Ami csak azt jelzi, sikerül újra és újra felhergelnie a többségi, kulturálisan keresztény-konzervatív magyar társadalmat. Nyilván nincs tudatában annak, hogy megnyilatkozásaival gőzerővel dolgozik az ötödik kétharmadon. Valójában köszönet illeti, s biztatnám, hogy csak így tovább. S ha lehetne javaslatom, érdemes lenne megfontolnia, hogy Tóta W. Árpáddal indítsanak egy közös felületet, mert látnivalóan mindkettőjüket érzékenyen érinti az a sokkoló kényszerképzet, hogy ez a mucsai magyar kereszténység csak nem bír leszokni bálványuk, Orbán Viktor imádásáról. Ha ketten összefognának, annak nagyon örülnék, kétségtelen nagy lépés lenne az újabb kétharmad megteremtése felé. De ha nem, úgy is jó, a lényeg, hogy abba ne hagyják. A jobboldali-konzervatív Mandinernek pedig köszönet, hogy erre a hatásmechanizmusra építve bámulatraméltó kitartással szemlézi őket.
Ami ezt a posztot közvetlenül kiváltotta, Perintfalvi Ritának az alábbi sorai: „Addig nem lesz valódi változás az egyházakon belül, amíg nem alakítják át a szexualitásról való gondolkodást, mégpedig teljes egészében. De ezt most 2023-ban Magyarországon nem tehetik meg, mert a politika is ezt a végtelen torz szexuális felfogást várja el tőlük, hiszen ez az identitáspolitikai harcuk lényege. Ezért üldözik a női emancipációt (gender) vagy a szexuális kisebbségeket. Ezért iktatták Alaptörvénybe a transz- és interszexuális emberek jogfosztását. Minden összefügg mindennel. A kör bezárul.”
Szóval, ha jól értem, a magyarországi kereszténység nem azért maradt meg a szexualitásról szóló évezredes egyházi tanításnál, mert azonosul vele, hanem azért, mert a „politika” (értsd: a Fidesz-KDNP kormány) ezt várja el tőle. Ráadásul a „teológusnő”-ben fel sem merül, hogy az évezredes egyházi tanítás alapja csak úgy mellékesen a Biblia, amelyet a keresztények Isten Igéjének tekintenek, meg ilyen apróságok… Bezzeg, ha más lenne a vezető politikai erő, az istenadta magyar nép többsége végre levetkőzné avíttságát, félredobná a férfiról és a nőről szóló bibliai tanítást, s azonnal belátná, hogy a transz-és interszexualitás milyen fantasztikus távlatokat nyit az emberi kiteljesedés előtt.
Egészen döbbenetes, Perintfalvi mennyire nem ismeri a magyar néplelket. Tényleg azt gondolja, hogy a többségi magyar társadalom azért tradicionalista, mert a „politika” (értsd: Orbán) megvezeti? Meg sem fordul a fejében, hogy helyzet pont a fordítottja, s a kormánypártok sorozatos győzelme annak köszönhető, hogy ismerik a magyar társadalmat? Azt az összefüggést meg már nem is merem említeni, mert az meghaladná Perintfalvi és elvtársai képzelőerejét, hogy minél erőteljesebben nyomul a nyugati progresszió az LMBTQ ideológiát faltörő kosként használva nálunk is, annál hatékonyabb a magyar keresztény-konzervatív összezárás. Rég megdőlt már az modell, amikor a fényességes Nyugat úgy tűnt fel a magyarok számára, mint valamiféle megvalósítandó álom. Hála a magyar tradicionalizmusnak, amelyet átitatott az évezredes kereszténység szelleme, eszünk ágában sincs követni a „haladó” Európát a szexualitásról vallott felfogás terén az abnormalitások világába.
S a magyar egyháztársadalom túlnyomó többsége pláne nem gondolja azt, hogy az egyházaknak fel kellene adnia az apostoli hitet, s tanításuk részévé tenni a genderideológiát.
Perintfalvi nyilvánvalóan a hihetetlenül erőteljesen nyomuló, az egyházak szétverésén munkálkodó, diktatórikus LMBTQ-ideológia hazai ágense. A nyugati egyházi „változás”, mint ezt az anglikánok és a német katolikusok mostani sajnálatos helyzete mutatja, épp arra jó, hogy pontosan lássuk, hova vezet, amit a magát teológusnak tartó aktivista a hazai egyházaktól követel: egyházszakadáshoz. Nem kétséges, hogy a genderideológiához való viszony olyan pólusokat hoz létre az egyházakon belül, amelyek áthidalása elvi-teológiai lehetetlenség. Nincs pardon és nincs kiegyezés. Konzervatív, vagyis az eddig megőrzött keresztény-apostoli hitből nézve az LMBTQ-ideológia: herezis. Tévtanítás, amely ráadásul valamiféle hihetetlen gőggel és arroganciával igényt formál arra, hogy abszolutizálja önmagát.
Úgyhogy Perintfalvi Rita jól mondja, a hazai egyházakon belül valóban nem várható valódi változás. De nem azért, mert Orbán ezt követeli tőlük. Már bocsánat, ennyire azért nem kellene túlértékelnie Orbánt, mintha legalábbis tőle függene, mit hisznek az egyházak a szexualitásról. Talán pont fordítva, az egyház évezredes hite a szexualitásról határozta meg Orbán gondolkodását. Viszont írjon a „teológusnő” sok ilyen posztot, hergelje csak a keresztény-tradicionalista magyar társadalmat, s az újabb kétharmad garantált. Köszönjük.
