Kemények vagyunk. Mert a kemény az igazi menő. A főhős lelövi a gonoszt, majd ellovagol a naplementében. Vagy leüti a szerinte túl lassan haladót, büntetőfékezőt, töketlenkedőt, kötekedőt, és visszaszáll a kamionba, terepjáróba, minibe, aztán elhajt az M1-n. Esetleg kirángatja a buszvezetőt a sofőrülésből, mert pénzért akart jegyet adni a barátnője előtt, akinek pedig megesküdött, hogy világi cimbora.
Ha az utcán közlekedik, akkor a fejét lassú mozgással ingatja és sandán néz minden irányba. Kezeit sokat sejtetően zsebben tartja és kidudorodik az ökle. Azt sugallja, hogy vele nem lenne jó kikezdeni.
A boltban pökhendien kéri a bármit. A kocsmában köszönés nélkül vagy biccentve löki oda, hogy lesz két sör. Ez a mentalista sör. Aztán csodálkozik, hogy a pultos mellé áll és mereven bámul ő is abba az irányba, mint hősünk, hogy akkor ezt ő is megvárja, hogy hogyan lesz.
Kemények vagyunk égen, földön, vízben, járművel vagy gyalog, iskolában, munkahelyen, templomban, utcán, beltérben, kórházban, bíróságon, börtönben. Kemények vagyunk baráttal, családtaggal, nővel, férfival, munkatárssal, utazóval, üldögélővel, tanárral, óvónővel.
Meg a neten. Ott meg különösen. Mert ott még MMA-sal is, ha kell. Legfeljebb törölni kell az amúgy is kamuprofilt.
Szilánkok ezekből.
„Tudod, vannak olyan sérelmek az életben, amit megbocsátani igen, de elfelejteni nem tudok. Nem kell engem hülyének nézned, hogy bármit megtehetsz velem. Egyszer… igen, egyszer megteheted, de utána jobb, ha eltűnsz az életemből örökre!” – Internetes bölcsességirodalom
„Nem veszek be nyugtatót, nem én! Még a végén olyan emberekkel is kedves leszek, akiket utálok.” – Internetes bölcsességirodalom
„Aki térdelni fog a szeretetért, az nem én leszek! Inkább dögöljek meg farkasként a jégen, mint hízelegjek kutyaként, hogy szeressenek.” – Internetes bölcsességirodalom
Csak azért, hogy legyen antitézis is, meg komolynak tűnjön az élet.
„Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.”
József Attila – Tudod, hogy nincs bocsánat
Ezek a netes bölcsességek, bár először bölcsességet, mértéktartást, netalán erőt is sugallnak, mégis csupa agresszió és fojtott düh van bennük. Valami sérelem, sikertelenség, meg-nem-értettség, világfájdalom alakítja ezeket az érzéseket. Kemények? Nem. Inkább tehetetlenek és valamilyen vágyott erőt vizionálnak. Ehhez kiváló terep a közösségi háló. Mert ezt pár hasonszőrű biztosan lájkolni fogja. Akkor már megvan a visszajelzés, és ez siker. A feszültség csökken.
„Tiszteletet csak annak adok, aki nekem is megadja.” – Internetes bölcsességirodalom
„Sokszor olvasom, hogy írják a lányos apukák, hogy az első randin puskát fognak a lányuk választottjára. Mint fiús anyuka, jelezném, hogy amennyiben hazajön a fiam, és elmondja, hogy puskát fogtál rá, rád gyújtom a lakást.” – Internetes bölcsességirodalom
„Az emberek felháborodnak, amikor úgy bánsz velük, ahogy ők bánnak veled.” – Internetes bölcsességirodalom
Azért néha egészen jó kis idézet is megmutatja magát. A meghökkentés erejével azért pár percre csendet parancsol. Legalábbis addig míg az értelme utoléri az olvasót, vagy megunja az értelmezését.
„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.” – Friedrich Hölderlin
Egy lánnyal beszélgettem. Megmutatta a kedvenc filmrészletét. Valamilyen szappanopera sorozatból egy kiszolgáltatott, sokszor mellőzött lány egy adott időpontban a titkok feltárásával bosszút áll, és szétzilálja az őt bántók életét. A bosszú volt a lényeg.
„Ha meghalsz, nem tudod, hogy halott vagy, csak a körülötted élőknek nehéz. Na, most ugyanaz a helyzet akkor is, ha hülye vagy.” – Internetes bölcsességirodalom
„Érdekes. Ráköszönök jó hangosan. Nem hallja meg. Amikor halkan hozzáteszem, hogy akkor rohadj meg, egyből megfordul.” – Internetes bölcsességirodalom
„Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy haragszom rájuk. Pedig nem haragszom, csak semmibe nézem őket. Nagy különbség.” – Internetes bölcsességirodalom
Kemények vagyunk. Jogunk van hozzá. A környezet is adott. De ez a keménység nettó lelki környezetszennyezés. Az indulatok etetése, és az érzelmesség bálványimádása. Valami „anti”, valami ellen, ami békét, békességet, teljességet adhatna. Ez a keménység egy tévedés eredménye.
„Az anti-intellektualizmus áramlata folyamatosan átszövi politikai és kulturális életünket, abból a téves gondolatból kiindulva, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy az én tudatlanságom éppen annyit ér, amennyit a te tudásod.” – Isaac Asimov
Hogyan lehetnénk boldogok anélkül, hogy keménykednünk kellene? Vagy egyáltalán hogyan legyünk emberek? Talán rosszul pozícionáltuk magunkat. Talán pont mi vagyunk a barátságtalanok és igaztalanok, ítélkezők és fenyegetők.
Jézus a Hegyi beszédben (Máté ev. 5-7. fejezet) már régebben válaszolt ezekre a kérdésekre. Érdemes (ismét) elolvasni, amit így fejez be:
„ Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.” (Máté ev. 7, 24-27)
Persze, csak ha élni akarunk, és békében.
