A református kegyesség egyik legfontosabb része a naponkénti bibliaolvasás – természetesen ez nem csak kálvinista sajátosság, de mi szeretjük ezt kiemelni. A lényeg, hogy lehetőleg napi rendszerességgel kézbe vegye a hívő ember a Szentírást és értő figyelemmel kezdjen el egy imádságos párbeszédet.
Lehet folytonosságban, végig a Biblián. Lehet úgy, ahogyan a református bibliaolvasó kalauz, hogy bibliai könyveken sorban haladunk, de magukat a könyveket keverve vesszük. És lehet innen-onnan szemezgetve – mint az evangélikus útmutató és sok népszerű mobilalkalmazás.
A kisebb részek – sokszor csak igeversek, mondatok – vizsgálata sok előnnyel jár. Addig nem látott részletekre lehetünk figyelmesek, könnyebb befogadni és fókuszálni, kevesebb idő alatt többre jutunk. Azonban hátrányok is vannak. Például, hogy elszakadunk a kontextustól, nem vesszük figyelembe, milyen környezetben történt valami vagy hangoztak el a mondatok. Kiragadva könnyen elszakadunk a „tota scriptura” elvtől, azaz, hogy nem a teljes Biblia, a teljes üdvtörténet perspektívájából nézünk rá az igénkre. Izgalmas, érdekes és az adott ige értelmét tisztázó kapcsolódásokról maradhatunk le.
Épp ezért érdemes néha időt szakítani nagyobb léptékű bibliaolvasásra is. Amikor elolvasunk akár egy egész könyvet is vagy jó pár fejezetet. Nem megállva a részletek mellett, figyelve az adott könyv hangsúlyaira, dinamikájára, összefüggéseire. (Ezek elsikkadhatnak, ha nem nézünk rá a nagyobb egészre.) Másként kell ezt tenni, igen. De megéri.
Egyszer részt vettem egy lelkigyakorlaton a Dunakanyarban. Egy imádsággal eltöltött séta után maradt másfél órám a következő programpontig. Kezemben a bibliámmal kiültem egy padra a fák közé és elkezdtem olvasni a János evangéliumát. És nem hagytam abba, vitt a lendület (és úgy gondolom, a Szentlélek) és csak olvastam, olvastam, ellenállva a kísértésnek, hogy lecövekeljek valahol. Nem lehetett, ott, akkor nem. Addig nem keltem fel, amíg nem olvastam el az egészet. Nem volt egyszerű, ellene ment a megszokott reflexeimnek, de a végén úgy éreztem, hogy valami olyat ismertem meg a János evangéliumából, amit addig nem, pedig többször is olvastam már, részletekben.
Egyszer valaki ajánlotta vagy olvastam talán, hogy ha elkezdünk egy újszövetségi levelet olvasni, tanulmányozni, felosztva részekre, előtte olvassuk végig egy ültő helyünkben az egészet. Egy levélnél ez különösen is fontos, hiszen az írója szándéka is ez volt eredetileg. Igaza volt a tanács adójának. Sokat segít ránézni a nagy egészre, mielőtt kisebb részenként elkezdjük vizsgálni.
Én magam is próbálok néha időt szakítani a nagyobb léptékű bibliaolvasásokra. Másokat is bátorítok erre, nagyon szépen kiegészíti a naponkénti elcsendesedést. A nyár, a szabadság jó időszak lehet erre, nagyobb szeleteket is venni a Bibliából. Érdemes.
