mennyei kincskeresést folytat velünk, hogy keressük csak az elveszett nyomokat, hanem adott mindent minden olyat, ami felhívja rá a figyelmet.
Jézus látszik. Ha kell, csillagok állnak össze, ha kell, diagnózisok porladnak, hogy felmutassák Őt. Hálás vagyok a látszó Jézusért, akit nem kell sötétben tapogatózva sejteni, tippelni, mint a torpedó játékban. Hálás vagyok, hogy az elsők felfigyelése bennem is, ma is nyomot hagyhat. Hálás vagyok, hogy gazdagodom azzal, hogy új és új olyan embereket ismerek meg, akik életén látható Jézus. És imádkozom, hogy az enyémen is váljon láthatóvá.
