Engedd el magad, hunyd le a szemed és nyisd ki az elméd… És képzelj el egy Ásványgyűjtők Baráti Körét a nyolcvanas években! ☺☺☺
Édesapám lelkes tagja volt egy ilyesminek, ami inkább volt baráti társaság, mint szakmabeli tudósok köre. Persze az összejöveteleikre gyakran hívtak meg szakértőket előadni, bemutatták egymásnak a szerzett kincseiket és csereberéltek is. Szilikátok, opálok, ércek, kristályos kövek – kinek miből volt több és szebb.
Különböző életkorú és foglalkozású laikusokból állt ez a klub, de eléggé kiművelték magukat ásvány-témában. Időnként ásványgyűjtő kirándulásokat is szerveztek maguknak, atombiztosnak tudott lelőhelyeken, hegyet mászva, földet túrva, megfelelő célszerszámokkal felszerelkezve.
Apu az ötvenes éveiben járt, én pedig tizenéves voltam, és kicsit kevésbé lelkesen, de nagy érdeklődéssel vettem részt néhány ilyenen. Lenyűgöző volt a szenvedélyük és a közösség-megélésük, hogy eltűnt minden korbeli és egyéb különbség, ahogy „vadásztak a zsákmányra”! A szocializmus világában egy ilyen ideológiamentes, szabad légkörű társaság felüdülés volt… Nem akarták értékesíteni, pénzt szerezni belőle, csak csodálni és örülni.
Emlékszem, ahogy kiástunk egy fekete gömböcöt, és apám áhítattal vitte a kincset. Én némi szkepticizmussal követtem, mindaddig, míg egy kölcsönkért eszközzel szét nem hasította. Valami szikrázó, szépségesen színes csoda volt a belsejében! Azóta ő már elment a minden-élők-útján, de a pincénk otthon még mindig tele van ásványos dobozokkal…
Tudom, hogy a városban sokszor volt kiállításuk is, színvonalas, szakmailag is igényes és gyönyörűséges kivitelben. Ami viszont soha nem volt, és abszolút idegen lett volna tőlük, az az ezoterikus beütés, az ásványok állítólagos mentális és testre ható és sors- és személyiségformáló hatásáról szóló hitek és sallangok. Jámbor, laikus, a teremtett föld szépségében gyönyörködni tudó, racionális emberek voltak.
A szép ásványokat azóta is szeretem. Mondjuk, nekem aztán sokkal közelebb jött a fa, a bőr, a kerámia, még a fémek is. De a köveknek megvan a saját szépségük és szimbolikájuk is. Lenyűgöző például a pannonhalmi Szent Márton bazilika fehér ónix általi uraltsága: a keresztelőkúttól kezdve az oltáron át a szentély ablakaiig, mindezek ebből a finoman áttetsző, szinte lágy és „élő” ásványból vannak.
De ékszerként viselni is jó egy szép, jellegzetes színű és textúrájú és ezért teljesen egyedi hangulatú követ. És itt még csak nem is a gyémántra, briliánsra vagy ilyesmikre gondolok. Nekem a mézszínű, napfényjárta borostyán és a lágyan feketeséges hematit a kedvencem. A kristályok például olyan sokszínűek, hogy bármely ruhához vagy bőrszínhez lehet válogatni belőlük.
Mit akarok én itt mindezzel? Most, a covidos évek utáni energiaválság, a brutális infláció és a testközelben tapasztalható hatású háború árnyékában? Hát azt, amiről ez az egész nekem-nekünk szól, amit üzen: Ember, ébredj fel! Itt a döntés ideje, kairosza: Miben reménykedsz, miben-kiben remélsz?
Egy kedves ismerősömnek volt ásvány-ékszer üzlete a mi kisvárosunkban, nagyon szerettem bejárni hozzá, gyönyörködni és vásárolgatni is. Azóta beköltözött a közeli nagyvárosba az üzletével, érthetően nagyobb is a forgalma. Ügyes kezével, jó stílusérzékével, szépérzékével remek csodákat alkotott, és készségesen megreparálta a használatban megsérült ékszereket is. Ennyi volt.
A nagyvárosi üzlethez azonban már jár a nagyvárosi (vagy mai-emberi, transzcendenstől megfosztott, de mégis rá vágyódó ember szükségletére építő) marketing. Mire gondolok? Olyasmikre, amikből megtudhatjuk, hogy például az achát:
„Kiegyensúlyozó, stabilizálja az aurát, elnyeli a negatív energiákat, segíti az újrakezdést. Tehát nyugtató kő, gyógyítja az érzelmi sérüléseket, szívfájdalmat. Támogathatja a realitásérzéket, problémamegoldást. A szívre helyezve jótékonyan hat az érzelmi rendellenességekre, amelyek gátolják a szeretet elfogadását. A hasra téve vagy elixírként fogyasztva serkenti az emésztést és enyhíti a gyomorhurutot. Gyógyítja a szemet, a gyomrot és a méhet, tisztítja a nyirokrendszert és a hasnyálmirigyet, erősíti a hajszálereket, orvosolja a bőrbetegségeket.”
Egy kő?!?
És ebben a kereszténységet kiröhögő 21. századi ember képes hinni? (És azt most hagyjuk is, hogy hogyan tudnám én az achátot elixírként lenyelni…)
Minden teremtett anyagnak van belső rezgése, ránk ható színe és tapintása, fizikai valósága és a pusztán ebből eredő ránkhatása – mondjuk a radioaktívaknak elég csúnya következményekkel. A szervezetünkben is jelen vannak (max 5 %-ban) az ásványi anyagok, oldott sók formájában, melyek az egészséges működéshez szükségesek: cink, fluor, foszfor, jód, kalcium, kálium, klór, kobalt, króm, magnézium, mangán, molibdén, nátrium, réz, szelén, vas. De ez nagyjából ennyi!
Hogy a problémamegoldást, az érzelmi sérüléseim gyógyulását, a szeretet elfogadására való képességet egy kődarabtól várom, az nettó menekülés és kiskorúság. (Nem is beszélve annak a veszélyéről, mikor a gyomorproblémákra és bőrbetegségekre is azt a megoldást választom – orvos helyett – hogy veszek egy achát fülbevalót mondjuk…)
Nevetünk? Ne nevessünk! Ez kéremszépen a mai ember: a modern kori mágia űzője.
Mennyivel egyszerűbb együgyű módon azt képzelni, hogy egy mágikus erővel felruházott tárgy megoldja a személyiségem defektusait és a kapcsolati problémáimat – csak úgy magától, elég csak megvenni –, mintsem önismereti kemény munkával és bátor őszinteséggel és változásra való készséggel, áldozatvállalással dolgozni rajta! Mennyivel egyszerűbb és kisebb erőfeszítés beszerezni egy követ, mint táplálkozás- és életmódváltással orvosolni emésztési problémákat, erősíteni a kiválasztó- és érrendszert!
Mennyivel könnyebb köveket tenni-aggatni magunkra és azoktól remélni segítséget, gyógyulást, megtisztulást – lelki értelemben is, mint a Teremtőjükben és a mi Megváltónkban hinni. Mert a kövek nem kérnek engedelmességet, életváltozást, nem szólnak bele a döntéseinkbe, nem hívnak bűnbánatra…
Nem kérik, hogy legyünk mi is „kövek”: „Járuljatok Jézus Krisztushoz, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek.”
