A Magyarországi Szabad Ökumenikus Közösség nevű, egyházaktól független közösség lelkésze, Csanády Viktor Holló „innovatív határlépésként” adta elő azt az eseményt, hogy az ezeréves dömösi templomban a „mesterséges intelligencia prédikált”. (Azóta nevezett lelkipásztor némileg korrigálta magát, mondván, hogy többször ilyen nem lesz, aminek örülünk, de ez még nem teszi érdektelenné azt a szenzációhajhász, ám annál súlyosabb elvi kérdést, hogy egy gép tud-e prédikálni. Ha egy ateista válaszolna igennel, nem is foglalkoznék vele. De ha egy teológus, akkor keresztény nézőpontból nem lehet elmenni mellette szó nélkül.)
A prédikáció szövegét több felület is közli, megtalálható a képhez csatolt linken is. Lehetne elemezni, de teljességgel érdektelen. Azért az, mert egy olyan feltételezés, hogy egy gép tud prédikálni, a valóság tagadásán, vagyis hazugságon nyugszik. Ezen persze manapság nincs mit csodálkozni, amikor a valóságtól elrugaszkodott emberi elme szárnyalása oly’ csodákra képes, hogy egy férfiból jégkirálynőt konstruál. Ha egy férfiból jégkirálynő lehet a művelt és haladó közönség ámulatára, miért ne lehetne egy gépből prédikátor? Nem kell ehhez semmi sem, csak a valóságot kell letagadni, s a művelt és haladó közönséggel el kell hitetni, hogy amit eddig valóságnak gondolt, az tévedés.
Most itt az újabb nagy hitetés, s a nevezett csoport lelkésze azt akarja bemagyarázni, hogy egy gép is lehet ember. Megjelent a „gépi testvér”, s mint mondja, mindegy hogyan, csak szóljon az evangélium. A hazugság abban van, hogy a prédikáció ebben a képletben csak egy szöveg, amelyet így vagy úgy össze kell állítani, s ha ezt történetesen egy gép teszi, ám tegye, s kész a prédikáció.
Csak épp a szöveg tartalmának eredete marad homályban, az az alapvető kérdés, hogy a keresztény teológia meggyőződése szerint honnan jön a prédikáció. A prédikáció ugyanis abból az egyetlen, megmásíthatatlan és felülírhatatlan tényből születik, hogy az emberi tudattól független, objektíve létező Isten megszólítja az embert s képessé is teszi arra, hogy ő, mármint az ember, meghallja Isten szavát. Az Ige hirdetése csakis azért lehetséges, mert Isten közli önmagát az emberrel. A prédikáció ontológiai (hogy ezt a tudálékos szót használjam) előfeltétele Isten léte, aki az Ő szuverén döntéséből kommunikatív kapcsolatba lép az emberrel. Ez adja meg az ember rangját és méltóságát a létezők hierarchiájában.
Isten nem szólítja meg a gépet. A gépnek nincs transzcendentális nyitottsága. Ezért az az állítás, hogy a mesterséges intelligencia, magyarán egy szöveggenerátor prédikál, ateizmus, merő hazugság, az igazság tagadása. A gépnek olyan státuszt ad a létezők rendjében, amely soha nem is volt, és nem is lesz neki, miközben az embert megfosztja Istentől kapott rangjától és a géppel teszi egyenlővé. Itt van az a kimondatlan mozzanat, hogy a hőn áhított, magasabbrendű intelligencia iránti vágy mögött valójában istenpótlék kreálása húzódik meg. S lám, már ki van mondva, hogy a gép Istent helyettesíti. Nos, sohasem. Ez szimpla materializmus. Ami itt történt, az bálványimádás. A gép a bálvány, az ember pedig előtte hajlongva lemond saját lényegéről, hogy ti. az élő Istenhez való viszonyában válik emberré.
Sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy az eset a keresztény emberkép régóta zajló romba döntésének egy újabb epizódja. A férfi lehet nő, a nő férfi, a gép meg ember. Isten meg nincs.
(Kép: 1000 Éves Templom )
